Pályázni jó és értelmes dolog

Ezt a pályázatot néhány éve a visegrádi országokban hirdetik meg középiskolások számára azzal a céllal, hogy felkutassák szülőföldjük vagy közvetlen környezetük zsidó emlékeit, elbeszélgessenek a holokauszt túlélőivel vagy az áldozatok családtagjaival. A pályamű műfaja, formája lehetett történelmi esszé, fényképgyűjtemény vagy akár videofelvétel is. Én az esszét választottam. A történelem nagyon érdekel már régóta, gimnazista éveim alatt rendszeresen részt vettem különböző történelmi versenyeken, vetélkedőkön. Ezt a korszakot pedig szerettem volna jobban megismerni. Meg aztán tanárom, Tóth Tibor is biztatott, úgyhogy szívesen fogtam bele. Egyébként lehetett volna párban vagy csoportosan is dolgozni, csak aztán valahogy egyedül maradtam.

Milyen forrásból merítettél?

Egy nagyon kedves ismerősöm, egy Angliában élő hölgy, Judith Leight-Fischer mesélte el édesapja megpróbáltatásait. A család birtokai és üzemei a háború előtt a környékbeli falvakban – Kőkesziben, Leszenyén, Újfalun – voltak. Judith asszony értékes családi fotókat is adott a munkámhoz. Másik adatközlőm az ipolynyéki Matzner Gyuri bácsi volt, aki rendkívül érdekesen beszélt kalandos és tragédiákkal megpecsételt élettörténetéről. A harmadik forrás pedig az Örökmécses c. Izraelben kiadott magyar és héber nyelvű könyv, mely az ipolysági és környékbeli zsidó áldozatoknak állít emléket.

Ezek nyilván szubjektív viszszaemlékezések.

Igen, sajnos elég kevés időm volt arra, hogy a történelmi tényanyagot részletesebben kutassam, viszont kedvet kaptam hozzá, talán a jövőben folytatom is. ĺgy munkám, melynek Az élet értéke címet adtam, inkább szépirodalmi jellegű; fiktív történet, amibe beleszőttem a hallottakat.

Az eseményeket egy baba mondja el.

Igen, egy tárgy, egy abszolút „túlélő”, jelen van az idillikus életben is, a meghurcoltatásban is, egyszerre kívül és belül a történéseken.

A szöveghez képanyagot is csatoltál.

Judith asszony családi fotóihoz hozzátettem néhány saját készítésű fényképet az ipolysági zsinagógákról, a zsidó temetőről, a holokauszt-emlékműről, illetve mellékeltem egy kataszteri térképet is.

A zsűri tetszését olyannyira elnyerted, hogy egy iglói fiúval ketten képviseltétek Szlovákiát a nemzetközi eredményhirde-tésen.

Igen, erre Prágában került sor a Kilenc Kapu Fesztiválon. Ez egy elég nagyszabású kulturális rendezvény, mely koncertekből, előadásokból, kiállításokból, filmvetítésekből áll össze. A sikeres pályamunkákat kiállították, az enyémből például poszter készült a szöveg, a fotók, a térképek alapján egy festőművész segítségével. Érdekes volt, mert ott álltunk a munkánk mellett, jöttek az emberek, kérdéseket tettek fel, szlovákul, angolul, még magyarul is beszélgettem. Különösen nagy élmény volt, hogy másnap a kísérőnk jóvoltából részt vehettem egy zsidó szertartáson, a sabbathot megelőző vacsorán.

Az élet értéke c. munkád magyar változatával részt vettél a Komáromi Zsidó Hitközség pályázatán is.

A dél-szlovákiai zsidóság illetve a holokauszt 60. évfordulója emlékére hirdették meg, első helyezést értem el, június hatodikán vettem át a komáromi zsinagógában.

Úgy tudom, most éppen angolra fordítod.

Igen, dolgozom rajta, talán Izraelben is bemutatják majd.

A zsidóság történetén kívül mivel foglalkoztál még?

A New York-i Közgazdasági Egyetem prágai kihelyezett kara által kiírt pályázaton is részt vettem, amit kifejezetten végzős középiskolásoknak hirdettek meg, témája pedig A sajtó szerepe egy demokratikus társadalomban volt.

Ez egy angol nyelvű pályázat volt, tehát jó nyelvismeret is kellett hozzá.

Szerencsés vagyok, mert két évvel ezelőtt egy tanévet Angliában tölthettem, ahol felsőfokú nyelvvizsgát tettem.

Ezen a pályázaton is sikeresen szerepeltél…

Meghívtak Prágába az értékelésre. Elég zsúfolt időszak volt, mert akkor zajlott a Monitor, ugyanabban az időpontban részt kellett volna vennem egy történelmi vetélkedőn Budapesten. Az elbírálás sajátos formáját választották, ugyanis nem voltak helyezések, hanem a pályamunka színvonalának megfelelően bizonyos százalékban tandíjkedvezményt ajánlottak fel az eredményes diákoknak a prágai egyetemen, amit nevezhetünk akár ösztöndíjnak is. De más terveim voltak.

Amelyek megvalósulni látsza-nak…

Leérettségiztem, majd felvételt nyertem a Comenius Egyetem Jogi Karára, illetve a bölcsészkar kínai szakára.

Választanod kell tehát?

Egyformán vonz mindkét lehetőség, ezért megpróbálom párhuzamosan végezni a kettőt. Nagy kihívás, hiszen egyik sem könnyű szak. Majd meglátom, győzöm-e.