Matematikaverseny – másképp

ILLÉS KÓSIK ANDREA

Nos, ez még a matematikusoknak sem érdekes. Ezért is jöttek február elején Fülekre, a Felvidéki Magyar Matematikaverseny – Oláh György Emlékverseny egyik helyszínére.

Harmincnyolcadszor rendezték meg a versenyt, s nem csupán hazaiak jöttek Fülekre, hanem magyarországiak is. Pontosan a fentebb említettek miatt. Itt ugyanis csütörtöktől szombatig együtt lehettek diákok és tanárok, közös programok, előadások, szakmai megbeszélések színesítették a rendezvényt.

Maga a verseny pénteken zajlott, mégpedig nemcsak Füleken, hanem Komáromban is, így összesen 64 diák törte a fejét a saját kategóriájában megadott 6 feladat fölött, s izgult értük vagy egy tucat tanár.

Mindenki megtalálhatta azt a programot, eseményt, személyt, pillanatot, amelyre vagy akire majd szívesen emlékszik vissza. Valakinek Bálint Béla, a zsolnai egyetem tanárának, s egyben a zsűri elnökének szavai köszönnek majd vissza, valakihez pedig Oláh György, a verseny névadójának személyisége kerülhetett közelebb Vincze Norbert, a tornaljai gimnázium tanárának visszaemlékezése által. Lesz, aki a füleki várban tett látogatást nem felejti el, s valószínűleg sokan mondják majd el, hogy irigykedve hallgatták Bodnár Józsefet, a verseny egykori résztvevőjét, volt füleki gimnazistát, aki a matematikának köszönhetően Athénba és Mexikóba is eljutott, s ma már diplomával a zsebében mesél a jövendő matematikusoknak a térgeometria rejtelmeiről. Valakinek a finom sütik jelentették az est fénypontját a vacsora után, mások annak örültek, hogy ha nem értek is el helyezést, mégis kaptak ezt-azt ajándékba. A Füleki Gimnázium matematikatanárai a szervezéssel járó izgalmakra emlékeznek majd, míg a diákok a trollkodásra: a kiértékelést várva szappant csempésztek osztálytársuk bögréjébe (aminek ő nem biztos, hogy örült). A díjazottaknak az értékes és hasznos díjak, a tanároknak a szakmai megbeszélések, baráti találkozók, beszélgetések tetszettek.

S még mondja valaki, hogy egy matematikaverseny nem lehet emlékezetes…