Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

„Az ördögök jönnek-mennek. Anélkül, hogy észrevennénk jelenlétüket. Állandóan járják a világot: legtöbbször csak tudni akarják, mi történik, olykor viszont azért, hogy próbára tegyenek egy-egy lelket. Ilyenkor teljességgel kiszámíthatatlanok, szeszélyesek, és váratlanul, minden logika nélkül változtatják meg célpontjukat, egy-egy izgalmasnak ígérkező csata reményében.”

Paulo Coelho napjaink legnépszerűbb brazil írója. Nemzetközi hírnevet Az alkimista című regényével szerzett, melyet leginkább Exupery Kis Hercegéhez hasonlítanak. Coelho műveire leginkább a misztikum és érzelem a jellemző, melyek nagy szerepet játszanak a kisemberek sorsaiban.

Kísértés, félelem, Jó, Gonosz, angyal, ördög, ezek, Az ördög és Prym kisasszony című regény kulcsszavai. Chantal Prym egy kis falu lakója, aki pultos a helyi szálloda bárjában. Egy nap egy idegen látogat a faluba, aki Chantalt választja közvetítőnek, hogy a faluval kapcsolatba lépjen. Ajánlata: aranyrudakat ajándékoz a falunak, amiért cserébe azt kéri, öljenek meg egy ártatlan embert. Mindegy, hogy kit választanak, de az ajánlat csak egy hétig érvényes, aztán az idegen továbbáll. Chantalra vár a feladat, hogy elmondja ezt a falunak, mellyel önmaga élete is veszélybe kerül. Csapda ez, vagy kísértés? Az idegennel vívott harc, valójában a Jó harca a Gonosszal, melynek nyertese vagy vesztese a Gonosz? És létezik a Jóság? Nem csupán a félelem egyik arca? Az élet a félelem birodalma, mindenki fél valamitől. Az emberek még szeretni is félnek, mert félnek az elutasítástól.

Valójában, már sokan tanulmányozták a Jó és a Gonosz harcát, de hogy valóban létezik, vagy csak Isten tréfája ez az emberekkel, nem tudni. Egy német filozófus mondta: még Istennek is megvan a maga pokla: a szeretet, amit az emberek iránt érez. Mert az ördöggel való játszma során mindig előbukkan egy apró fénysugár, ami azt jelenti angyalunk még nem adta fel a harcot. Angyalok, akik állandó harcban állnak ördögeinkkel, és arra törekednek, hogy észrevegyük, amit észre kell vennünk.

„Chantal angyala semmi mást nem akart, csak hogy a lány végre elaludjon, és nyugodtan beszélhessen a lelkével, anélkül hogy zavarná a félelem és a bűntudat – ez a két teher, amitől az emberi lények képtelenek megválni napközben.”

Azoknak, akik már valaha is bármilyen kísértésbe estek, tetszeni fog a könyv. Akikkel ez még soha nem történt meg, egyszer biztosan megtörténik. A Rossz eredetére sosem kapunk pontos választ: „Felesleges kutatni, miért létezem. Ha mindenáron magyarázatra van szükséged, hát gondold azt, hogy Isten engem talált ki, hogy önmagát büntesse, amiért egy könynyelmű pillanatában megteremtette a Világegyetemet.”