A vacsoránál együtt a család

Ugye, te is hallottad már azt a mondást, hogy Magyar ember evés közben nem beszél? Ez mind szép is lenne, de az embereknek – főként a gyerekeknek – gyakran ebéd vagy vacsora közben jut eszükbe a legfontosabb mondanivalójuk, hiszen ilyenkor van együtt a család. És ha nem mondhatjuk el, amit akarunk, akkor annak különös vagy néha humoros következményei lehetnek...

A vasárnapi ebéd sok családnál ünnepi esemény. Történt egyszer, hogy egyik vasárnap mintha ördög bújt volna a Kovács család fiaiba, nevetgéltek, hülyéskedtek, szórakoztak, nem bírtak magukkal, még az asztalnál sem. Állandóan rájuk kellett szólni, míg az édesapjukban fokozatosan ment fel a pumpa. Egyszer aztán elszakadt a cérna, és rájuk kiabált:

– Elég volt! Egy mukkot sem akarok többet hallani! Értettétek?!

Hirtelen csend lett, majd megszólalt a középső fia:

– Apu...

– Azt mondtam, csend! Amíg mindenki meg nem ette a levest, egy szót sem akarok hallani – mondta az apuka igen erélyesen.

Kínos csend következett. Mindenki ette a levest ügyelve arra, hogy még a kanál se érjen a tányérhoz. Még a légy zümmögését sem lehetett hallani. Szépen megvárták, amíg mindenki megette a levest. Mikor a legkisebb is végzett, megszólalt az édesapa:

– Na, mit akartál mondani, Ákos? Most már mondhatod.

– Azt, hogy kérek még egy kis tésztát a levesbe. (sn)