A pszichés zavarok zömét nem is kezelik

2017-ben Szlovákiában kilencből egy ember küzdött valamilyen lelki zavarral, leggyakrabban szorongással – figyelmeztet a pénzügyminisztérium Értéket a Pénzért (ÚHP) osztálya. A pszichés betegségek gyökerét az esetek felében a gyerekkorban kereshetjük. Az ÚHP elemzésében megemlíti, hogy a depresszió tüneteit produkáló emberek 67%-a, valamint az alkoholfüggők 80%-a nem fordul szakemberhez. A szorongásos betegeknél ez az arány több mint 80%.

A pszichés zavarokkal küzdők kezelése meghaladja a kétmilliárd eurót. Ennek 45%-át a közvetett költségek jelentik, a munkanélküliségből, a munkahelyen való gyengébb teljesítményből vagy a produktív korban lévők magasabb halálozási arányából adódó kiadások. A közvetlenül az egészségügyet érintő terhek az összkiadások 35%-át teszik ki. Ide tartoznak például a gyógyszerek, de a lelki betegségekből fakadó fizikai betegségek kezelésének költségei is. 

Az ÚHP elemzése szerint Szlovákia jelentősen kevesebb pénzzel támogatja a lelki betegségben szenvedőket, mint a többi fejlett ország. Az egészségügyi gondoskodásra kiadott összeg csupán 3%-át fordítják a pszichés zavarok kezelésére, míg a fejlett országokban 7-8%-át. Ezért a pénzügyi szakértők szerint évente erre 170–230 millió euróval többet kellene adnia az államnak.

A cél a megelőzés

A pénzügyi elemzők szerint fontos lenne fejleszteni a prevenciós programokat. Bordás Sándor pszichológus, egyetemi docens úgy véli, a pszichés megbetegedések megelőzése végett már az iskolában el kellene kezdeni foglalkozni a témával. „Azt kellene elérni, hogy a lehető legkevesebb legyen a beteg – magyarázta lapunknak Bordás. – A tananyagba be kellene iktatni a pszichés zavarokat.” Ennek szükségességét támasztja alá az a tény is, hogy világviszonylatban minden második fiatal halálát öngyilkosság okozza.

„Szlovákiában 2016-ban a 15 és 19 év között elhunytak 18%-a követett el öngyilkosságot”

– áll az ÚHP tanulmányában.

Bordás kiemeli, hogy az egész pedagógiai rendszerünk hibás. „Az osztályzatok már eleve büntetést vonhatnak maguk után. Én az alternatív oktatási módokat részesítem előnyben, például a Rogers-, Waldorf-, Montessori-irányzatot. Ezek a személyiségfejlesztésre is irányulnak, nem ezt a kicsit poroszos nevelési stílust alkalmazzák, amikor a pedagógus azt keresi, mit nem tud a diák” – mondja a pszichológus. Hozzáteszi, hogy a szülőkre is nagy nyomás nehezedik, hiszen ingergazdag világban élünk, amellyel az idegrendszerünk nehezen tud lépést tartani.

Az ÚHP szerint a nőknél gyakrabban jelentkeznek a depresszió és a szorongás tünetei, míg a férfiaknál nagyobb a veszélye valamilyen függőség kialakulásának. „A koronavírus-járvány egy kicsit segített, hogy kikerüljünk a mókuskerékből, és a megváltozott oktatási módnak köszönhetően intenzívebbé válhatott a gyerek és a szülő közötti kommunikáció, de úgy gondolom, a nagy léptű gazdasági fejlődésből vissza kellene venni. A fogyasztói társadalom értéktelenségei erősen működnek, és a mókuskerék felőrölheti az idegeket” – véli Bordás, aki szerint az iskolában tantárgyi szinten, felnőttkorban pedig tréningeken kellene foglalkozni a konfliktuskezeléssel.

„A versengés helyett az együttműködésre kellene törekednünk, hogy mindenki nyertesen kerüljön ki a konfliktushelyzetekből, hiszen a veszteség következménye az agresszió”

– magyarázza a szakember.

Szemléletváltás kell

Bordás szerint, ha létrejönne egy oktatási háttér, hamarabb megváltozhatna a szemléletünk a lelki betegségekről, hiszen a téma még mindig sok helyen tabu. „A média is foglalkozhatna többet azzal, mit kell tennie egy átlagembernek a saját mentálhigiéniája érdekében, ismeretterjesztő anyagokra lenne szükség, amelyek arról szólnak, hogy a pszichológushoz vagy a pszichiáterhez járás nem jelenti azt, hogy bolondok vagyunk.

Abba kellene invesztálni, hogy a lehető legtöbb helyen megjelenjen: a lelki egészség ugyanolyan fontos, mint a testi, nem szégyen segítséget kérni pszichológustól”

– mondja a szakember. Meg kellene erősíteni a lelkielsősegély-vonalakat is, több magyar pszichológusra és pszichiáterre is szükség van. „A pszichoterápia anyanyelvhez kötött, ezért az, hogy egy szlovákul rosszul beszélő ember és az orvosa között a nővérke tolmácsol, ebben a helyzetben elképzelhetetlen” – magyarázza Bordás.