Az anti-vaxxerek alááshatják a nyájimmunitásra irányuló erőfeszítéseket

1. Tévhit, hogy a védőoltás autizmust vált ki. A széles körű félelem, hogy a vakcinák növelik az autizmus kockázatát Dr. Andrew Wakefieldnek az 1997-ben, a Lancetben közzétett tanulmányán alapul. A brit sebész szerint a kanyaró, a mumpsz és a rózsahimlő elleni vakcina beadása után nőtt az autista brit gyermekek száma. A tanulmányról közben kiderült, hogy súlyos eljárási hibák, nyilvánosságra nem hozott pénzügyi összeférhetetlenség és etikai jogsértések miatt teljesen hiteltelen. Dr. Andrew Wakefield orvosi engedélyét megszüntették, cikkét pedig visszavonták a szaklapból. Ennek ellenére feltételezéseit komolyan vették, amit számos vizsgálat követett. Egyik sem talált kapcsolatot a vakcina és az autizmus kialakulásának valószínűsége között. Újabb kutatások bizonyítják, hogy az autizmus már a méhen belül is kialakulhat, jóval azelőtt, hogy a baba megszületik vagy megkapja az oltásokat.

2. Tévhit, hogy a természetes védettség jobb a vakcinával kiváltottnál. Bizonyos esetekben a betegség kiváltotta természetes immunitás erősebb védettséget eredményez, mint a védőoltás. Ennek a megközelítésnek a veszélyei azonban messze meghaladják a relatív előnyöket. Ha például valakit ágynak dönt a kanyaró, 1:500-hoz az esélye a beteg elhalálozásának. Ha azonban a személyt beoltották a kanyaró elleni MMR-vakcinával, az elhalálozás kockázata 1:1 000 000 arányra csökken.

3. Tévhit, hogy az oltóanyagok egészségre káros mennyiségű toxinokat tartalmaznak. Sokakat aggaszt, hogy a vakcinákban formaldehid, higany vagy alumínium fordul elő. Ezek a vegyi anyagok bizonyos mennyiségben valóban mérgezőek az emberi szervezetre. A vakcinákban azonban csak nyomokban fordulnak elő ezek az anyagok. A formaldehid például nagyobb arányban van jelen a saját anyagcsere-rendszerben, mint a vakcinában. Ráadásul nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a nyomokban előforduló higany vagy alumínium káros az emberi szervezetre.

4. Tévhit, hogy a vakcinával szemben a fokozott higiénia csökkenti a fertőzés kockázatát. Kétségtelen, hogy nem csak a vakcinák érdeme a fertőző betegségek arányának csökkenése vagy megszűnése. A jobb higiénia, a táplálkozás és az antibiotikumok kifejlesztése is sokat segített a fertőző betegségek visszaszorításában. Az elszigetelt tényezők és a fertőző betegségek arányának vizsgálatában azonban a vakcinák szerepe nem tagadható. Jó példa erre a kanyaró az Egyesült Államokban. Amikor 1963-ban bevezették az első kanyaró elleni vakcinát, a fertőzöttek száma évente megközelítette a 400 ezret. Az elkövetkező évtizedben a higiéniai szokások nem sokat változtak, a vakcina alkalmazása után mégis 25 ezerre csökkent a fertőzöttek száma 1970-ig.

5. Tévhit, hogy a védőoltások nem érik meg a kockázatot. A szülők fenntartásai ellenére a gyermekeket évtizedek óta sikeresen oltják be. Soha egyetlen hiteles tanulmány sem kapcsolta össze a vakcinát hosszú távú egészségügyi állapottal. A közvetlen veszély allergiás reakciók vagy súlyos mellékhatások formájában, illetve az elhalálozás gyakoriságában kimutathatatlanul ritka. 1990 és 1992 között például csupán egyetlen haláleset volt egy vakcinának tulajdonítható. A vakcinákkal szembeni súlyos allergiás reakció általános előfordulási aránya általában egy- vagy kétmillió injekció után egy eset.

6. Tévhit, hogy a vakcina olyan betegséget okoz, ami ellen védekezni szándékozunk. A vakcinák enyhe tüneteket okozhatnak. Ezek hasonlítanak annak a betegségnek a tüneteire, amely ellen védelmet nyújtanak. Gyakori tévhit, hogy ezek a tünetek fertőzést jeleznek. A tünetek kis százalékban – egymillió beoltottnál egy személy esetében – váltanak ki tüneteket. A tünetek azonban a szervezet immunválaszát jelzik a vakcinára, és nem magát a betegséget. Csak egyetlen olyan feljegyzett eset van, amikor a vakcináról kimutatták, hogy betegséget okoz.

7. Tévhit, hogy nincs szükség védőoltásra, mert a fertőzési arány alacsony. A „nyájimmunitásnak” köszönhetően az emberek nagy többsége bármely populációban védett, sőt még az immunizálatlan kisebbség is védettséget élvez. Az emberek zöme ellenálló, így egy fertőző betegség esélyt sem kap létrejöttére és elterjedésére. Ez már csak azért is fontos, mert a lakosság egy része – csecsemők, terhes nők, idősek és a legyengült immunrendszerű emberek – nem oltható be hagyományos eljárással. Ha azonban sokan nem oltatják be magukat vagy a gyermekeiket, fokozzák a kollektív veszélyt, és lehetőséget teremtenek a vírusok és a baktériumok megtelepedésére és elterjedésére. Ráadásul, ha a betegség nem jelent veszélyt egy bizonyos országban, másutt tarolhat. A vakcina nélkül utazó sokkal nagyobb kockázatnak van kitéve annál, aki beoltatta magát egy bizonyos betegség ellen.

(euronews)