90 éves a kitalált Bratislava

MÓZES SZABOLCS

„A csehszlovák köztársaságnak Slovenskó részére megbizott teljhatalmú minisztere 1236/1919. számú leiratával közli a pozsonyi zsupánnal, hogy a miniszterium minisztertanácsi határozatával Pozsony városának a nevét Bratislava névre változtatta át” – jelent meg 90 évvel ezelőtt ezen a napon a Pozsony vármegyei Hivatalos Lapban. Ez a döntés a minisztériumi hivatalos névhasználaton kívül főként a szlovák nyelvhasználatot érintette, amelyben az addigi Prešporok elnevezést a Bratislava váltotta fel.

15 százaléknyi szlovák

Pozsony – mint ahogy az akkori észak-magyarországi magyarlakta vidék nagy része – az első világháborút lezáró békeszerződéseknek köszönhetően lett az akkor megalakuló Csehszlovák Köztársaság része. A háborút megelőző utolsó, 1910-es népszámlálás szerint viszont a város lakosságának (78 ezer fő) csupán nem egész 15 százaléka volt szlovák, 42 százaléka németnek, 41 százaléka magyarnak vallotta magát. A várost 1919. január elsején szállta meg az olasz Luigi Piccione vezette, nagyrészt csehekből és az antant hatalmak katonáiból álló hadsereg. A német és főként a magyar lakosság a megszállás tényébe nem akart belenyugodni, már 1918 őszén – miután kiderült, a prágai kormány igényt tart a városra – megalakították a magyar és német vezetésű városi nemzeti tanácsot. A megszállás ellen tiltakozó akciókat szerveztek a város lakói, 1919. február 12-én a csehszlovák vezetés vérbe fojtotta a több ezer fős megmozdulást.

Minek nevezzük?

Pozsony Csehszlovákiához csatolása után a cseh és szlovák politikusok egyik első intézkedése a város nevének megváltoztatása volt. Szintén 1919-ből való rendeletében az illetékes minisztérium egyben betiltotta – nem csak Pozsonyban – az olyan utcaneveket, melyek a „csehszlovák nemzet ellen ellenségesek” voltak, beleértve természetesen a korábbi uralkodók neveit is. A csehszlovák vezetést és a szlovák nemzeti erőket kezdettől zavarta Pozsony akkori szlovák neve – Prešporok –, mert a laikus számára is egyértelmű, hogy a német Pressburg névből eredt. Már a 19. századi nemzetébresztők is új néven gondolkodtak, a Bratislava elnevezést Pavol Jozef Šafárik alkotta meg egy téves nyelvészeti okfejtés alapján. A Břetislava/Bratislava nevet a romantikus időszak szlovák értelmiségének egy része használta, de a szlovákok többsége nem vette át, és továbbra is a Prešpork/Prešporok nevet használta.

1919-ben két névvariáción gondolkodtak az akkori döntéshozók, az egyik verzió szerint Wilsonovo vagy Wilsonovo mesto lett volna az új név az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson után, aki a világháború alatt kiállt a nemzetek önrendelkezési joga mellett. Paradox módon viszont a Wilson értelmezése szerinti önrendelkezést a csehszlovák kormányzat megtagadta többek között Pozsonytól is, hiszen a lakosok nem dönthettek arról, hogy mely országhoz tartozzon a város. Wilson végül a versailles-i béketárgyalásokról is távozott, elsősorban a franciák politikája miatt. A másik név, amelyen a csehszlovák kormányzat gondolkodott, a Bratislava volt, s végül diadalmaskodott.

Jönnek a csehszlovákok

A várost – még Prešporok/Pozsony néven – 1919-ben Szlovákia fővárosává nyilvánították, szintén a lakosság akarata ellenére. A következő években a csehszlovák kormányzat azon volt, hogy a város nevének szlovákosítása után Pozsony nemzetiségi összetételét is megváltoztassa. 1930-ban a lakosság száma 123 ezerre nőtt (57 százalékos növekedés 1910-hez képest), és nemzetiségi összetétele is jócskán megváltozott: a pozsonyiak 48 százaléka csehszlováknak vallotta magát, 26 százalékra csökkent a korábban évszázadokig domináns német és 15 százalékra a magyar lakosság aránya. Mivel a kisebbségi nyelvhasználat határa már akkor is 20 százalék volt, 1930 után Pozsony hivatalaiból kiszorult a magyar nyelv.

A pozsonyi városvezetés idén több rendezvénnyel emlékezik a kilenc évtizeddel ezelőtti eseményekre – kiállítást, történelmi konferenciát szervez, valamint egy ötkötetes, Pozsony történelméről szóló könyvsorozatot is megjelentet.