Népautóra vágyik a Volkswagen

ÚJ SZÓ-HÍR

A Volkswagen rájött, hogy drága autókat gyárt – legalábbis a világ nagy része nem engedheti meg magának termékeit. A német cégcsoport sajtóhírek szerint egy új márka alapításán vagy megvételén gondolkodik – döntés egyelőre még nem született –, amellyel meg tudná hódítani a kelet-európai, a dél-amerikai, illetve az ázsiai piacokat.

A csoport már most is jelen van ezeken a piacokon, ám a konkurenciához képest itt kevesebb kocsit értékesít. Az ok: nincs igazi „népautós” márkája. Eredetileg a Seat és a Škoda ilyen volt, ám egy idő után mindkettőt minőségileg javították, s feljebb léptették az „árlétrán”. Közben a konkurenciánál fordított trendek alakultak ki. A Renault például az olcsóbb piacokat megcélozandó feltámasztotta a Dacia márkát. Valami hasonlóról gondolkodik most a Volkswagen vezetősége is.

Kezdetben a Volkswagen is népautó volt – neve is ez –, ám a második világháború után fokozatosan színvonalasabb, ezért drágább autókat kezdett gyártani. A változás másik oka Németország rohamos gazdasági fejlődése volt. A VW ott ma is népautónak számít, ám amit egy átlag német megengedhet magának, azt a világ nagy részében csak kevesen tudják kifizetni. Az utóbbi egy évtizedben – a felzárkózó államok gyors fejlődésének köszönhetően – felértékelődtek az ázsiai (elsősorban a kínai és az indiai) és a dél-amerikai piacok. A legtöbb autót egyébként már ma is Kínában adják el.

Egy-egy autómárka „drágasága” önmagában egyébként nem probléma. Jól mutatja ezt a BMW és a Mercedes szárnyalása az utóbbi években. Ám ez nagyrészt csak a prémiumautókat gyártó csoportokra jellemző, ugyanis jól kereső vevőből a gazdasági világválság hatására sem lett kevesebb – a luxuskocsik továbbra is majdnem olyan jól fogynak, mint a konjunktúra idején. Az autóvásárlást az utóbbi években főként a szegényebb vevők és a középrétegek halasztják el.

Az utóbbi évek eredményei azt mutatják, az olcsó márkákban is van fantázia, ám főként akkor, ha nagy tételben lehet őket eladni, illetve ha nem szükséges hozzá külön komplex fejlesztőrészleg. Az olcsó márkák ugyanis általában az adott cégcsoport fejlettebb autóinak technológiáit alkalmazzák, vagy azokat a technológiai megoldásokat építik beléjük, amelyeket a drágább autók kifutó modelljeiben használtak. Technológiai újításból a VW háza táján van elég, így házon belül lenne miből „lopni”, egy új márka felépítése viszont évekbe is telhet – jól mutatja ezt a Renault esete a Daciaval. (MSz)