A máj és a hasnyálmirigy beteg

A sárgaság nem betegség, hanem különböző betegségeknek, többnyire a máj és az epe betegségeinek tünete: a bőr, a nyálkahártyák és a szem fehérje sárgán elszíneződik, ami többnyire kínzó viszketéssel jár együtt. Előfordul, hogy a vizelet elszíneződik, míg a széklet színtelen, gitt jellegű lesz. A sárga árnyalatai jelzik az alapbetegséget: a vörösessárga tónus májkárosodásra, a zöldessárga tónus pedig epepangásra utal.

A sárgaságot egy speciális festékanyag, a bilirubin felszaporodása okozza, mely az elhasznált vörösvértestek felbomlása során felszabaduló vérfestékből származik. Normális esetben a bilirubint a máj felfogja, az epén keresztül a belekbe juttatja, és végül a széklettel kiürül a szervezetből.

A sárgaság háromféle módon alakulhat ki: vagy bilirubin-túltermelődés okozza, ami meghaladja a máj kiválasztó kapacitását (icterus haemolyticus); vagy a májsejtek károsodása révén jön létre, olyankor, amikor a sérült sejtek csökkent mértékben vagy egyáltalán nem képesek feladatuk ellátására (icterus hepaticus); vagy pedig az epevezeték elzáródásakor (icterus mechanicus). Ennek az elméleti felosztásnak fontos gyakorlati jelentősége van. A túltermelésen, valamint az elzáródáson alapuló sárgaság esetében ugyanis nem lép fel májelégtelenség (legalábbis a kezdeti szakaszban).

Az alkalmazott kezelést minden esetben a sárgaságot kiváltó alapbetegségnek megfelelően választják meg.

A visszatartáson alapuló (retenciós) krónikus sárgaságot leggyakrabban az epevezetékben megakadt kő vagy rosszindulatú daganat okozza (mely a hasnyálmirigy-fejen, az epevezetékben vagy a Vater-hólyagban akad meg). A beteg bőre sárgás színű lesz, majd az elszíneződés egészen a zöldes árnyalatig fokozódhat. Erős, szinte tűrhetetlen bőrviszketés alakul ki, a szívritmus lelassul, a vizelet sötét színű lesz, a széklet pedig színtelenné válik. Májelégtelenség csak később jelentkezik. Gyors sebészeti beavatkozásra, az epevezetéket elzáró kő vagy daganat eltávolítására van szükség.

A veleszületett, vérlemezke rendellenességből adódó, ún. hemolitikus sárgaságot enyhén sárgás bőrszín, vérszegénység, gyengeség, a lép megnövekedése jelzi. Véroldódásos krízisek általában egy apró, jelentéktelen fertőzést (pl. nátha) követően alakulnak ki. Ilyenkor magas láz, alhasi fájdalmak, heves szívdobogás léphet fel, a sárgaság és a vérszegénység időlegesen hangsúlyozottabbá válik.

Újszülöttkori sárgaság

Az újszülöttek 30-50%-ánál a szülést követő napokban a baba bőre sárgás színű lesz. Ez az élettani sárgaság az esetek többségében jóindulatú elváltozás. Azonban létezik az újszülöttkori sárgaságnak egy súlyos formája is, amely igen káros a gyermek idegrendszerére. Ez az állapot az anyai és a magzati vér között fennálló RH-összeférhetetlenség esetén alakul ki. Szerencsére ez a félelmetes betegség manapság már igen ritkán fordul elő a megelőző óvintézkedéseknek és a kismamák rendszeres ellenőrzésének köszönhetően.

Hemolitikus sárgaság

A hemolitikus sárgaság a vörösvértestek fokozott feloldódásával járó, veleszületett, örökletes betegség. Voltaképpen autoimmun folyamat, amelyben a szervezet eddig még nem tisztázott okokból ellenanyagot termel saját vörösvértestei ellen. A hemolitikus sárgaság nagyfokú vérszegénységgel jár együtt.

Epekövesség

Az epekövek (lithiasis biliaris) voltaképpen az epehólyagban vagy az epeutakban elhelyezkedő, összetapadt kristályok. Az epehólyag- vagy az epevezeték-kövesség kialakulása meglehetősen gyakori, és nőknél sűrűbben fordul elő. Csaknem minden ötödik nő és minden tizedik férfi érintett, és az esetek felében nem okoz panaszt. Sokszor csak véletlenül derül fény az epekövek jelenlétére röntgen- vagy ultrahangvizsgálat során.

A kövek összetétele, mérete és száma igen változó lehet: van, hogy egyetlen nagy kő okozza a betegséget (mely az egész epehólyagot betölti), de sok (akár száznál is több) kis méretű, nagyon kemény vagy laza, porhanyós kövecske is felgyűlhet az epehólyagban. Lehetnek homokszem nagyságúak is, ilyenkor epehomoknak nevezik őket. A kövek főként koleszterinből, kalcium-sókból és festékanyagból tevődnek össze.

Az epekövesség akár évekig is tünetmentes maradhat, az is előfordulhat, hogy soha nem okoz panaszokat, különösen akkor nem, ha a kő benne marad az epehólyagban. Esetenként – gyakran zsíros étkezés után – bizonytalan felhasi fájdalom és émelygés jelentkezik. Amikor az epekövek részlegesen vagy egészen elzárják az epevezetéket, súlyos tüneteket is okozhatnak, főleg rohamokban jelentkező alhasi görcsök (kólika) formájában. A görcsök pár napon belül abbamaradhatnak, de akár hónapokig is lehet számítani az időnkénti hirtelen ismétlődésekre.

Az epekőképződés egyik legfontosabb kockázati tényezője a helytelen táplálkozási szokásokból eredő túltápláltság és elhízás. Epekő gyakran képződhet többszöri terhesség után, idült epehólyag-gyulladás, cukorbetegség vagy májzsugor esetén, ritkábban fogamzásgátló tabletták szedése során.

Forrás: Család és egészség