Eltűnt életéből a pánik

Neki is, mint általában mindenkinek, depresszióval indult a betegség. Elindítója pedig az volt, hogy meghalt az édesanyja. Épp abban az időben volt a legnagyobb pörgés a Baby Sisters együttessel, le kellett mondani a fellépéseket, de hosszú távon ez lehetetlen volt, s miközben végezte a dolgát, nem tudta feldolgozni a veszteséget. Egyszer csak azt érezte, hogy nehezen nyel, egyre nagyobb gombóc van a torkában, s nem marad meg benne semmi. Kórházba került, ahol egy hét után kiderült: nincs szervi baja, „csak” pánikbeteg.

Borzalmas volt úgy a színpadra lépni, hogy gombóc van a torkában, s bizonytalan volt, hogy tud-e majd énekelni. Egyszer fordult elő, hogy képtelen volt felmenni a színpadra, de próbált erőt venni magán, megtanulta kezelni a betegségét.

Gyógyszereket kezdett szedni – nyugtatót, altatót, kedélyjavítót –, enélkül nem tudott létezni. Mondogatta magában, hogy úgyse tart örökké a roham, mire vége lesz a fellépésnek, sokszor el is múlt, de aztán újra jelentkezett. Borzalmas volt azzal élni, hogy hátha most jön.
Hat évig tartott ez az állapot, addig a gyógyszereket nem tudta elhagyni, mert amikor megpróbálta, jelentkeztek az elvonási tünetek. Időközben felismerte: a gyógyuláshoz a legfontosabb megkeresni azt, ami elindította a folyamatot. Szakember világosította fel, hogy bár a pánikbetegség pontos oka egyelőre nem tisztázott, valószínűleg a neurotranszmitterek csökkent mennyisége állhat a panaszok hátterében. Előfordul, hogy már nincsenek tünetei, de még fél attól, hogy lesznek. Az orvos azzal biztatja, hogy ez már a gyógyulás jele, csak erősítenie kell az önbizalmát, kizárni az életéből a pánikot. S ha ez meglesz, megnyugszik, elhiszi, hogy nem zavarja többé a pánik. Ha érzi, hogy túl sokat dolgozik, visszafogja magát.

Bár ez sokaknak nehéz, megvalósíthatatlan, az egészség érdekében meg kell tenni.