Eye Beyond Sight: jön az új korszak

A somorjai Eye Beyond Sight zenekar közel négy év együttzenélés és nem kevés nehézség, bonyodalom átélése után végre eljuthatott odáig, hogy elkészítse első nagylemezét. A zenekar múltjáról, jelenéről, terveiről, és persze magáról a készülő lemezről az énekes, Patonyi Tamás mesélt nekünk.

Legközelebb pénteken találkozhat velük a közönség a győri V2 Music PubbanA szerző felvételeMikor, hol, hogyan alakult a zenekar?

A sztori egészen 2003-ig nyúlik vissza. Ekkor még Snake eat’s Rabbit néven futott a banda. Ez így ment 2005 júniusáig, amikor olyan változások történtek, melyek nyomós indokot adtak arra, hogy nevet változtassunk. Ekkor született meg az Eye Beyond Sight. A következő hónapokban aktívan működtünk tovább egészen 2006 márciusáig, amikor kiszállt két tag: Szöcske és Zotya. A jelenlegi felállás 2006 májusában jött létre.

Milyen indíttatás vezérelt titeket a kezdetekben? Volt valami konkrét cél, vagy egyszerűen csak zenélni akartatok?

Szerettünk volna olyan zenét csinálni, amilyent a környéken más nem művel, vagy csak nagyon kevesen. Nem akartunk a milliomodik zenekar lenni, akik nyomatják a tipikus „kocsmabluest”, meg az elcsépelt és ronggyá játszott slágereket. Mindenképp ki akartunk lépni ebből az útvesztőből. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez az út sokkal hosszabb és nehezebb, de mi ezt felvállaljuk. Ha valakinek tetszik, amit csinálunk, akkor tudjuk, ezt csakis magunknak köszönhetjük, és nem annak, milyen jól „lekoppintottuk” a mások által megírt dalokat. Azt hiszem, ez elég nagy kihívás, főleg ebben a térségben, mert itt ilyen szinten valahogy megállt az idő.

Hogy fogadott benneteket a közönség?

Az első fellépésre 2005. augusztus 20-án került sor a bősi Vendel kocsmában. A közönség elég vegyesen fogadott minket! Szerintem nem voltak hozzászokva ehhez a stílushoz. Persze nem volt semmilyen negatív hozzászólás, de máshogy néz ki az, ha valakinek sikere van. Elég gyenge koncert volt, de hát minden kezdet nehéz. Összegezve, a közönség nem nagyon vette a lapot…

Hogyan jellemeznéd az általatok képviselt műfajt?

Na ez az a kérdés, ahol gondolkodóba kell esnem… Komolyan nem tudom. Mostanában nagyon divatba jött, hogy minden stílusnak kitalálnak számtalan ágat. A metál nagy csoportjába simán be tudom magunkat sorolni, de a mi zenénkben megtalálhatóak a thrash, death, black elemek, ezek mellett egy kis hard core is érezhető és azt már nem is említem, hogy a Prayer for Better Days c. számunkban még egy kis reggae is van. Szóval ember legyen a talpán, aki ezt be tudja valahova határolni. Viszont a plakátokra valamit ki kell írni, és mi rendszerint a metal-crossover mellett döntünk.

Mit szeretnétek elérni? Van valahol egy képzeletbeli határ, ahova biztosan el akartok jutni, vagy egyszerűen csak hagyjátok magatokat sodortatni az árral?

Hát határok és korlátok nincsenek! Legalábbis felfelé… Most szeretnénk elérni, hogy kijussunk Németországba és Csehországba, majd ott szeretnénk minél többet játszani! Ha ezt sikerül, akkor majd kitűzünk egy olyan célt, amiért újra érdemes lesz nyomulni. De olyan határ nincsen, ahol azt mondanánk, ezt megcsináltuk, ez elég lesz nekünk. Minden erőnkből törünk előre!

Milyen gyakran koncerteztek?

Ha beindul a koncertszezon, akkor kapunk meghívásokat szép számmal. Nyáron minden hétvégére jut egy-egy fellépés. Minél több helyre járunk, annál több rajongónk is akad. A legnagyobb sikerünk egyértelműen a tavaly októberi csallóközcsütörtöki koncertünk volt, ahol közel 150 ember tombolt a zenénkre. Ez leírhatatlan érzés. Viszont meg kell említenem a 2006-os Kozel KlikkFesztet és a Rómeó Vérzik Tábort is, ahonnan szintén sok pozitív visszajelzést kaptunk. A www.eyebeyondsight.szm.sk oldalon minden koncertről tájékoztatót kapnak az érdeklődők.

Nemrég stúdióba vonultatok, lassan pedig már készen is lesz az albumotok. Mikorra várható ez?

Még néhány hét, és a kezünkben lesz az új anyag, amit a soproni MD Stúdióban vettünk fel. Összesen 11 dalt játszottunk fel. Ha csak a stúdióban eltöltött napokat számítom, akkor tizenkettőt töltöttünk ott. Most már „csak” a keverés van hátra, ami hihetetlenül időigényes munka, de március végén már biztosan meglesz a végeredmény. A dalok mennyiségéből már látni, hogy ez nem egy egyszerű demó-anyag lesz, hanem az első nagylemezünk. Már a címét is tudjuk: Dies ad Quem. Ez latinul van, és annyit jelent, egy új korszak kezdete. Azt hiszem, ehhez nem kell hozzáfűznöm semmilyen magyarázatot… Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Schmidl „Smici” Tamásnak a Moby Dick-ből, a jó tanácsokért, és mert rengeteg energiát belefektet abba, hogy igazán jó minőségen szólaljon meg a lemez.

Hol láthatnak titeket legközelebb az érdeklődők?

Legközelebb március 23-án, pénteken találkozhat velünk a közönség a győri V2 Music Pubban. Nagy buli van kilátásban. Aki szereti ezt a zenei vonalat, annak ott a helye!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?