Stratégiai játékok

Szlovákia számára az volna a legjobb, ha a tervezett Jamal-gázvezetéknek a fehéroroszországi Kobrin városából Lengyelországba vezető ága dél felé fordulna, és a kelet-szlovákiai Nagykaposnál rákötődne a már meglévő, a Szlovák Gázművek által működtetett gázvezetékre – közölte 2001. június 14-én Pavol Kinčeš, a gázművek akkori vezérigazgatója. A Szlovákia területén 130 km hosszan húzódó leágazás megvalósítása a tervek szerint 16,5 milliárd koronába kerül: az első lépcsőben 2005-ig egy, évi 30 milliárd köbméter földgáz továbbítására alkalmas vezeték épülne, majd 2010-ig egy további, szintén 30 milliárd köbméternyi áteresztőképességű vezeték valósulna meg. Az orosz Gazprommal ez ügyben tárgyalásokat folytató SPP szerint Nagykaposnál a gázművek kiépített infrastruktúrával rendelkezik, kompresszorállomása megfelelő kapacitású. Ha sikerülne nyélbe ütni az üzletet, akkor a részvénytársasággá átalakult SPP-t esetleg magasabb áron lehetne privatizálni. A gázművek szerint a projektum sikerét az biztosítja, hogy míg Nyugat-Európában fokozatosan mérséklődik a földgáz kitermelése, az energiahordozó iránti kereslet nő. Az Eurogas szerint míg 1999-ben az E- tagállamaiban 324 mtoe egységnyi földgáz fogyott, és a saját kitermelés 180 mtoe-re rúgott, (1 mtoe 1,0733 milliárd köbméter) addig 2010-ben az Unió fogyasztása 425 mtoe, kitermelése 180 mtoe lesz, 2020-ban pedig 458, illetve 130 mtoe lesz a mutató. A gázművek áteresztő kapacitása évi 90 milliárd köbméter földgáz, ezen keresztül áramlik a Nyugat-Európába tartó orosz export 80 százaléka. A Financial Times szerint az SPP kiemelten jó földrajzi fekvése azt eredményezi, hogy a háttérben küzdelem indul érte Oroszország és Nyugat-Európa között, melyből esetleg az USA sem marad ki. (shz)