Az olvasók által kinyitott könyv

Hát, kinyitottuk — a nyitott könyvet. A Könyvjelző első számában Nyitott könyv címmel indított rovatunk sokak tetszését elnyerte, ám csaknem ugyanennyien kifogásolták, hogy a kép túlontúl kicsi, éppen csak szemügyre vehető, de nem komolyan. Szóval, hogy van is, meg nincs is. Ugyanebben a májusi Könyvjelzőben azonban előre jeleztük, hogy ennek a júniusinak az olvasók már nemcsak társtulajdonosai, hanem társszerkesztői is lesznek. Hát ezért a többes szám, így, mi együtt hoztuk tető alá ezt a mostani mellékletet, s ezért nyitottuk ki benne, a magunk örömére a könyvet. Mondanom sem kell, mert aki kezében tartja és kinyitja a Könyvjelzőt, láthatja, sok másban is megfogadtuk a tanácsokat, javaslatokat. Nem igyekeztünk megvalósítani a jobbító szándékú indítványokat és ötleteket, hanem megvalósítottuk. Amit nem, nem. De továbbra is érvényes, amit elterveztünk, nevezetesen, hogy ami nem volt benne a múltkori számban (és ebbe se fért), benne lesz a következőben. Amíg lesz melléklet, amíg lesz könyv, és lesznek olvasók. Bízzunk a legjobbakban! Magunkban — mondhatnám nagyképűen, de ez cseppet sem elbizakodottság, hiszen mimagunk együtt, tehát mi, olvasók vagyunk az olvasás birtokosai, mi vagyunk a legkeményebb, legjobb mag, birtokosan, személyesen, akárhogy ragozzuk is. És ez is jó jel.

A szerkesztő