<p>1929-ben született, Budapesten. A háború után újságíróként dolgozott, ám 1953-ban internálták. Visszatérése után újra újságíróként dolgozott, majd az 1956-os forradalom után Bécsbe távozott, és újságíróként folytatta pályafutását – az osztrák rádiónál és televíziónál. Harminc esztendeje már, hogy az Europaische Rundschau főszerkesztője és társkiadója, egyben a Der Standard publicistája. Paul Lendvaival, az európai újságírás doyenjével a szlovák–magyar viszonyról beszélgettünk.</p>
Az elnyomás bumeráng, visszaüt a többségi nemzetre
A szlovák–magyar kapcsolatok már évek óta mélyponton vannak, és nem látszik, hogy a közeljövőben jelentősebb javulás állhatna be. Melyik fél a felelős ezért?
Szerintem a felelősség mindig a többséget terheli egy olyan országban, ahol van többség és kisebbség; mint ahogyan azt valamikor az osztrák köztársasági elnök, Rudolf Kirschläger mondta, a kisebbség fokozott védelmet érdemel, fokozott támogatást kell neki biztosítani. A védendő kisebbség Ausztria esetében a szlovén, ami sokkal kisebb, mint Szlovákiában a magyar. A többségnek tehát elsősorban ez a feladata és a felelőssége.
Milyen felelősség terheli Magyarországot?
Ha ez a kisebbség az anyaországgal szomszédos országban él, akkor az anyaország is felelős azért, hogy hogyan alakulnak a viszonyok. Nincs felelősség nélkül azonban a kisebbség sem. Valójában tehát egy háromszögről van szó, a többségi nemzet felelőssége, az anyaország felelőssége és a kisebbség felelőssége.
Hogyan néz ez ki Szlovákia és Magyarország viszonylatában?
Nekem nagyon tetszett Mikuláš Dzurinda gazdaságpolitikája, és az, hogy azt a kormányt a magyar kisebbség politikai képviselői is támogatták. Személyesen vezettem be a davosi Világgazdasági Fórumra első ízben érkező szlovák küldöttséget, és én mutattam be a göttveigi osztrák Európa Fórumon Dzurindát. Úgy gondolom, hogy az a kormány nagyon sokat tett az ország gazdaságának fellendüléséért. Ennek azonban ára volt, ezt a szlovák társadalom fizette meg, ezért a Dzurinda-kormány megbukott. Az új kormány részben a bal- és jobboldali populistákat szolgálja ki, és ebbe beletartozik az is, hogy egy kisebbséget, ebben az esetben a magyar kisebbséget egyszerűbb megvádolni, mint áremeléseket végrehajtani, vagy a veszteséges gyárakat bezárni. Sajnos Szlovákiában a 2006-os kormányváltás rontotta a szlovák–magyar viszonyt. Ennek a következménye, hogy a kisebbség is radikalizálódik. Nagyon sajnálom, hogy a magyar kisebbség politikai képviselete kettészakadt, én nagyon becsültem Bugár Bélát és sok más magyar politikust. Többször tárgyaltam a szlovák képviselőkkel és a magyar kisebbség képviseletével, sajnos, gyakorlatilag eredménytelenül, mert a Fico-kormány politikája miatt a helyzet romlott. Sajnos, a magyar kisebbség is radikalizálódott, ami nagyon nagy baj, mert oda vezet, hogy mindkét oldalon nő a szenvedélyek hőfoka, és mindkét oldal ezüsttálcán szállítja az érveket a másiknak. A magyar kisebbség politikai képviseletének szakadása árt a magyar érdekek képviseletének, és a magyar kisebbség érdekeinek.
Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország?
Az anyaországban a szocialista–liberális kormány vonalvezetése ebből a szempontból pozitív volt, igaz, voltak, akik azt mondták, hogy határozottabb álláspontot kellett volna képviselniük. Magyarország álláspontjában is volt azonban egy törés: a Fico-kormány megjelenése megváltoztatta a helyzetet, és a magyar szocialista–liberális kormány elvesztette a türelmét. Olyan helyzet állt elő, amiben sem Gyurcsány Ferenc, sem Bajnai Gordon nem tudott úgy működni, ahogyan szerette volna.
Segíthet ebben az ügyben a nemzetközi nyomás? Megkísérelték ezt az európai szocialisták a Smer tagságának felfüggesztésével, a magyar képviselők az európai intézményekhez fordultak. A magyar szocialisták számára elvileg a Smer rokon párt.
Nem tartom egyiket sem valódi szocialista pártnak, legalábbis mai állapotukban. Úgy látom, hogy sajnos a helyzet ebből a szempontból is romlott, mert az MSZP belső ellentétei, a kormány összeomlása, a szabaddemokraták ziláltsága gyengítette a magyar felet. Úgy látom azonban, hogy a magyar ellenzék, személy szerint Orbán Viktor, nem a kibékülés híve, konfrontatívabb politikát folytat. Meglátjuk, hogy lesz-e ennek eredménye magyar–szlovák vagy magyar–román viszonylatban. A baj az, hogy a magyar belpolitikában nagyon gyakran a határon túli kisebbségek hátán próbálnak sikert elérni. Én azt hiszem, hogy ha a magyar kormány nem lesz tekintettel a szlovák vagy a román kabinet érzékenységére, arra például, hogy Szlovákia csak nemrégen szerezte meg önállóságát, akkor ez jó lehetőséget biztosít majd a szlovák nacionalistáknak és populistáknak. A számlát végül a szlovákiai magyarok fizetik majd meg. Mindig azt hallottam, hogy ahol szlovákok és magyarok együtt élnek, ott tulajdonképpen nincsenek nagy problémák, a problémákat a politika okozza. Most is egy magyar tulajdonos könyvesboltjának megnyitására érkeztem Pozsonyba, ez is azt mutatja, hogy a közös érdekek nagyon erősek. Annyi más gondjuk van ezeknek az országoknak, sajnos azonban nagyon sokan nem tanultak az utóbbi ötven vagy száz év történetéből. Ha tanultak volna, akkor megértették volna, hogy az elnyomás, a diszkrimináció olyan, mint egy bumeráng, visszaüt a többségi nemzetre is.
Mindkét országban erősödik a nacionalizmus, az idegengyűlölet, Szlovákiában már most is egy nacionalista kormány van hatalmon, a jövő választások után várhatóan Magyarország is a nacionalizmus irányába tolódik el. Mindez csak a gazdasági megszorításoknak köszönhető, vagy vannak más okai is?
Magyarországon van más is a háttérben. Az okokat kereshetjük a Kádár-rendszerben, az összes eddigi kormányban, melyek a gazdasági reformokat, ellentétben a Dzurinda-kormánnyal, nem valósították meg, nem néztek szembe a múlt hibáival és bűneivel. Ma sajnos, Magyarországon a politikai elit jelentős része, az ifjúság még nagyobb része történelem nélkül él, olyan értelemben, hogy nem veszi tudomásul, nem tanították meg neki, hogy a történelmi tragédiákból tanulni kell. Ezt Ausztriában, Németországban, Franciaországban és másutt is, megtették. Részben ez a magyar tragédia egyik oka, de hozzájárulnak természetesen a szocialista–liberális kormány nagy gazdaságpolitikai és társadalompolitikai hibái. Magyarországon nemcsak a kormány mondott csődöt, hanem egy ellenzék is, amely túlment a normális ellenzéki magatartáson, és politikájával lehetetlenné tette, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek segítik az országot.
A szlovák nacionalizmus hátterében mi áll?
Szlovákiában hiányzik egy demokratikus balközép vagy jobbközép párt. A Fico-féle szociáldemokrácia baloldali populista párt. Slota pártját nem kell magyarázni, Mečiarnak pedig ismerjük a múltját. Nincs még egy olyan erős párt, mint Dzurinda pártja. Ez a kormány az előző kabinet reformjaiból él, ahogyan az Orbán-kormány 1998 és 2002 között részben a Bokros csomagból élt. Most jönnek a nehézségek, és a nacionalizmussal, a magyar kisebbség elleni kampánnyal próbálják meg elterelni a figyelmet a problémákról. Szlovákiának nagy sikert jelentett az euró bevezetése, de ennek lesznek következményei. Ha nem folytatják a reformokat, hanem felvizezik az eddigieket, akkor Szlovákia hasonló helyzetbe kerülhet, mint amilyenben most van Magyarország.
A teljes cikk csütörtöki nyomtatott kiadásunkban olvasható.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.