20 éves az alapszerződés

Két évtizeddel ezelőtt ezekben a napokban írta alá Vladimír Mečiar szlovák és Horn Gyula magyar kormányfő a két ország közötti alapszerződést. A komplikált tárgyalások eredményeként létrejövő dokumentumot 1995. március 19-én Párizsban látták el kézjegyükkel. A dokumentum létrejöttében komoly szerepe volt az akkori francia kormányfőnek. Az 1990-es évek eleje óta tartó egyeztetéseknek Édouard Balladur adott lendületet – az ő elképzelése az volt, hogy a közép-európai államok az európai integráció előtt kössenek egymással kétoldalú alapszerződéseket, még mielőtt problémáikat az EU-ba „cipelnék”.

Késéssel ratifikálták

A szerződést a szlovák parlament csak egyéves késéssel ratifikálta. A fennmaradó egy évben több kisebbségellenes törvényt is elfogadott. A „köztes” jogszabályok egyike volt az államnyelvtörvény – amelyet 1997-ben alkotmányellenesnek minősített az AB –, valamint a nyolc megyét létrehozó új közigazgatási beosztás. Az ajánlás ellenére az akkori szlovákiai magyar pártok több okból is bírálták az alapszerződést.

A szerződésnek a kisebbségi jogok csak egy részét képezték – általában rendezte a két ország viszonyát, és ezzel hozzájárult az államközi kapcsolatok normalizálásához. „Ha a fő céljának a szlovák–magyar kapcsolatok standardizálását tekintjük, akkor sikeresnek tekinthetjük az alapszerződést. A kisebbségi jogok terén viszont nem hozott áttörést” – mondta lapunknak Fiala-Butora János jogász, aki több tanulmányt is írt az alapszerződésről. A dokumentum nem szolgált hivatkozási alapul, nem váltotta fel sem a nemzetközi multilaterális egyezményeket. „Rövid távon éppen ellentétes hatású volt: részben annak hatására, hogy az aláírása és a ratifikációja között fogadta el a szlovák parlament az államnyelvtörvényt vagy az új, magyarokat hátrányosan érintő közigazgatási beosztást. Ezt azóta sem sikerült kompenzálni, az egyes, kisebbségi jogok terén azóta elért eredményeknek nem sok közük volt az alapszerződéshez” – tette hozzá a Kerekasztal Jogsegélyének szakértője.

Kisebbségi gittegylet?

„Az elmúlt tíz évben elég sok projekt valósult meg és még többet terveznek. De ezek elsősorban nem kisebbségi jellegűek. A legfontosabb kérdésben, a kettős állampolgárság kérdésében is van azonban hallgatólagos megállapodás, bár szlovák részről a törvény módosítását nemigen akarják elfogadni” – mondta lapunknak Jarábik Balázs külpolitikai elemző, aki korábban szintén foglalkozott a szerződés elemzésével.

A szerződés eredményeként több vegyes bizottság is létrejött, hazai magyar szempontból az egyik legfontosabb a kisebbségi vegyes bizottság – ennek parlamenti képviselők és kormányzati tisztviselők a tagjai. A kormányok felé ajánlásokat tevő testületek eredményességével kapcsolatban szinte mindenki kritikus. „A kisebbségek számára fontos érdemi kérdések közül, amelyekben tényleges ellentét van a két fél között, egyet sem sikerült a vegyes bizottságok segítségével rendezni. Sokkal inkább a probléma eltüntetésének a színterei lettek” – véli Fiala-Butora János.

„Ez abszolút kormányfüggő: ha komolyan veszik a vegyes bizottságokat, akkor működnek is. A bizottságokban azon múlott a hangulat és a konstruktivitás, hogy milyen volt a kormányok megrendelése” – mondta lapunknak Berényi József, a bizottság egyik volt tagja. „A szerződés alapcélja az volt, hogy elősegítse a két ország integrációját az EU és a NATO felé, ez teljesült. Az elmúlt 20 évben többször hivatkozási alap volt a kisebbségi kérdésekben, az más kérdés, hogy a honi magyarok helyzete nem javult sokat” – tette hozzá az MKP elnöke. „Arra jó, hogy megnevezzük, hol van probléma. Ám a megoldásra nagy ráhatása nincs. Hatékonyabbá kellene tenni a rendszert, a legutóbbi ülésen a jegyzőkönyvet sem sikerült aláírni, mert a két fél nem tudott megegyezni” – nyilatkozta lapunknak Solymos László (Híd), aki 2012-től tagja a bizottságnak. Az utóbbi három évben két ülésre került sor.