Lusta-e a lajhár?

Bizonyára ismered a mondást, miszerint a lajhár rendkívül lusta, talán nincs is nála lustább állat a világon. Ám vajon ez a megfigyelés igaz-e? Tényleg annyira rest ez a Dél-Amerikában élő állat, vagy a látszat csal, és valamit eltúloztak, félremagyaráztak. Ha érdekel a téma, járj utána velünk!

Akármilyen furcsa is, úgy tűnik, hogy a lajhár lustaságáról kialakult kép némileg torz. Gaál István Amit rosszul tudunk című könyvében ugyanis ezt olvashatjuk: „A dél-amerikai lajhárok olyan ősi szabású, groteszk megjelenésű emlősök, hogy semmi csodálnivaló nincs rajta, hogy sokáig túlzottan hamis képet festettek róluk. Sokan azt hiszik, hogy a levegőből él, mert még senki sem látta enni.”

Más források szerint nyolc-kilenc percig tart, amíg egyik lábát a másik után teszi, s közben ugyanenynyit pihen. A fára, ahol az élelmét találja, egy nap alatt jut föl, és addig el nem hagyja, amíg egészen le nem ette; ekkor összekuporodik, leesik, és megkezdi hosszú utazását egy másik fához. Kövér, mikor az egyik fát elhagyja, s lesoványodik, mire a másikat eléri.

Cuvier francia tudós volt az első, aki helyes szemszögből ítélte meg a lajhárok sajátos lényét, s így jutott el a tudomány sok téves és ferde nézet után a lajhárok igazabb méltánylásához. Az bizony, tagadhatatlan, hogy a lajhárok a földön fáradságosan, kínnal vonszolják tova testüket, de a fákon ügyesen kúsznak; emellett feltűnően ügyes úszók. Tehát nem lustaság az, ami annak látszik. A lajhár mozgását az életmódja határozza meg. Hogy mik vannak?! (sn)