Gyógyító gyomnövények a biokertben

Vétkezik a túl gondos gazda – szokta mondogatni még gyermekkoromban a nagyapám. Mikor mondásának magyarázatát kértem, olyan gazdákat hozott fel példának, akik az őszi búzavetés földjét porszerűre eldolgozták. Ő ugyanis az aprórögös talajfelszín híve volt, mert így kisebb a búza kifagyási veszélye. A mondás azokra a biokretészkedőkre is vonatkozik, akik – kellő ismeretek hiányában – kiirtják kertjükből az olyan gyomnövényeket, amelyek jelenlétükkel védik, gyógyítják a kultúrnövényeket.

A gyomnövények között sok a gyógynövény is, így a vegyes kultúrás kertben a kultúrnövények választékát gazdagítják. Az az elv, miszerint minden élőlény hatással van a többire, a biokertben különösen a gyógynövényekre is érvényes. A szabad természetben a gyomnövények tömege hatalmas, alig áttekinthető. A növények nem ritkán gyógyhatásúak, tehát egészségünket védik, vagy akár gyógyulásunkat segíthetik, serkenthetik. Ezért minden olyan növény, amelyet az ember az erdőben vagy a mezőn gyűjtöget, helyt kaphat a kertünkben, legalábbis addig, amíg fel tudjuk használni őket. Ha gyógynövényeket a mezőn a talaj élő gyógyszereinek tekintjük, akkor ez értelemszerűen érvényes a gazdaságok esetében a szántókra, a legelőkre és persze a kertjeinkre is.

Sok gyomnövény tartalmaz bizonyíthatóan hatékony anyagokat, ez által a kert számára pótolhatatlan értékeket képviselnek. Néhány közismert vadnövény a kert számára valóságos kincs lehet, ha a fák alatt elriasztják a kártevőket, és leveleikkel árnyékolnak. Ilyen érték például a kereklevelű repkény, az indás infű, a mentálfélék vagy a kövér porcsin. Rendkívül jó talajjavító a csalán, amely vasat, kovasavat, nyomelemeket tartalmaz és humuszban gazdag talajt hagy maga után.

Kiváló értéket képvisel kertünkben a gyermekláncfű is. Lombozata és karógyökere fontos gyógyító anyagokat tartalmaz. Amerikai kutatók megállapították, hogy hajszálgyökerein és környékén olyan fonalgombák tenyésznek, melyek felfalják a növények hervadását kiváltó fuzárium gombákat. Hasonló, de sokkal gyengébb hatást fejtenek ki a salátafélék, valamint a paraj.

Néhány éve történt, hogy egy kertész ismerősöm arra panaszkodott, hogy fóliasátra alatt, ahol már néhány éve uborkát termelt, az ismert talajfertőtlenítők hatástalannak bizonyultak, az uborka tövei egymás után kezdenek hervadni, végül pusztulni. Én nem egy újabb „mérget” ajánlottam neki, hanem vettem az ásóvillát és a kertészlapátot, és vagy 200 db gyermekláncfüvet palántáltam el az uborkatövek közé. A fuzáriumos tőhervadás megszűnt, természetesen nem egyik napról a másikra.

Sok kertészkedő panaszkodik, hogy beteg az uborka, a paradicsom, levelei összesodródnak, lehullnak. A termés pedig megfoltosodik, elrothad. A legnagyobb károk mindig ott keletkeznek, ahol az uborkát, paradicsomot monokultúrában termesztik. Én az uborka és a paradicsom termesztését is a Gertrud Franck féle biodinamikus vegyes kultúrás rendszerben, az A, esetleg B sorokon termesztem. A sorokon élőnövényként igyekszek főként salátát termeszteni. A sorközök középvonalára pedig parajt vetek. Mihelyt gyűjthető a szabadban a csalán, vékony réteget képezek belőle a leendő uborka- és paradicsomsorok sorközeiben. A tavaszi fagyveszély elmúltával a megritkított saláták közé, ásott gödrökbe jól fejlett, előnevelt palántákat ültetek. A gödrökbe a jó tápanyagellátás érdekében biokomposztot is szórok. A gyomtalanításnak főleg a kezdeti szakaszában ügyelek arra, hogy a kikelő gyermekláncfű a talajon maradjon, legalábbis addig, még túl nagyra nem nő.

Kertemben már több mint 21 éve vegyszermentesen termelem a zöldséget, gyümölcsöt. Tavaly a sok csapadék okozta uborkaperonoszpóra és a paradicsomvész (fitoftóra) ellenére, jó közepes uborka- és paradicsomtermést takarítottam be.

A szerző a szepsi mezőgazdasági iskola nyugalmazott szaktanára