Mikor hívjunk orvost a beteghez?

Az egészségügy feladatai közé tartozik a szakszerű orvosi ellátás nemcsak munkaidő alatt, hanem a nap 24 órájában. Ismertes, hogy napközben a szakorvosok minden kivizsgálást elvégezhetnek. Nem egy esetben az orvos ismeri az egész család egészségi állapotát, ami szintén segíthet a betegség megállapításában. A beteg szempontjából ezért az a legmegfelelőbb, ha délelőtt keresi fel az orvost. Ám nem mindenki tud elmenni a rendelőbe. Ha pl. magas a láza, megkérheti körzeti orvosát, hogy otthonában vizsgálja meg. Minden körzeti orvosnak néhány órát beteglátogatásra kell fordítani. Előfordulhat azonban, hogy a betegség gyorsan, váratlanul és nagy erővel jelentkezik, vagy a beteg amúgy sem jó egészségi állapota rosszabbra fordul, nincs lehetőség a körzeti orvoshoz menni. Ebben az esetben az ügyeletes orvostól kérjen segítséget. Neki viszont nem kötelessége az általános kivizsgálás, hanem csak a halaszthatatlan segítségnyújtás, egyszeri orvosi beavatkozás akkor, amikor a körzeti orvos már nem rendel. Aligha kell különösebben hangsúlyozni a készültség fontosságát. Ezért helytelen, ha hosszantartó betegségek esetén nem a körzeti orvoshoz, hanem a készültséghez fordulunk. Sajnos, gyakran előfordul, hogy indokolatlanul hívják ki az ügyeletes orvost. Vannak, akik tudatosan élnek vissza ezzel, pl. azért, mert kényelmesebb délután vagy este otthon várni az orvost, mint a rendelő várótermében ülni. Ezek az emberek nem gondolnak arra, hogy egy másik embertársuknak valahol valóban gyors segítségre lenne szüksége.

Meg kell említeni a gyors orvosi segítséget szolgáló intézményt, amelynek hatásköre eltér az orvosi készültségétől. Legfontosabb feladata a kórházba való szállítás súlyos betegség, baleset, eszméletvesztés, sérülés, égés, mérgezés esetén. Nagy vérveszteségkor, szívelégtelenségkor kivételesen írhat fel, ill. alkalmazhat az orvos gyógyszert is, de csak akkor, ha ezek az elsősegélynyújtáshoz tartoznak.