Japánban szeretne élni

Teljesen megbabonázta a japán kultúraA szerző felvétele„Megfogott a nyelv és ez az egész keleti kultúra. Szerelem volt ez első látásra. Már hosszú ideje érzem azt, hogy nem ide tartozom, vagy legalábbis nem erre a helyre, ahová születtem. A kelet számomra (és gondolom más ember számára is) olyan távolinak és egzotikusnak tűnik, teli izgalmas dolgokkal” – meséli a 21 éves Jani, aki nem titkolja, hogy a japán animációs filmeken keresztül került kapcsolatba ezzel a világgal. „Felettébb érdekel a japán animációs filmek kultusza, amely a képregények hőseit kelti életre, és amit úgy hívnak, hogy Anime. Magával ragadott ez a színes, és élettel teli rajzolt környezet.” Elvarázsolta őt eme csodálatos fantáziavilág, ellenben pontosan tudja, hol húzódik a határ a valóság és az álmok között.

Az anime szava

„Az animek pontos megértéséhez szükség van japán nyelvtudáshoz, mert a szinkron, az a legroszszabb dolog, ami egy ilyen alkotással történhet. Elveszíti a hovatartozását, a japán mivoltát, és belészürkül a többi rajzfilm egyszerűségébe. Pedig a japán nyelvnek az egyedi hangzásvilága teszi igazán különlegessé ezeket a rajzfilmeket. Én belészerettem a nyelv alázatosságába, a belőle áradó szépségbe és lágyságba (például ha egy kedves női hang megszólal), vagy épp ellenkezőleg, a kemény és erőteljes tónusok térkövetelésébe (hogy ha egy erősebb hangú férfi szereplő épp harci kiáltást hallat). Ezekután más nem is következhetett, minthogy az interneten körülnézzek, és beszerezzek annyi információt, amennyit csak tudok, és hogy a tanuláshoz szükséges eszközöket összegyűjtsem, beszerezzem a megfelelő programokat. Ezután ráakadtam egy blogra, ahol annak tulajdonosa a saját szabadidejét arra fordítja, hogy másokat segítsen a tanulásban.”

Út a napfény felé

Nem volt könnyű az út, hiszen egy mezőgazdasági szakközépiskola elektrotechnikus-műszerész szakán végzett. A Távol-Kelet titokzatossága teljesen magába bolondította. Magánemberként azonban csak egy egyszerű hétköznapi srác. „Másokkal ellentétben nem a kocsmákat és az egyéb szórakozóhelyeket járom, hanem a szabadidőmben is képzem magam.” Az élet úgy hozta, hogy dr. Telbisz Tamás, az ELTE adjunktusa felajánlotta neki, hogy a legközelebbi Japán útja alkalmával tagja lehet a kutatócsoportjának. ĺgy talán közelebbről is megismerheti a távol-keleti országot. Otthon egy kicsit kétkedve fogadták a fiú ez irányú érdeklődését, ám egy idő után megbarátkoztak a gondolattal, és most már támogatják. A japán kultúra megismerése mellett másik szenvedélye a zeneszerkesztés. Napi elfoglaltságát tekintve pedig karbantartó technikus. „Jelenleg az I. D. Software játékprogramok pályaépítésével foglalkozom. A kicsit távolabbi jövőben pedig szociálpszichológus szeretnék lenni, hogy segíthessek az embereknek a problémáik megoldásában.”