KAPOSNET

Szép autó, jó autó, elegáns, megbízható, biztonságos, gyors, erős, okos, értékálló, szervízigénye kicsi, úttartása kitűnő, télen jó meleg. Az autók királynője. Semmi több? De. A Kárpát-medencei népek (megkockáztatom: a Rajnától keletre élő népek) folklórjában különös szerepet tölt be ez a személygépjármű.

Hogyan lesz egy Mercedesből merdzsó? Kezdjük. Öltözzünk fel a legfrissebb divat szerinti narancssárga-lila melegítőbe, („suhogós jogging“), vegyünk hozzá remekül passzoló kis barna makkoscipőt, egy minimum 3 kg-os bőrdzsekit, és ízlésesen kifukszolva sétáljunk el egy autókereskedésbe egy nagy teherbírású nejlonszatyorral. Tegyük a mobilt a pultra, és közöljük az eladóval, hogy szeretnénk egy ötszázast. De nem is! Legyen inkább hatszázas, mert még megszólnak a konditeremben. Az eladó figyelmeztet, hogy... hogy az autó ára, hm, igen magas, meghaladhatja a négymillió koronát, zizzentsünk hát egyet melegítőnkkel és laza vállmozdulatokkal kísérve rázzuk meg a nyakban a kétkilónyi fukszot, hogy eztetet nézzed meg ecsém, eztetet sem szarért vettem, és borítsuk ki a nagy teherbírású szatyorból a lóvét.

A Mercedes megvan, most kezdhetjük merdzsóvá alakítani. Beszerezzük a szükséges extrákat. Valami szép diódasoros féklámpát hátulra. Jegesmedveszőrt a kormányra, dupla krómozott kipufogót, kardánboxot, minimum 4 db mobilantennát a tetőre, bólogatós kutyát, és színes bőrfocit a hátsó ablakba, matricákat és ne feledkezzünk meg a küszöbfényről sem, amitől kocsink éjjel UFO-ként hat. A belső visszapillantóra kéttucat Wunderbaum (vaníliaillat). Két ezerwattos hangfal, hogy szóljon rendesen szketmen dzsón meg kokko dzsambó. A műszerfalra persze mobiltelefon, (lehetőleg több is), hogy lássak a népek, milyen fontos emberek vagyunk. A bőrülésekre vicces pop-art huzat, élénk színű geometrikus ábrákkal. Hátul lehet cicamintás, biztos tetszik majd a pitbullnak. Elölről a jelvény lecsavarozódik és vivődik mindenhova a slusszkulcs függelékeként (lopásmegelőzés). Végül mi kell még a merdzsóhoz? Nem árt a csomagtartóba valami jobb szamurájkard, de baseballütő a minimum, a kesztyűtartóba pedig egy Parabellum (Magnum), amit piros lámpánál álldogálva, az ablakon kikönyökölve lehet forgatni, próbálgatni vele a célzást.

A merdzsó készen is volna. Legelőször menjünk vele körbe a kocsisor környékén, ellenőrizzük a lányokat, hogy rendesen dolgoznak-e, vidáman üdvözöljük valamennyit, köszönjünk a haveroknak (Mit nézű?!) . Ha cigarettát vennénk, ne habozzunk, parkoljunk nyugodtan a körút közepén, azt a pár percet igazán kibírják. A dudálókat nyugtassuk meg megfelelően hangos „Letépem a fejedet!“ kiáltásokkal. Miután bekukkantottunk a peepshow-ba (parkolás körút közepén, elakadásjelző), elnézhetünk az ismerős hamburgereshez, fölparkolhatunk ottan a járdára, félrelökve néhány gyalogost, akit ne feledjünk alaposan megfeddni, mivel a proletárok durva szövésű nadrágja összekarcolhatja a drága autó finom fényezését. A méltatlankodókat (De uram ön ráállt a lábamra!) fejeljük le, aztán, amikor feljelentéssel fenyeget, nevezzük rohadt prolinak, és a biztonság kedvéért villantsuk meg pillangókésünket. Elegánsabb éttermekben helyezzük a kocsikulcsot a nagy fémjelvénnyel és a rókafarokkal úgy, hogy elvágólagos legyen a rádiótelefonnal, majd rendeljünk az autónak is egy dupla bélszínt jól átsütve, sok mustárral, sült krumplival, hozzá egy Chivas Regalt Red Bullal!

Plusz egy vicc: A Mercedes gyár olyan új modellt állít elő, amelyben nem lesz kormány, hogy egyszerre lehessen telefonálni és orrot túrni.