Az örökzöldek örök rémei

A lucfenyő gubacstetű (Sahiphantes abietis) szabad szemmel alig látható. A lucfenyő hajtásain megjelenő ananásszerű gubacsok kezdetben tetszetősek, ha azonban egy gubacsot keresztirányban éles késsel felvágunk, gubacstetű lárváktól hemzsegő apró cellákat találunk benne. Ezek a cellák augusztus végén, szeptember elején fokozatosan maguktól is felnyílnak, és kiszabadulnak belőlük a nimfák, amelyek hamarosan sárgásbarna imágókká vedlenek. A nőstény gubacstetvek a tűlevelekre rakják 14-22 darabból álló tojáscsomóikat, majd elpusztulnak. A vékony fonálon csüngő tojásokból 6-8 nap múlva kelnek ki a lárvák. Szeptember végére a tojáskelés befejeződik, a kikelt lárvák a rügyek alapi részéhez vándorolnak. Rövid szívó szájszervüket a rügybe szúrják, ahol azok gyorsan és folyamatosan növekednek, így mélyen behatolnak a fás szövetekbe. A testükön levő nagyszámú viaszmirigy hamarosan viaszfonalakat termel, s ez vattaszerűen borítja be a nyugvó lárvákat.

A kártevő ebben a stádiumban telel át. Folyamatosan táplálkozik és ekközben a nyálával mérgezi a rügy szöveteit. Ennek következménye a tavaszi gubacsrügyképződés – már kora tavasszal gyors fejlődésnek indulnak és az áttelelő lárvák imágóvá alakulnak, tojást raknak. A kikelő lárvák a fakadó rügyeken szívogatnak. A rügyek így fokozatosan elgubacsosodnak. A gubacs növésével a cellák bezárulnak a szívogató lárvák mögött. Az előző évi gubacsok megbarnulnak, elfeketednek. A fertőzés hatására a hajtásnövekedés leáll, a korona eltorzul, az ágak fokozatosan elhalnak. A vegyszeres védekezés optimális ideje október (ekkor telepednek meg tömegesen az áttelelő lárvák). Az ebben az időben végrehajtott védekezés egyik előnye, hogy a kártevő érzékeny fejlődési szakaszban és a növényvédőszer számára elérhető helyen van. ĺgy egyetlen permetezéssel száz százalékos sikert érhetünk el. A kezeléssel a nyugvó lárvák elpusztításán túl a következő évi gubacsképződést is megakadályozzuk.

A tavaszi permetezés csak szükségmegoldás lehet. Ilyenkor ugyanis már a kártevő minden fejlődési alakja megtalálható, és vegyszerérzékenységük is különböző. Ezért gyakran több egymást követő védekezés sem nyújt kielégítő eredményt. A tavaszi védekezés további hátránya, hogy a gubacsképződést sem akadályozza meg. A már bennlakó lárvák elleni nyári vegyszeres védekezések hatástalanok.

Az októberi permetezéshez felhasználható készítmények a következők: Dursban 480 EC (0,2%), Metanion 48 EC (0,2%), Diazol 50 EW (0,1%), Basudin 600 EW (0,1%), Pyrinex 48 EC (0,2%). A permetléhez (0,05%) tapadószert, például Agrovitalt adagoljunk a permetszer hatóanyagának tökéletesebb tapadása érdekében. A védekezést lemosásszerűen finom porlasztással kell végrehajtani.

A lucfenyő pajzstetvek a fenyőfélék, különösen a lucfenyők veszedelmes ellenségei közé tartoznak. Nálunk a teknős pajzstetvek családjába tartozó örvös fenyőpajzstetű (Physokermes inopinatus) és a nagy örvös fenyőfapajzstetű (Physokermes piceae) fordul elő a leggyakrabban. A nőstény pajzstetvek a fenyők ágainak elágazásaiban a pikkelylevelek alatt helyezkednek el, a borsó nagyságú és világosbarna szinű pajzsok alatt, tehát igen jól szembetűnnek. A faj lárvái viszont nyáron a tűk alsó oldalán szívogatnak és ezáltal károsítják a fát, így annak fejlődése visszamarad, a hajtásnövekedése csaknem teljesen leáll és a tűit vastag korompenész borítja be. Az örvös pajzstetveknek évente egy nemzedékük fejlődik ki. A második fokozatú lárvák a fenyőtűkön telelnek át. A nőstények és a hímek egyaránt április végére fejlődnek ki. Ekkor kezdenek tojásokat rakni a megkeményedő testük (pajzsuk) belsejébe. Az új egyedek június végére jönnek elő a pajzsok alól és telepednek le a fenyőfák tűin. Az örvös pajzstetveknél két permetezési időpont vehető számításba. Március végén használjunk Oleoekol (1%) vagy Oleoekolux (1%) permetszereket. Júniusban, amikor a legeredményesebb a tetvek elleni védekezés, ugyanazokat a szereket használhatjuk, mint a gubacstetvek esetében. Ügyeljünk arra, hogy a permetlé körkörösen érje a tűleveleket. Mechanikai védekezésként itt csak a már látható pajzsok letisztogatására szorítkozhatunk. Ezt azonban csak a fiatal, még viszonylag alacsony fenyőn, esetleg szobafenyőn végezhetjük el abban az esetben, ha a fertőzöttség még gyenge. A lekapart pajzsokat feltétlenül el kell égetni. A kezelést 4-5 hét után meg kell ismételni.A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet komáromi részlegének munkatársa