Kihívások és a szlovákiai magyar fiatalok

25 fiatal érkezett az eseményre Szlovákia különböző pontjairól, akik a NIVAM felhívására jelentkeztek. Jellemzően olyanokról volt szó, akik közösségileg, társadalmilag egyébként is aktívak és érdeklik őket a köz- ügyek. A nap témái javarészt akörül keringtek, hogy milyen hátrányok érhetik a szlovákiai magyarokat kezdve a nyelvtanuláson át egészen a fiatalok megszólításáig, akik nem mindig „látják át azt a helyzetet, amiben vagyunk”.

„Ekecsi vagyok, tehát egy teljesen magyar környezetből származom, a magyarságom is fontos számomra. Hogy miért jöttem? Érdekel a politika, otthon is politizálunk” – mondta lapunknak Ferenczi Anna, a pozsonyi Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium harmadikos diákja. Kérdésünkre egymás után sorolta a generációját nyomasztó gondokat. Így például elmondta, sok pozitív tapasztalata van a szlovák nemzedéktársaival. Találkozott már viszont azzal is, hogy az adott szlovák diák egyáltalán nem tudott semmit arról, hogy az országban egy őshonos magyar népcsoport is él, s megkérdezte Annától, mikor költözött be a családja Szlovákiába. Kölcsönös és nagy problémának látja egyébként ezzel kapcsolatban, hogy arányait tekintve túlságosan elzárkózott egymástól a szlovák és a magyar, az északi és a déli világ. Megemlítette azt is, hogy valóban nagy problémát jelent az ifjúság elvándorlása.

A program részeként kerekasztal-beszélgetésre is sor került, ahol a magyar–szlovák cseregyerek programot működtető Végh Orsolya, az Új Szó lapigazgatója, Slezákné Kovács Edit és a közéletben ismét aktívabb Bugár Béla beszélgettek Kantár Balázs moderálása mellett. A nap első felének a Felvidéki Magyar Pedagógusok Háza adott otthont, ám mivel a beszélgetés egyik résztvevője Bugár Béla volt, ezért délutánra az egyik komáromi irodaházba kellett kényszerből átvonulniuk a résztvevőknek.

Az első téma kapcsán körüljárták, hogy mennyire reflektáltak középiskolásként a magyar identitásuk kérdéseire. Végh Orsolya elmondta, ő a 90-es évek „slotai gyűlöletét” érezte meg. Megjegyezte, szlovák oldalról gyakran azt mondták neki, hogy ő a „jó magyar”, akivel nincs baj – s később rájött, hogy ez a tulajdonképpeni mikroagresszió, s ilyen módon kisebbségi stigmával nőtt fel. Hozzátette, nem szeretne abba belegondolni, milyen az, amikor más csoportok, „makroagresszióban” részesülnek.

Az iskola kapcsán adta magát a szlováktudás témája is. Bugár Béla elmondta, az ember idővel rájön, hogy ha „bele akar szólni, és változtatni akar a dolgokon”, akkor kell tudnia szlovákul is.

„Nekünk magunknak is akarunk kell, enélkül nem megy” – hívta fel a figyelmet a nyelvtudással kapcsolatosan Slezákné Kovács Edit a szlovákiai magyarok felelősségére is. Ugyanakkor területileg is máshogyan kellene tanítani a szlovák nyelvet a magyar iskolákban, hiszen lakhelyileg más és más mértékben találkoznak a szlovákkal. Végh Orsolya aláhúzta, hogy kulcsfontosságú a tanári munka színvonala is. Kitért a belső lelki kérdésekre is: szerinte gyakran azért nem bátrak a magyarok, amikor meg kell szólalni, mert tökéletesen szeretnének beszélni. Hozzáfűzte, ugyanakkor folyamatban van egy generációváltás a szlovákok között, s már sokkal ritkábban éreztetik a magyar beszélőkkel azt, ha szlovák nyelvtani hibákat vétenek. „Nem kell tökéletesen tudni” – kapcsolódott be Bugár. „Tessék merni beszélni” – tette hozzá Slezákné is.

A nyelvtanulás problémáin kívül számos más aktuális gond is felmerült a beszélgetés során. „Fontos az, hogy magyar iskolába járjunk, ameddig lehet” – szögezte le például Slezákné Kovács Edit. „Éljenek a lehetőségekkel, amelyeket a politika megteremtett” – tanácsolta Bugár Béla. Emlékeztetett, hogy a politikai érdekképviselet az elmúlt 30 évben elérte például, hogy a személyi igazolványokban magyarul szerepelhessen a személynév, megmenekültek a kis- iskolák, bővültek a hivatalos nyelvhasználat lehetőségei stb., de a törvényeket elfeledik, ha nem élünk velük. Végh Orsolya az önbizalom fontosságát hangsúlyozta. Ne az legyen, hogy „te csak egy kis felvidéki magyar vagy”, s fontos, hogy a realisztikus célok mellett legyen egy álmunk is, ami a szakmánkat és karrierünket illeti. A családjában úgy tapasztalja, megvalósulnak az „álomcélok” is.

Az egyik résztvevő felvetette, hogy az ő generációjában nem igazán van meg a „tudatos polgárság”, s nem beszélhetünk „szlovákiai magyar középosztályról” sem. Bugár erre azzal felelt, hogy fokozatosan kihaltak a pártok ifjúsági tagozatai, miközben nagyon tagozódott a szlovákiai magyar politika, ahol gyűlöletkeltés folyik, s nincs idő arra, hogy kineveljék az utánpótlást. Ez azonban kulcsfontosságú probléma. „Ha nem fogunk kinevelni egy új generációt, akkor soha többé nem lesz bent a parlamentben egy magyar párt” – húzta alá.

„Az utóbbi időben elég erős az az érzésünk, hogy a szlovákiai magyaroknak, és főleg az ifjúságnak nincs elég platformjuk ahhoz, hogy kifejezzék a véleményüket az őket érintő problémákról” – vázolta az esemény alapgondolatát Marosz Sebestyén, a NIVAM projektkoordinátora. A nap végeztével a résztvevők megfogalmaztak egy közleményt, amelyből egyértelműen látszik, hogy túlnyomórészt az oktatás megreformálását látják a legégetőbb gondnak. Első körben azt kérik, hogy a szlovákot idegen nyelvként oktassák a magyar tannyelvű iskolákban. Emellett megállapítják, hogy túl sok ismeretet próbálnak átadni a szlovákórákon irodalomból, s a memorizálás van előtérben ahelyett, hogy a beszélgetésen és a kommunikáción volna a hangsúly. Itt meg kell változtatni az arányokat. Harmadik pontban a kettős állampolgárság lehetőségének bevezetését látják kívánatosnak, majd a tanári utánpótlás kapcsán magasabb fizetést és vonzóbb szakmai kilátásokat szeretnének. Ami pedig a szlovák és magyar politikusok közti esetleges feszültségeket illeti, ezek helyett a közös értékek és megoldások keresésére hívták fel a figyelmet a valós problémákkal kapcsolatban. A szöveget elküldik a kormánynak, valamint a parlamentnek és az oktatásügyi minisztériumnak is.