„Első próbautam a kerítésig tartott”

Első autós élményeim még 8-10 éves koromból származnak, és édesapám kis Tatra 57-eséhez kötődnek. A kéthengeres, léghűtéses jármű télen az alatta meggyújtott szalma és a kurbli együttes közreműködésével indult, jó időben viszont egy vastagabb szög is megtette. Miután erre az öcsémmel rájöttünk, haladéktalanul meg is ejtettük az első próbautat. Az udvar hátsó kerítéséig tartott; arra már nem emlékszem, melyikünk vezetett… Első saját kocsimat – egy Fiat 600-ast – 1968-ban vásároltam a kassai Tuzexben, 7900 bonért. A Tuzex-utalványokhoz akkortájt a „keleti végeken” 2,50–3 koronáért is hozzá lehetett jutni, úgyhogy nem csináltam rossz vásárt. A második autót, egy Wartburgot, ugyanott és ugyanúgy vettem, 1974-ben. Utána egy Trabant Combi következett; ez volt a legmegbízhatóbb, legpraktikusabb és legigénytelenebb masina az eddigiek közül. Igaz, ha télen elindultam vele Kassáról Pozsonyba, nagyjából Zólyom táján kezdett valamelyest fűteni, viszont 2200 példányt sikerült belepakolnom az egyik könyvemből... A negyedik kocsi ismét Wartburg volt, Škoda-gyújtótekerccsel felpiszkálva, hogy jobban menjen. Na, ezután jött az a 126-os kis Polski, amelyben általában úgy éreztem magam, mintha egy lavórban üldögélnék, s amelyet sokszor imigyen kellett biztatnom: na, ezt a dombocskát még megmásszuk, utána már könnyebb lesz… Egy csúnya balesetem is volt vele, amelynek során egyértelműen a Gondviselés mentette meg az életemet, nem az autó. Egy Favorit következett, kéz alól, a régebbi Škodák néhány megörökölt nyavalyájával: öntörvényűen működő termosztát, túlmelegedő motor és hasonló. Jelenlegi kocsimmal, egy 1400 köbcentis, benzinmotoros SEAT Ibizával viszont minden szempontból meg vagyok elégedve. Szintén használtan vásároltam egy autószerelő barátomtól, és komfort, vezethetőség, motorteljesítmény szempontjából pontosan azt nyújtja, amire nekem szükségem van.

S hogy mégis mire cserélném, ha…? Valószínűleg német autóra, mondjuk egy Volkswagenre. Méretben a Golf lenne a felső határ, nekem soha nem imponáltak a nagy kocsik. A német technika és precizitás viszont mindig. Vagy legalábbis a Trabantom és a Wartburgjaim óta… (vgy)