„Csak végzem a munkámat...”

Kezdjük rövid bemutatkozással. Mit kell tudni az „egyes sorszámú” pedagógusigazolvány birtokosáról?

Ez a harminckettedik tanévem ugyanabban az iskolában. Azt szokták mondani, hogy hét esztendőnél tovább nem szabad egy munkahelyen maradni, mert az ember nem tud fejlődni. A pedagógus életében ez másképp zajlik, mert évente jönnek új diákok, ezért számunkra minden tanév új kihívást jelent, főleg akkor, ha az ember osztályfőnök is. Az 1991/92-es tanévtől igazgatóhelyettesként is dolgozom, azaz, sajnos, kevesebbet taníthatok, mint amennyit szeretnék. Magyar–szlovák szakon végeztem az egyetemen, ám az évek folzamán olyan tantárgyakat is tanítottam, amelyekhez eredetileg semmi közöm nem volt. Amikor iskolánkon belül kereskedelmi akadémia alakult, elvállaltam a társadalmi kapcsolatok nevű tantárgyat, ha kellett, jogi ismereteket is oktattam.

Hogyan esett Önre a magyar oktatási minisztérium választása, és hogyan fogadta a hírt?

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökétől tudtam meg, hogy rám gondoltak. Különösebben nem indokolták, miért engem javasolnak, gondolom, figyelembe vették eddig tevékenységemet. Az egész nagyon meglepett, és nagyon gyorsan zajlott, múlt szerdán hívtak fel, hogy adjam be a kérelmemet a magyarigazolványra, és egyúttal pedagógusigazolványt is igényeljek. Nem tagadom, hogy nagy lélektani elismerésnek tartom ezt az igazolványt.

Melyek azok a pedagóguskedvezmények, amelyeknek személy szerint a leginkább örül?

Elsősorban a magyarországi továbbképzéseken való részvétel lehetősége, mivel úgy vélem, az anyaországban előbbre tartanak az oktatásügy korszerűsítése terén, és tudnak újat mondani a szlovákiai magyar pedagógusoknak. Nem elvetendő a szakkönyvvásárláshoz, múzeumlátogatáshoz nyújtott kedvezmény sem, nem beszélve az 50 százalékos utazási kedvezményről.

Eddig is volt lehetőség arra, hogy a hazai magyar pedagógusok részt vegyenek magyarországi szakmai továbbképzéseken. Mennyiben jelent e téren többletet az igazolvány birtoklása?

A pedagógusok eddig saját zsebből finanszírozták a részvételt, vagy jobb esetben az iskola hozzá tudott járulni a költségekhez. Mostantól a magyar oktatási minisztérium megtéríti a részvételi díjat, ami bizony hatalmas segítség. Az anyaországi iskolák megkapják erre a minisztériumi támogatást, sajnos, a mi iskoláink nem állnak olyan jól anyagilag, hogy minden külföldi továbbképzést támogatni tudjanak.

Lelkileg mit jelent egy ilyen igazolvány birtoklása?

Megerősít bennünket. Papírunk lesz róla, hogy magyarul oktatjuk és neveljük a gyermekeket, vagyis ugyanazt a munkát végezzük, mint a magyarországi kollégák. Szellemi kapcsolódást is jelent az anyaországi kollégákhoz, bár én személy szerint eddig is úgy éreztem, hogy egy vagyok közülük.

Gyakran hallani, hogy a szlovákiai magyar pedagógus helyzete kétszeresen nehéz, hiszen nem elég, hogy kisebbségi, még pedagógus is a „szerencsétlen”. Ez az igazolvány lendít valamelyest a helyzeten?

Való igaz, hogy a kisebbségi létnek mi inkább a hátrányait szoktuk érezni. A kedvezmények által e szempontból mindenképp segít nekünk a magyar állam. A szlovákiai oktatásügyben szerintem teljesen mindegy, ki milyen nemzetiségű, az egész reszortra ráférne a mélyreható reform. A pedagógus társadalmi és anyagi elismerése egyaránt nincs a kellő szinten, ám elsősorban a tudást kellene a megérdemelt helyére tenni. Igyekszünk a diákokat tanulásra ösztökélni, ám közben nem azt látják maguk körül a világban, hogy elsősorban a tanult emberek érvényesülnek. Ez persze nem csupán oktatásügyi, hanem társadalmi kérdés is. Fontosnak tartom az iskola nevelő szerepét. Sajnos, a család manapság válságban van, az elfoglalt szülők igyekeznek áthárítani minden neveléssel kapcsolatos feladatot az iskolára. Az iskola viszont képtelen ennek az igénynek megfelelni, mert az átadandó ismeretek mennyisége ezt nem teszi lehetővé.

A kassai „ipari” tanári karában mekkora az érdeklődés a pedagógusigazolvány iránt?

Néhány kollégám már beadta a kérelmet, és bizonyára szép számmal lesznek további igénylők. A hétfői tantestületi értekezleten kihasználom az alkalmat, hogy ismertessem az igazolvánnyal járó előnyöket. Az osztályfőnökök figyelmét külön fel kívánom hívni a diákigazolványokkal kapcsolatos tudnivalókra, hogy továbbadhassák az információkat a gyerekeknek.

Hogyan fogadta az igazolvány átadása kapcsán felélénkülő sajtóérdeklődést?

Meglepett, hogy a tévések már a múlt héten megjelentek az iskolában. Bejöttek forgatni az órámra, ami a gyerekeknek nagyon tetszett, nekem viszont kevésbé. Az írott sajtótól ön előtt senki sem keresett meg. Remélem, az egész dolognak csak a pozitívumait fogom érezni, hiszen én csak végzem a munkámat. Az igazolvány átvételét követően valaki megkérdezte, hogy nem tartok-e valamiféle negatív hatásoktól, fenyegető telefonoktól. Merem remélni, hogy Szlovákiában csak kulturált és európai gondolkodású emberekkel fogok találkozni. Nem érzem, hogy bárkinek ártanék azzal, hogy lapul a zsebemben egy magyarigazolvány és egy pedagógusigazolvány. Kassa egyébként is toleráns város. Jó jelnek tartom, hogy a szerda esti első telefon gratuláció volt.