Akarsz-e játszani?

Nem tévesztettük össze az iskolapadot sem az óvodával, de még csak a torna- vagy osztályfőnöki órával sem. A zoboralji és az Ipoly-menti középiskolások október 11-én éppen egy ilyen lehetőségben részesültek a Dramatikus játékok napján, amikor csak igent kellett mondaniuk Kosztolányi Dezső kérdésére.

Az élményműhelyt már ötödik alkalommal szervezte meg a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete az Arany A. László Polgári Társulással és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Nyitrai Területi Választmányával. A rendezvény egyik szervezője és háziasszonya, Petres Csizmadia Gabriella egy csalafinta mosollyal és az Akarsz-e játszani? című vers hívogató részletével invitálta a kamaszokból és egyetemistákból álló közönséget a sokféle élményt kínáló délelőttre. Azt is elmondta, hogy olyan programot szerettek volna szervezni a középiskolásoknak, amely nyitottá teszi a fiatalokat az irodalomra, igent mond az alkotásra, legyen az újraalkotás egy személyes olvasatban, értelmezésben, vagy valami teljesen eredeti létrehozása, anyanyelvi önkifejezés megszólaltatása. Hegedűs Orsolya dékánhelyettes köszöntő szavaiban szintén az inspiratív közeg kreatívteremtő oldalát emelte ki, mely újszerű, élményközpontú oktatási modellt kínál a korunk igényeihez igazodni kívánó iskolarendszer számára.

A nagyszámú érdeklődőt vonzó esemény az ipolysági Szondy György Gimnázium SzondySokk Kisszínpadának Bizalom című előadásával kezdődött. Az idei Jókai Napokon nívódíjjal értékelt, egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató műsor az iskolai színjátszásban rejlő lehetőségekre, a személyiség- és képességfejlesztésre, a tehetséggondozás fontosságára hívta fel a figyelmet. Az előadás után Száz Pál a „hogyan készült” részleteit tárta fel a diákszínpad tagjaival és vezetőikkel, Köteles Judittal és N. Tóth Anikóval beszélgetve. A próbafolyamatról és a fesztiválélményekről mindannyian őszinte lelkesedéssel beszéltek, ami bátorította a hallgatóságot hasonló szabadidőcsoportok alakítására, kórusban és színpadon való szereplésre. Az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola diákjaiban, főként az éppen formálódó színjátszó kör tagjaiban nem is szállt el nyom nélkül a gondolat, vélhetőleg pozitív példaként őrzik meg a hallottakat.

A rendezvény második felében az egyetemisták tartottak foglalkozásokat a középiskolásoknak, így a tanulva tanítani elv kétszeresen is érvényesült, hiszen nagyszerű alkalmat nyújtott a negyedéves tanár- és tanítójelöltek számára gyakorlati téren tovább építeni eddigi tapasztalataikat és kipróbálni ötleteiket, a középiskolásokra pedig frissítő és élénkítő hatással voltak a forgószínpad mintájára váltakozó kis csoportokban végzett feladatok, melyek során mélymerülést tehettek a kortárs magyar irodalomban, és új barátokat szerezhettek a közös ötletelések során.

A módszertani élményműhely spontán zenei kíséretét Papp Viktória, az EndORFinzenekar énekesgitárosa biztosította. 

Az esemény résztvevőjeként úgy gondolom, a nyitrai Dramatikus Játékok Napja legnagyobb sikerének az számít, ha az említett középiskolás diákok arra kérik tanáraikat: szeretnénk játszani, mert élvezzük, hogy tanulhatunk.

Csölle Stefánia