„A Smer és az ellenzék is amatőr módon kommunikálta a Váhostav-ügyet”

Mennyire fogja érzékenyen érinteni a Váhostav-botrány a kormány és a Smer népszerűségét?Azon a héten, amikor a sajtó elkezdett cikkezni a ügyről, a Smer támogatottsága 3 százalékponttal csökkent – ez természetesen még nem mutatja, hogy a botrány összességében mennyit vesz el Ficóéktól, de jelez valamit. Ez a botrány aláásta a Smer választóinak bizalmát a kormánypártban, legalábbis egy részükét mindenképpen. Miért?Mivel rámutatott arra az óriási különbségre, ami a hétköznapi embereknek, illetve az oligarcháknak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésében mutatkozik. Az oligarchák gyakorlatilag érinthetetlenek. A Smer először hetekig hallgatott, majd gyorsan ellentámadásba lendült. Hogyan kezelték Ficóék a botrányt?Teljesen idióta módon: azt hitték, hogy Ján Figeľre kenhetik a felelősséget. Ez volt a legrosszabb lépésük ebben az ügyben. Ficónak gyorsan rá kellett ébrednie, hogy ennyire nem lehet átverni a választókat. Minden logikusan gondolkodó ember számára – és ilyenből a Smer szavazói között is van elég – világosnak kellett lennie, hogy totális értelmetlenség egy aktuális ügy miatt a négy évvel ezelőtti minisztert hibáztatni. Főleg úgy, hogy több mint három éve a Smer vezeti a tárcát. Ezzel alaposan túllőttek a célon. Paradox módon egyáltalán nem volt szó Ján Počiatek jelenlegi közlekedési miniszter felelősségéről. Ha valóban olyan rossz az a szerződés, amit Figeľ a Váhostavval kötött, akkor Počiateknek erre rögtön fel kellett volna hívni a figyelmet. Három évvel ezelőtt. Nem kellett volna az ellenzéknek Počiatek visszahívását követelnie?De, és éppen ennek elmulasztását tartom az ellenzék egyik legnagyobb hibájának. Figeľ megtámadása után nyomban el kellett volna kezdeni gyűjteni az aláírásokat Počiatek leváltására. Amilyen rosszul kommunikálta a botrányt a Smer, ugyanolyan rosszul fogta meg az ügyet az ellenzék is. A miniszter visszahívásával kellett volna kezdeni. Ha a következő napokban nyújtanák ezt be, tudnának még profitálni belőle?Azt szokták mondani, jobb későn, mint soha, de nem tudom, ebben az esetben ez érvényes lenne-e. Politikailag már csak nagyon keveset tudnának egy ilyen lépéssel nyerni, ehhez már túl késő van. A Smer a törvénymódosítással gyakorlatilag lezárta az ügyet. Félretéve Figeľ leváltási kísérletét, hogyan menedzselte a Smer a Váhostav-ügyet?Rosszul. Egyáltalán nem kommunikálta Juraj Široký felelősségét, miközben a médiában sorra jelentek meg az oligarcha házainak fotói. Ha Figeľ leváltása helyett Široký vagyonának esetleges elvételét lebegtette volna meg – ami jogilag úgysem lehetséges –, a választói sokkal jobban reagáltak volna erre. A Váhostav-ügy hosszú idő után az első komoly smeres botrány volt. Mennyire használta ki az ellenzék a kínálkozó lehetőséget?Nem sokat tudtak kihozni belőle. Ahogy említettem, nyomban Počiatek leváltását kellett volna követelniük, valamint a Váhostav és Široký vagyonáról kellett volna beszélniük – ezt kontrasztba állítani azzal, amit a kisvállalkozók kaphatnak a csődeljárás során. Az ellenzék pont olyan amatőr volt, mint a Smer, amely Figeľ leváltását találta ki. Lehet hosszú távú hatása a Smer és a KDH viszonyára Figeľ kilövési kísérletének, vagy jövőre ezt már a kereszténydemokraták is elfelejtik?El nem felejtik, ám a következő 11 hónapban még annyi minden történhet, hogy Figeľ leváltási kísérlete jövő tavasszal már csak egy marginális epizódtörténet lesz. Igaza van Ficónak, amikor azt üzeni a KDH-nak: soha ne mondd, hogy soha. Továbbra sem zárja ki, hogy 2016-ban Smer–KDH koalíció jöhet?Nem zárom ki. Másrészt el kell ismerni, hogy a történtek után a KDH intenzívebben fogja keresni a jobboldalon potenciális partnereit. Az ellenzék a Váhostav-botrány során megtalálta a közös nevezőt. Meddig tart ki a közeledés?Nem értékelném túl a mostani együttműködési hajlandóságot, 11 hónapnál jóval korábban lejárhat a szavatossága. Tudatosítani kell, hogy a 2016-os parlamenti választás során az ellenzéki pártok közös nagy ellenfele a Smer lesz, ám paradox módon a jobboldali pártok egymásnak még nagyobb versenytársai, hiszen ugyanazon választó kegyeiért harcolnak. Ha nem kötnek koalíciót – amit kizártnak tartok – akkor ismét a mindenki mindenki ellen helyzet áll elő. Nem gondolja, hogy Andrej Kiska államfő túlságosan óvatosan állt hozzá az ügyhöz?Nagyon langyos volt. Számomra érthetetlen, hogyan írhatta alá a törvényt, úgy, hogy közben ad egy listát azokról a pontokról, amelyekkel nem ért egyet. Ez egyszerűen politikai skizofrénia. Az elnökválasztás előtt azt ígérte, hogy a zűrös ügyekben aktívan közbe fog lépni, ám most meglepően passzív volt.