Negatívan hat a gyerekre, ha a szülő fél, szorong a karanténban

A gyermekek számára nagyon fontos az állandóság, ami kiszámíthatóvá teszi a világot, biztonságot ad, tervezhetővé teszi a hétköznapokat. A vészhelyzet következtében felborult a család működése, a teendők, a napirend – a napok kiszámíthatatlanná váltak nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is.

Fontos, hogy figyeljünk egymásra ebben a nehéz időben, még akkor is, ha időnként azt érezzük, nem vagyunk urai saját életünknek, nem rendelkezünk olyan problémamegoldó stratégiákkal, amelyek most a segítségünkre lehetnek. Ki kell lépni a komfortzónánkból! A családokban egyre nagyobb a feszültség, egy vagy több gyermekkel egyre nehezebb kézben tartani a mindennapi életet.

Ilyen helyzetre eddig nem volt példa, ezért nem mondhatjuk: ha így vagy úgy cselekszünk, akkor biztosan minden rendben lesz, ám a szervezés elengedhetetlen.
Szeretnék néhány olyan módszert ismertetni, amelyek segíthetnek abban, hogy a család működni tudjon.

Közös szabályok

Rendkívül fontos, hogy közösen újrabeszéljük az olyan családi szabályokat, amelyekben a gyermek tájékozódni tud. Vonjuk be a gyermeket is, adjunk neki teret, hogy kifejezhesse igényeit, megfogalmazhassa elvárásait. Ez azért is lényeges, mert erősítheti az összetartozás érzését, ami elemi szükséglete. Vonjuk be őt a házimunkákba is, mert ez nem az az időszak, amikor az anyának kell mindent elvégezni. Ügyeljünk arra, hogy az elvárások ne legyenek irreálisak, hanem inkább minden családtag számára elfogadhatók és teljesíthetők, hogy egy-egy probléma esetén visszanyúlhassunk ezekhez.

Napirend

Lényeges, hogy legyen napirendje a családnak, ugyanis ha elúszik egy nap, az rosszul hat a gyerek lelkivilágára. Alakítsunk ki napirendet arra az időszakra, amikor a gyermek nem jár óvodába, iskolába. Fontos, hogy meglegyen a napi ritmus, s ez hozzávetőlegesen hasonlítson a korábbi hétköznapokhoz. Kell, hogy legyen idő, amikor a szülők dolgoznak, tanulnak a gyermekkel, foglalkoznak, játszanak az óvodásokkal. Nem telhet el az egész nap telefonálással. Ez segít, hogy elkerüljék a konfliktusokat. Legyünk rugalmasak, legyen benne szabadidő és olyan idő, amikor csak magunkkal foglalkozunk. A négy fal között végzett rendszeres mozgás is kiemelkedő fontosságú minden korosztály számára a testi-lelki jóllét fenntartása és a felgyülemlő feszültségek levezetése szempontjából. A gyerek ugrálhat (lakótömbben nem ajánlott), hulahoppkarikázhat, zsonglőrködhet, jógázhat. A napirend különösen a figyelemhiányos hiperaktivitás(ADHD) és viselkedészavarban, valamint az autizmusban szenvedőknek fontos.

Miután kialakítottuk a közös szabályokat és a napirendet, jól látható helyre függesszük ki, az olvasni még nem tudó gyermek kedvéért lássuk el piktogrammal is, hogy könnyebben tudjon alkalmazkodni.

Ügyeljünk arra, hogy az elvárások ne legyenek irreálisak, hanem inkább minden családtag számára elfogadhatók és teljesíthetők...

Családi kupaktanács

Példaértékű, ha minden este le tudunk ülni 1520 percre, amikor a család egymásra figyel, és értékelni tudjuk, hogyan éreztük magunkat azon a napon, mennyire sikerült betartani a közösen megfogalmazott szabályokat, napirendet, és mi az, amin változtatni kellene. A napirend és a szabályok betartása jutalmat érdemel, ami lehet torkosság, telefonálás, közös otthoni játék (bunkerépítés, közös sütés, pizsinap, dupla mese, beöltözős nap). Ezek a beszélgetések segítik az együttgondolkodást és a felelősségtudat fejlesztését is.

Nem tabu a koronavírus

Mit mondjunk a vírusról a gyermeknek? Semmiképpen se kezeljük tabuként a kérdést, mert ez romboló hatású lehet. Különböző elméleteket gyárthat arról, hogy mi lehet az, amit neki nem mondanak el. Ez sokkal rosszabb hatást vált ki a gyermekben, mint maga a valóság. Beszéljünk tehát róla, a gyermek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően adjunk magyarázatot, de ne árasszuk el őt információkkal,
mert ez felerősítheti veszélyérzetét.

Tanítsuk meg őt az alapos kézmosásra, hogy tüsszentsen ő is a könyökébe, orrfújáskor az elhasznált papír zsebkendőt dobja a kukába. Ám ne fenyegetéssel vegyük rá a gyermeket ezekre a szabályokra, ne ijesztgessük őt. Ha kérdez, röviden, nyugodtan válaszoljunk neki. Fontos elmagyarázni neki, hogy most nem (nyári) szünet, hanem különleges helyzet van. A gyerek általában nem fél a vírustól, nem esik pánikba, ő a mi reakcióinkra reagál. Ha a szülő fél, szorong, azt a gyermek is megérzi, és ezekre reagál.

Sokféle helyzethez tud a gyermek alkalmazkodni, a váratlan, szokatlan, szélsőséges körülményeket is játékosan tudja felfogni, miközben nem sérül biztonságérzete. Ehhez azonban az szükséges, hogy a szülő gyermekként kezelje őt, és mindvégig biztonságot teremtsen, nyugalmat árasszon.

Dr. Bohák Szandra pszichológus