Egy fiúról

Szereplők: Hugh Grant, Nicholas Hoult, Toni Collette, Rachel Weisz, Victoria Smurfit

Ha az ember meghallja, hogy az adott filmnek éppen Hugh Grant a főszereplője, akkor rendszerint kissé fanyalogva azt mondja, hogy „Na jó, ezt inkább kihagyom.” Igaz, van jó pár lány, aki ilyet sosem mondana, másrészt ez igazságtalanság, mert az angol szépfiú ugyan kifejezetten gejl szerepekkel kezdte pályafutását, és közszereplései sem mindig voltak ízlésesek, de ő is fejlődőképes. Emlékezzünk csak a Bridget Jones naplójá-ra, ahol egészen szórakoztatóan adta elő a szoknyabolond, felületes főnököt! És a Bridget Jones éppen megfelelő kiindulópont, ha Hugh új filmjét, az Egy fiúról-t akarjuk elemezni. Itt ugyan nem harminc feletti szingli nők, hanem ugyanilyen státuszú férfiak problémáit feszegetik, ha nem is igazán mélyen, ráadásul pont ugyanolyan stílusban, hasonlóan fanyar, mégis életvidám humorral.

Mert a mi Willünk (Hugh Grant) 38 éves munkakerülő, fél az elköteleződéstől, nincsenek ambíciói, de szeret jól élni. Apja egykori karácsonyi sikerdalának jogdíjaiból él, élvezi a csupa szabadidőből álló életet, fodrásznál és éttermekben tölti idejét, vetélkedőket néz a tévében, és sorra cserélgeti a barátnőit. Egyszer pont egy egyedülálló anyával kezd viszonyt, és a meghökkentően könnyű szakítás után úgy dönt, rááll erre a vonalra, és egyedülálló apának adva ki magát ellátogat a magányos szülők helyi klubjába. Sikerül is megismerkednie a csinos Susie-val (Victoria Smurfit), ám a nő a saját gyerekén kívül elhozza a 12 éves Marcust (Nicholas Hoult) is, barátnőjének fiát. A srác enyhén bolondos, furcsa szerzet, akit egyedül nevel depresszióra hajlamos anyja, a hippi Fiona (Toni Collette). Marcus, akinek már elege van anyja hisztériáiból, úgy dönt, hogy Will a kézenfekvő megoldás a családi problémákra, és szépen követni is kezdi a férfit, és amikor kiderül, hogy annak nincs is gyereke, erős zsarolással kombinált támadásba lendül. Ezután minden délután felbukkan a férfi lakásán, akit eleinte őrületbe kerget a nem kívánt vendég, ám idővel valami különös szövetség kezd kialakulni köztük. Az újabb bajok akkor kezdődnek, amikor Will egy szilveszteri partin megismerkedik a gyönyörű és intelligens Rachellel (Rachel Weisz), és életében először igazán szerelmes lesz. Csakhogy megrögzött hazudozóként újra beveti a régi trükköt, és hazudik magának egy gyereket, majd kénytelen megkérni Marcust: játssza el, hogy ő a fia. ...

Persze azt is mondhatnánk, hogy ez nem Hugh Grant, hanem Nick Hornby új filmje. Ha valaki nem tudná, Horn rendkívül szellemes, jó tollú és sikeres angol író, akinek munkái után valósággal versenyeznek a filmstúdiók. Ő volta Fociláz és a Pop, csajok, satöbbi szerzője, az Egy fiúról-t pedig már 1998-as megjelenése előtt megvette a Robert De Niro nevével (is) fémjelzett Tribeca Productions. És szerencsére nem igazán rontottak el semmit rajta. A könnyed vígjátékaikról – pl. Amerikai pite – ismert amerikai Weitz testvérek csak a történet végén változtattak – ami jó nyálas is lett –, a többihez viszont hűek maradtak, és ami a legfontosabb, meghagyták Hornby zseniális párbeszédeit. Ezekre tényleg érdemes odafigyelni, páratlan szórakozás nyújtanak! (sn)