Blogmustra

Kevesen voltunk,

de épp elegen

Az EP-választásoknak három igazi győztese van. A kormányzó Smer, az MKP, valamint a parlamenten kívüli SaS. A Smer az egyetlen párt, mely növelni tudta eddigi EP-képviselőinek számát. Három helyett így öt képviselőt küldhetnek az EP-be, köztük a legfiatalabb politikusnőt, a még diák 26 éves Katarína Neveďalovát.

Az MKP szintén az egyetlen, mely megőrizte eddigi súlyát. A felvidéki magyarokat így Bauer Edit és Mészáros Alajos személyében továbbra is ketten képviselhetik Európában. A magyar párt információink szerint abszolút számokban mérve is több szavazatot szerzett, mint öt évvel ezelőtt. Az elért eredmény már csak azért is kisebbfajta csoda, mert azt hatalmas ellenszélben, a belső problémák ellenére (Bugár Béla pl. nem vett részt a kampányban, e sorok írása közben pedig hivatalosan is bejelentette, hogy 3 társával együtt kilép az MKP-ból) sikerült elérni. Kezdetben ez valószínűleg kiveszi majd a szelet a pártszakadást sürgetők vitorlájából, akik, nem titok, roszszabb eredményre számítottak. Annál bosszantóbb hiba, hogy Csáky Pál reggeli sajtótájékoztatóján elfelejtette megköszönni választóinak a jó eredményt.

Az alig három hónapja létező Szabadság és Szolidaritás (SaS) mára a legerősebb parlamenten kívüli párttá vált, és csak nagyon kevésen múlott a brüsszeli mandátumuk. 4,74%-os eredményük önbizalmat adhat számukra a jövő évi parlamenti választásokon, mely azt is bizonyítja, hogy a masszív, elektronikus, facebookos kampánynak egyre nagyobb perspektívája van Szlovákiában. Az sem árt persze, ha jól átgondolt program áll mögötte.

A teljes bejegyzés a Körkép blogban olvasható: http://korkep.sk

Go West!

Szóval legyek jó gyerek, s írjak valamit a hétvégei műsorról? Nem tudom, mit is volna érdemes hozzáfűzni az eseményekhez, hiszen mi, nem teljesen ép elméjűek követtük a híreket, s vártuk, mi lesz az eredmény. Most, hogy hétfő van, már minden világos, nagy meglepetések nem születtek SzlováKIÁban, a szomszédban bejöttek a jobbak vagy még annál is jobbak, s feltehetően Baló Gyuri otthon mérgelődött, hogy az asszony többet szerepelt a képernyőn az utóbbi időben, mint ő. (Lehet, hogy nem is kellene annyira az a válás!)

Dráma, de nem csak Baló úr számára, mert most minden az ún. szélsőségesek körül forog, akik csak annyit tettek, hogy meglovagolták a teljesen beteges magyar politikai helyzet paciját, s lett belőle három zsíros fizetést ígérő EP-s szék. Csak most indul a Nemzeti Vágta! Biztosan fognak majd hangoskodni, meg legalább a hazai nemzet-szocialistáknak is lesz miért pofázniuk – ígéretesnek tűnik a dolog.

Annak legalább örülni lehet, hogy a svéd kalózok is bejutottak a parlamentbe, kár, hogy tájainkon nem indult ilyen párt.

A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogban olvasható: http://bumm.sk/blog/philosopher

Az MKP fő bűne

Most, hogy hosszú agónia után végleg kettévált a magyar párt, el lehet gondolkodni azon, miért is örülhet a magyar közösség a változásnak. Az egységes MKP létezésének tizenegy éve alatt rengeteg betegséggel és hibával küzdött, de volt egy, ami minden mást felülmúlt.

Nem okvetlenül az, hogy lusták voltak. Más pártoknak is vannak tunya politikusaik. Nem is az a tény, hogy nem értettek ahhoz, amit csináltak. Kapásból másik négy pártot fel lehetne sorolni, amelynek fogalma sincs róla. Néhány fontos téma elszabotálása, mint a Beneš-dekrétumok vagy az autonómia? Lehet, még néha előnyükre is vált. Az MKP fő bűne, hogy az egész közösségben elterjesztette a bratyizást, az irritáló bennfenteskedést és az összekacsintást, hogy hülyének nézte a saját választóit.

Az egységes MKP egy olyan fantompártként működött békében és barátságban, amiről az átlagos érdeklődő csak sejthette, hogy mivel (nem) foglalkozik éppen. Egyébként fogalma sem volt róla, mi történik a párton belül. Amint bármilyen információ felröppent a teljes hírzárlat közepette egyes személyekről, történésekről – legyenek azok akármilyen közismert tények –, a megszellőztető azonnal bennfentessé vált, akinek birtokában van a bölcsek köve.

A teljes bejegyzés a Szlovenszko blogban olvasható: http://szlo venszko.blog.hu

A tinik nem szakadnak

Az MKP-„doraszt” kitart a párt mellett és elítéli azokat, akik hátat fordítottak a magyar egységnek. Hivatalosan. Majd meglátjuk, hány dorasztista ért egyet ezzel az állásfoglalással. Pikáns helyzetek jöhetnek.

Egy pártosztódást mindig érdekes, sokszor mulattató dolgok kísérnek. Például ilyenkor sokan elkezdenek mocorogni, de még kivárnak. Helyezkednek. Majd megfelelő időben dobbantanak. Innen oda. Onnan ide.

Ma az MKP Ifjúsági Csoportja egy közleménnyel örvendeztette meg a nagyérdeműt – az ifjak a magyar egység szempontjából nagyon veszélyesnek tartják Bugárék hídverő kezdeményezését. Kíváncsian várjuk, a doraszt vezetőségéből hányan gondolják majd úgy, ez így nem igaz, s mennek inkább Hidat építeni. Elvégre: előbb-utóbb a Hídnak is kell egy ifjúsági tagozat, nemde?...

A teljes bejegyzés Tizedes blogjában olvasható: http://tize des.blogspot.com/

Magyar pár(t)harc

Hát megtörtént az, aminek meg kellett történni. Átlépték a Rubicont, megtört a „magyar egység” status quója (van még pár képzavar a tarsolyban). Alakulóban az új szlovákiai magyar párt. Többen le is mentek a Hídba, bár inkább soknak látszanak, mint ténylegesen azok. De a lényeg nem mennyiség, hanem a minőség. Ráadásul van valaki, aki képes felavatni az új Hidat. Marad azonban a fő kérdés – hova álljanak a belgák? Meg hogy menynyien is vannak ezek a belgák, tulajdonképpen? Feszegessünk, kicsit.

Az a párt, amelyet több mint tíz éve még az sem zavar, mennyire anakronisztikus a neve, az nem érdemli meg az egyeduralkodó helyzetét. Több tucatnyi elemzés, publikáció és kommentár jelent már meg a Magyar Koalíció Pártjáról. Hiába. Konkurenciát nekik. S bár szép lenne, ha a szlovákiai (magyar) politikai ideológiák, politikai gondolatok vagy stratégiák mentén zajlana, mi sem tartunk itt. Maradnak a személyes ambíciók és torzsalkodások, és az e mentén folytatott politika. Tetszik, nem tetszik, a közeljövőben (is) a Csáky–Bugár pár(t)harcról lesz szó. Asszisztál Duray Miklós és A. Nagy László. Fut még pár fiatal, elsősorban Berényi József. Ez a harc lesz a végső?

Nem, nem lesz az. De végre lesz harc, és üdvös volna, ha az a szlovákiai (magyar) szavazóért folyna.

A teljes bejegyzés a Felvilág blogban olvasható: http://www.parameter.sk/blog/felvilag/

Válogatta: Lashee