A végrehajtó búcsúja

van, kellj fel, továbbjutottál – 2004-ben az elnökválasztás 1. fordulójának estéjén barátai gratulációjára kelt fel a későbbi győztes. Ő sem hitte ugyanis, hogy továbbjuthat, így az esélytelenek nyugalmával aludni ment. Két héttel később megnyerte a 2. fordulót és megkezdődött tízéves elnöki pályafutása.

2004-ben Gašparovič már politikai nyugdíjas volt, úgy tűnt, legjobb évei mögötte vannak, ám nem hagyta el szerencséje. Nem ez volt az első váratlan fordulat életében.

Jó helyen, jó időben

A leköszönő elnök 1941-ben a nógrádi Poltáron látta meg a napvilágot, Pozsonyban szerzett jogászdiplomát. Rövid ideig járási ügyészségeken dolgozott, majd az egyetemen kezdett oktatni. 1968-ban belépett a kommunista pártba, ahonnan fél év után kizárták. Annak ellenére, hogy – másokkal ellentétben – karrierjében a kizárás nem okozott komoly törést, ez 1989 jól jött neki.

A bársonyos forradalom után csehszlovák főügyésszé nevezték ki, ám tétlensége – valójában az ügyek Vladimír Mečiarnak megfelelő halogatásai – miatt Václav Havel államfő 1992-ben leváltotta. Karrierje nem tört derékba, a Mečiar alapította HZDS erős embere lett, 1992-től 1998-ig a parlament elnöke volt.

Ehhez az időszakhoz köthetőek legbotrányosabb döntései. A mečiari gőzhenger parlamenti vezetője volt. Több alkotmányellenes aktusban vett részt, ezek közül a legkirívóbb František Gaulieder képviselő kizárása a parlamentből. Ekkori tevékenysége miatt mondta róla Robert Fico az ezredforduló előtt, hogy politikailag diszkvalifikálta magát. Fico véleménye később nagyot változott. Akkori pletykák szerint a vadprivatizáció során neki is jutott a közösből.

Esélytelenként győzött

2002-ben úgy tűnt, ismét – ezúttal már véglegesen – zátonyra fut politikai karrierje. Mečiar hónapokkal a parlamenti választás előtt bejelentette, hogy Gašparovič – a HZDS addigi második embere – nem lesz rajta a választási listán. A vezér félt attól, hogy a tagság körében egyre népszerűbb Gašparovič félreállítja. Ekkor gyorsan pártot gründolt, ám a HZD 3,3%-kal nem jutott be a törvényhozásba. Mielőtt neve teljesen a feledés homályába merült volna, 2004-ben elindult az államfőválasztáson.

Esélytelennek tűnt, ám hetekkel a választás előtt sikerült megszereznie a legerősebb ellenzéki párttá váló Smer támogatását, s ez döntő volt – a segítségről nem feledkezett meg a következő tíz évben. A jobboldali szavazatok megoszlásának köszönhetően sikerült megelőznie az esélyesebb Eduard Kukant – a különbség kettejük között 3600 szavazat, 0,18 százalék volt. A 2. körben Mečiarral szemben már ő volt a kisebbik rossz és simán nyert.

2009-ben az akkori kormánypárti Smer és az SNS jelöltjeként indult, a magyarkártyát is felhasználva már az 1. fordulóban 46,7 százalékot szerzett, a 2. körben pedig legyőzte Iveta Radičovát.

Végrehajtó

Politikai pályafutását visszanézve feltűnik, hogy Gašparovič általában jó időben volt jó helyen, s ha kellett, a szerencse is mellé állt. Sikerének egyik titka, hogy nem értékelte túl képességeit, mindig egy politikailag erősebb, irányító fél végrehajtója volt. Főügyészként nem erőltette a Mečiar számára kellemetlen ügyek kivizsgálását, 1992-től tíz éven keresztül lojális volt a HZDS vezéréhez, a legproblémásabb ügyekben is asszisztált a háromszoros miniszterelnöknek.

2004-ben új „gazdát” talált magának a frissen megválasztott államfő. Az elnökválasztás eredményéből megértette, hogy 2009-ben csak a Smer támogatásával fog tudni újrázni, s mindent megtett azért, hogy ezt megszerezze. Míg megbízatása első két évében számos törvényt megvétózott, az első Fico-kormány ideje alatt gyakorlatilag mindent aláírt, amit elétoltak – közte több olyan jogszabályt is, amelyről később az Alkotmánybíróság kimondta, hogy sérti az alaptörvényt. Egy ilyen döntéssel kapcsolatos Gašparovič egyik elhíresült „szólása”, mely szerint az AB nem azt mondta ki, hogy az egész törvény alkotmányellenes, csak azt, hogy egyes részei azok.

A vasárnap leköszönő államfő a személyi kérdésekben is maximálisan lojális volt Ficóhoz. A koalíciós alku alapján többségében a Smerhez közeli alkotmánybíráknak adott megbízatást, 2009-ben pedig rekordidő alatt kinevezte a Legfelsőbb Bíróság új elnökét, Štefan Harabint.

Legbotrányosabb államfői lépése a Čentéš-ügyhöz kötődik. A 2011-ben legitim módon megválasztott új főügyész kinevezését másfél éven keresztül halogatta, majd egy máig vita tárgyát képező döntéssel elutasította. Pedig a 2009-es elnökválasztás után elvileg szabadabb mozgástere volt: mivel többször úgysem jelöltethette volna magát államfőnek, megtehette volna, hogy az ország érdekeit figyelembe véve vagy lelkiismerete alapján dönt, nem pedig úgy, hogy a Smer akarja.

Önálló gondolat híján

Míg szerencsésebb országokban a köztársasági elnök egy köztiszteletnek örvendő államférfi, aki képes inspiratív gondolatokkal új témákat hozni a közbeszédbe, kritikus pillanatokban pedig a társadalom lelkiismerete, Ivan Gašparovič tízéves elnöki megbízatása idején önálló gondolatok és cselekedetek híján ezt a funkciót nem tudta ellátni.

Elnökválasztási mottója – „nemzeti módon gondolkodom, szociálisan érzek” – tartalom nélkül maradt. Az államfő nem volt egy entellektüel, mindig jobban érdekelték hobbijai: a hoki, a vadászat, az autóversenyek. A társadalmilag kritikus pillanatokban nem hallatta hangját.

Az elszólások egész karrierjét végigkísérték. Legismertebb mondata még 1996-ra datálódik. „Gusto, gyere befejezni. Engem hívnak az öreg f*szhoz” – ezekkel a szavakkal kérte meg a parlament egyik alelnökét, Augustín Marian Húskát, hogy vezesse tovább az ülést, mivel Michal Kováč akkori államfő megérkezett a törvényhozás épületébe. Pechjére mikrofonja még be volt kapcsolva – később azt állította, nem „öreg f*szt” (starý chuj), hanem öreg bácsit (starý ujo) mondott. Három éve a pozsonyi hoki-vb-n egy mérkőzésről távozva Iveta Radičová akkori kormányfőt lökte félre a liftnél „ne tartson fel” csatakiáltással.

Nevetség tárgya

Az utóbbi években egyre több félresikerült beszéde, illetve nyelvbotlása volt, emiatt ritkábban is állt a nyilvánosság elé. Egyesek szerint a sok félrebeszélés és a szemmel láthatóan gyengébb szellemi teljesítőképesség egy öregkori betegség (Parkinson-kór?) velejárója, ám az ilyen jellegű pletykákat Gašparovič hivatala mindig visszautasította. Akármi is áll e jelenség mögött, az interneten az utóbbi években az elnök egyre gyakrabban vált nevetség tárgyává.

Szlovákia társadalmának nagyobb része nem fogja visszasírni. A jobboldalon mindig lenézték, a Smer végig kitartott mellette. Sokat elárul viszont Monika Beňová Flašíková smeres EP-képviselő pár nappal ezelőtti kijelentése, melyet azután tett, hogy az államfő az alacsony választási részvételért az EP-képviselőket is hibáztatta (szerinte az államfő inkompetens s ha hobbijai helyett többet törődne a politikával, tudná, mi a valós helyzet). Ezek a kijelentések is sejtetik, az ajtók mögött mit gondolhatnak róla a Smerben.

Az önálló Szlovákiának – ha nem számítjuk az 1939–1945 közötti államot – eddig három köztársasági elnöke volt, egyedül Gašparovičnak sikerült magát újraválasztatnia. Egyik elnök sem kerül várhatóan a képzeletbeli szlovák pantheonba, ám közülük a legvisszásabb teljesítményt a most leköszönő elnök nyújtotta. Andrej Kiskának könnyű dolga lesz jobb államfőnek lenni – Ivan Gašparovič annyira alacsonyra tette a lécet.