Városi rangra várva

Az emberek mára megszokták, hogy tizenhét méter magas vízoszlop árnyékában élnek. Tulajdonképpen nem sokat gondolnak rá, inkább igyekeznek a kényszer szülte „Dunaszauruszt” a pozitív oldaláról nézni és kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Dél-Szlovákia egyik nem éppen pozitív jelképe így vált napjainkra turistacsalogató látványossággá és a helybeli vendéglősök kincsesbányájává. Bős természetesen nem csak erről és Gabčíkról ismert, aki soha meg nem fordult itt. Ősi településről van szó: két esztendeje ünnepelte első írásos említésének a 900. évfordulóját – létezését már 1102-ből okirat tanúsítja. A századok során sokféleképpen írják a nevét: Beys, Beus, Bess, Böős, Böös, Bős, Beš, Bős, Gabčíkovo, ám ennél lényegesebb, hogy már 1399-ben, 1468-ban, 1796-ban s 1851-ben is városi rangot viselt, és hetivásárt tarthatott.

Presztízskérdés

Az itteni önkormányzat tehát nem véletlenül, hirtelen ötlettől vezérelve gondolta úgy, hogy a települést újra megilletné a városi rang. Már csak a területét – több mint 5000 hektár – és a lakosok számát tekintve is – a legutóbbi népszámláláskor 5361 volt –, s mivel minden feltételt teljesít. Az erre vonatkozó kérvényt még tavaly augusztusban benyújtották az illetékeseknek, de (Szlovákiában már csak így működnek a dolgok) a mai napig nem kaptak rá érdemi választ. A témát természetesen nem jegelték – mondja Fenes Iván polgármester, aki több mint két évtizede első embere a községnek. Már hivatalba lépésekor célul tűzte ki a városi rang megszerzését. Egyébként a pártállam utolsó éveiben is volt ilyen törekvés.

Persze dőreség volna azt hinni, hogy Bősön ez a legfontosabb kérdés, hiszen az élete nem attól függ, hogy milyen rangot visel a település. Amelyet, tegyük hozzá, szépen rendben tartanak, és folyamatosan csinosítanak. A legfontosabb talán, hogy az ifjúság megtartása végett az utóbbi években a lakástámogatási alap lehetőségét kihasználva 51 bérlakást épített az önkormányzat. Ezt a fészekrakást természetesen a jövőben is folytatni szeretné. Ugyancsak tervei közt van a szennyvízhálózat továbbfejlesztése. Most a háztartások mintegy 70 százaléka használja. A többire készen állnak a tervek. Más tekintetben a település infrastruktúrája ki van épülve.

Fenes Ivántól azt is megtudjuk, hogy bár a község öregszik, és a gyerekek száma csökken, az első osztályba beíratottaké idén magasabb volt. Tavaly 29 elsőst adtak be szüleik a magyar és 21-et a szlovák alapiskolába, idén ezek a számok 35 és 28. A magyar és a szlovák alapiskolán kívül Bősön művészeti iskolát is találunk, mi több, idén „egyetemi községgé” válik a település: a pozsonyi Szent Erzsébet Egészségügyi Főiskola kihelyezett tagozata szeptemberben fogadja az első diákokat, akik a mesterképzést fogják itt végezni. Ez több szempontból is fontos, egyrészt anyagi vonzata, másrészt erkölcsi hozadéka is lesz. Tegyük hozzá, hogy a baccalaureusi fokozatot Dunaszerdahelyen szerezhetik meg a hallgatók.

Mozgalmas társadalmi élet

Bősön élénk társadalmi élet folyik, ami nem csoda, hiszen huszonöt társadalmi szervezet van a községben. Eredményes munkát végeznek a csemadokosok, a cserkészek, a tűzoltók (az önkéntes tűzoltószervezet 128 tagú, s nemrég szépen felújították a tűzoltóállomást), a horgászok, a vöröskeresztesek, a vadászok, a sportolók (futballisták, birkózók, asztaliteniszezők, sakkozók, de van karate- és kemposzakosztályuk is), a kisállattenyésztők, lövészek, kertészkedők. Messze vidéken ismert a Kék Duna vegyes kar, de a teljesség igénye nélkül említhetjük a nóta-, a nyugdíjas és babaklubot, a tánc- és tornastúdiót, a rokkantszervezetet. Hagyományos ünnepségeik közül említést érdemelnek a bősi napok, a kastélyparkban tartott Csemadok- és a Szent Flórián-ünnepély, az őszi és karácsonyi vásár, az adventi hangverseny vagy a tavaszi motorostalálkozó. „A művelődési házban órarendet kellett készítenünk, mert ha este tizenegykor érkeznek a faluba – mondja a polgármester –, akkor is azt látják, hogy ég a villany. Igaz, olykor fejfájást okoz a rezsiköltség, de ez még mindig jobb, mint ha üresen állna az épület.” Az önkormányzat természetesen támogatja a civil és a társadalmi szervezeteket, de a sportra is nagy figyelmet fordít, hiszen híres a birkózószakosztályuk, a kjokusin karate, s természetesen a futball vagy az asztalitenisz. Fernyák Attila, Bátky Tamás, Végh Attila, Kántor Réka vagy Jeriga Natália neve külföldön is ismert, hiszen európai és világversenyeken is sikereket arattak. A lövészklub vagy a vöröskereszt helyi szervezetének tagjai is említést érdemelnek.

Terveknek bőviben

A polgármester a tervek közül a már említett szennyvízhálózat befejezését említi, de több utat, járdát, parkolót is szeretnének építeni vagy felújítani. Ugyancsak alapos tatarozásra vár az egykori Amade-kastély, amely több mint száz idős ember otthonaként üzemel. A bérlakásprogramot is folytatni szándékoznak, s a tavalyi szigetelés után nemrég kezdték el például a katolikus templom felújítását.

Végül Fenes Ivánnak is feltesszük az ominózus kérdést: nyertese vagy vesztese-e szerinte Bős a rendszerváltást követő két és fél évtizednek? Szerinte a kérdésre a válasz egyértelmű: ami azelőtt működött, az ma is működik. Viszont akkora lehetőségek és befektetések, mint azelőtt voltak, napjainkban nincsenek. De azért nem állt meg az élet. A település arculata megszépült, hangulatossá vált. Nyáron teli a korzó, a vendéglők, teraszok, zajlik az élet. A munkanélküliség ugyan ezt a községet sem kímélte, de összességében tíz százalék alatt van, a járási szintnek felel meg. Bősön több száz vállalkozás van, köztük kicsik és közepesek. A nagyobbak egyike a Russel Kft., amely a helyi sportéletet is hathatósan támogatja, de híres az országos hatósugarú mentőszolgálat is. Ami kevés helyen működik: itt szociális taxiszolgálat is üzemel, amely az idősotthon lakóinak igényeit szolgálja.

Bősnek ráadásul köztudottan jó a fekvése: közel van Pozsony, Győr, Budapest, tehát semmi sem állja útját a további fejlődésnek. Ezt szolgálja az egyre élénkülő turizmus is, amelynek további bővítését segíti a Bős és Dunaremete közötti tavaly indított kompjárat. Az idény bő két hét múlva kezdődik, a lipóti termálfürdő nyitásával egy időben. Ennek a projektnek a keretében épült meg egyébként egy nyolc kilométeres kerékpárút is a Duna öreg töltésén.

Mint látjuk, tervekből és tennivalókból van elég. Azt ugyan nem kérdeztem Fenes Ivántól, hogy indul-e az őszi helyhatósági választáson, de talán fölösleges is volna a kérdés, hiszen az eredmények önmagukért beszélnek, s miért ne akarná tovább folytatni az eredményes munkát?