Japán energetikai jövője a mérlegen

Kan Naoto miniszterelnök és a kormány más tagjai a hétvégén azt hangsúlyozták, hogy Japán nem mond le az atomenergiáról, amely továbbra is fontos energiaforrás marad. Számos szakértő azonban úgy vélekedik - írja a The New York Times - hogy az ország ma már nehezen érheti el a korábban kitűzött célt, amelynek értelmében az eddigi 54 atomerőmű mellé 2030-ig még 14 épülne, és a nukleáris energia részesedése az áramszolgáltatásban 30 százalékról 50-re emelkedne.

A megújuló energia hívei szerint a földrengés- és cunami-katasztrófának arra kellene ösztönöznie Japánt, hogy gazdaságát a tiszta, megújuló energiára állítsa át, bár a nap-, szél- és geotermikus energia mai részesedése együttvéve is csak 1 százalék a szigetország áramtermelésében, míg további 8 "zöld" százalékot a vízi energia szolgáltat.

A kormányhoz közelebb álló hangok szerint azonban a megújuló energia túl drága és túl nagy területet igényelne a sűrűn lakott országban, ezért Japánnak nincs más választása, mint az atomenergiára alapozni jövőjét, és középtávon a fosszilis energiával pótolni a még hiányzó mennyiséget.  A japán energiagazdasági intézet vezetője,  Tojoda Maszakuzu szerint 2030-ig nem lehet számítani olyan technológiai áttörésre, amely más utat nyitna.

A 14 tervbe vett új reaktor jövője azért vált bizonytalanabbá, mert ma már az emberek és a hatóságok egyaránt aggasztóbbnak tartják az ilyen létesítmények közelségét. A tokiói villamosenergia társaság, a Tepco már kénytelen volt lemondani a fukusimai erőmű további két egységének korábban tervezett megépítéséről, több károsodott vagy veszélyeztetett erőművet pedig időközben leállítottak, hogy helyreállítsák vagy megerősítsék földrengés- illetve cunamivédelmüket. Ezért és más okok miatt olyan sok erőmű termelése szünetel, hogy a közeljövőben - írta a Reuters - Japán nukleáris áramfejlesztő kapacitásának alig 43 százaléka lesz üzemképes.

Japán, az ipari nagyhatalom nem rendelkezik számottevő kőolaj- vagy gáztartalékkal, így jórészt az importált fosszilis energiára kell támaszkodnia. Ez sebezhetővé teszi például közel-keleti válságok esetén, ráadásul a fosszilis energiahordozók importja 1998-ban még csak a GDP 1 százalékát emésztette fel, ma már csaknem 5 százalékát. Japánnak urániumot is kell importálnia, de mivel azt könnyebb tárolni, ez kisebb probléma. Az atomenergia mellett szól, hogy nem jár üvegház-hatású gázok kibocsátásával és olcsóbb a fosszilisnál.

Az évek során a kormány, az elektromos társaságok és az atomerőművek építői között erős érdekszövetség alakult ki. A nukleáris centrálék segítségével Japán tíz legnagyobb energiaszolgáltatója könnyen ellenőrizhette az ország elektromos hálózatát, változatosabb források bevonása csökkentené befolyásukat.

A kormány és az energiaszolgáltatók eddig sem hanyagolták el a megújuló energiát, ám a bírálók szerint korántsem tettek meg minden lehetőt az új források fejlesztése érdekében. 2002-ben a japán kormány azt a célt tűzte ki, hogy 2014-ben a villamos áram 1,6 százalékát zöld energiaforrásokból nyerjék. (Ebben nem szerepel a vízi energia, amelyet már nagy mértékben kiaknáznak). Ezzel szemben például Kalifornia nemrég azt írta elő, hogy 2013-ra a megújuló energia arányát 20, 2020-ra pedig 33 százalékra kell emelni. 2004-ig Japán élen járt a napelemek gyártásában, főleg a Sharp és a Sanyo cégek révén, ám azóta Németország és Spanyolország megemelte a szektor támogatását és megelőzte Japánt. A szélenergia terén Japán még inkább lemaradt.

A helyzet változhat, ha a parlament megszavaz egy új törvényt, amely nagyobb támogatásban részesíti a nem vízi eredetű megújuló energia szolgáltatóit. Ijida Tecunari, egy energiakutató intézet vezetője úgy vélekedik, hogy 2020-ra elérhető a megújuló energia 30 százalékos aránya, amiből 7-8 százalék lehetne nap- és a szélenergia, a többit főleg a vízi biztosítaná. Ezzel szemben Paul Scalise, a Temple egyetem szakértője túl drágának és nem elég stabilnak tartja ezeket a forrásokat. A Tepco ma 30,5 jent számláz egy kilowattóra megújuló energiáért, míg a fosszilis energia ára 9,1 jen/kWh, az atomenergiáé 6,1 jen/kWh (ebben persze nem veszik figyelembe a fukusimai katasztrófa költségeit). Scalise szerint azonban az atomerőművek kiesésével az elektromos cégek nem a megújuló energiához fordulnak, hanem visszatérnek a fosszilis forrásokhoz. Egy japán konzorcium például az oroszországi Vlagyivosztokban kíván üzemet létesíteni, amely cseppfolyósított gázt szállítana Japánba.

Figyelembe veendő azonban, hogy a technológia fejlődésével a megújuló energia ára feltehetőleg csökkenni fog, az atomenergia viszont a várható szigorúbb biztonsági előírások és növekvő biztosítási költségek miatt drágulni fog. Kérdéses az is, megvan-e a politikai akarat a nukleáristól való függés megszüntetésére. Az Aszahi Simbun legutóbbi felmérése szerint  41 százalék azok aránya, akik szerint csökkenteni kellene az atomenergia szerepét, illetve teljesen le kellene mondani róla. 2007-ben még csak 28 százalék vélekedett így. A megkérdezettek 51 százaléka viszont úgy véli, hogy a nukleáris energia jelenlegi szintjét meg kell őrizni, további 5 százalék szerint még növelni is kell.

Az energiatakarékosság fontosságát viszont senki nem vitatja: a fogyasztás 10 százalékos csökkentése 13 új atomerőmű megépítését tenne feleslegessé. A közeljövőben az ország mindenképpen kipróbálhatja ezt az utat: a cunami által megbénított erőművek kiesése miatt Japán egyes körzeteiben a lakosság és az ipar fogyasztását  a nyári csúcsidőszakokban akár 15 százalékkal is csökkenthetik.