Tíz dal és a takaró

* Még mielőtt magáról az »elszeretés« folyamatáról kérdezném, engedjen meg egy nagyon diszkrét kérdést. Testvérével, Dusánnal, aki majdnem minden dalának szövegírója, vallásos nevelésben részesültek?

Erre a kérdésére Dusán a Kell ott fenn egy ország szövegében mindkettőnk nevében megadta a választ: mi a nagymamánktól tanultunk meg imádkozni.

* A Miatyánkot tehát szerbül is tudja.

Igen, szerbül is tudok imádkozni.

* S a hagyományokhoz, a vallási ünnepekhez mennyire ragaszkodott a család?

A karácsonyt és a húsvétot természetesen mi is megünnepeltük. Minden rítus, amelyet otthon elsajátítottunk, vallási eredetű. A szoba négy sarkát például négy égtájként kezeli a pravoszláv rítus. Az ünnepi vacsora étrendjében mindig szerepelt egy csesznica nevű édesség, amelyben a mama elrejtett egy pénzérmét, s az volt a szerencsés, aki megtalálta.

* Legújabb albumának címe: Elszeretett dalok. »Boldog az ember, aki csak az után vágyakozik, ami az övé, mert a hűség biztonságot, bizalmat és teljességet ad« – fűzi a 9. parancsolathoz Böjte Csaba. Vagyis elégedjünk meg azzal, ami a miénk, hiszen a munka, a becsületes fáradozás az élet értéke. A zenei világban mennyire érvényes ez? Egy dalt szabad elszeretni, tehát elvenni, elénekelni, és a magunkévá tenni?

A hétköznapi életben az elszeretés konfliktusokkal jár. Már a szóban is benne van, hogy a valakitől valamit elvenni, az érzelmi folyamat nem a tulajdonos hozzájárulásával történik. De mást jelent a szó a normál és mást a zenei életben. Rengeteg dalt tudnék említeni, amelyet sokan feldolgoztak. Például a Beatles-szerzemények nagy részét Ella Fitzgeraldtól kezdve az éppen most induló zenekarokig sokan. A zenében egyszerűen benne van az a lehetőség, hogy az feldolgozható. Alapanyagként működik. Sok mindent ki lehet hozni belőle. Ez érvényes a klasszikus zenére is, de nincs is olyan műfaj, amelyről ne mondhatnánk el. Vonatkozik a színművekre is. Shakespeare megírta a maga darabjait, s azóta hányféle változatban adták őket elő? A zenében még ennél is egyszerűbb, magától értetődőbb az »elszeretés«. Sajnos nem az én ötletem volt ez a nagyon találó kifejezés, amelyben ott lapul a vágyakozás érzése is. A vágyakozás, hogy egy általam megszeretett dalt én is elénekelhessek. De azzal, hogy én is a magaménak tekintem őket, nem szűnik meg az eredeti tulajdonosoké lenni.

* Ráadásul mindenki a maga nyelvterületén énekli.

Igen, és itt jönnek a szokásos történetek. Nagyon sokszor mondták már nekem, hogy »jé, nem is tudtam, hogy a Chris Rea énekli a dalodat«. Ezt legtöbbször azok mondják, akik tőlem, az én előadásomban hallották először, például a Kell ott fenn egy országot. Az esetek túlnyomó részében ugyanis nem slágerré vált dalokat választottam. Nem az történt, hogy jaj, ez már nagyon ismert, ezért én is eléneklem. Direkt ellentétesen döntöttem. Ezért történhetett meg, hogy nem egy külföldi dalt az én előadásomban ismertek meg magyar nyelvterületen.

* Leonard Cohen dala, a Volt egy tánc, eredeti címén Take This Waltz sem nagyon volt ismert, amikor először adta elő.

Sőt, maga Cohen sem nagyon volt ismert errefelé. Nem is tudom, mikor vált igazán népszerűvé, talán a ’90-es évek elején. Mindenesetre én mint zenével foglalkozó ember már korábban tudtam róla.

* Visszatérve az »elszeretésre«: tényleg találó a kifejezés.

Valóban az, mert én kizárólag azért énekeltem el ezeket a dalokat, mert nagyon megszerettem őket. Tetszettek. A magamévá akartam tenni őket.

* Annak pedig van egy megszabott útja, protokollja.

Először is engedélyt kell kérni a dal előadásához, lefordításához, s ha megadják, akkor a magyar szöveget vissza kell fordítani, és ezt újra megmutatni az eredeti kiadónak. Tartalmilag nem lehet megerőszakolni a dalt.

* Volt rá példa, hogy nem fogadták el a magyar szöveget?

Hál’ istennek, ez még nem fordult elő velünk. Az viszont igen, hogy eleve nem engedélyezték a dal kiadását. Nem akarták, hogy az eredeti előadón kívül bárki más elénekelje. Ott meg is álltunk. A fordításig el sem jutottunk. Ellenpéldám is van. Sting dala, a Shape of My Heart, amely magyarul A körben címet kapta. Dusán ugyanis új szöveget írt rá, amely annyira megtetszett Stingnek, hogy lemondott az ilyenkor szokásos, neki járó jogdíjról. Nagy elismerés, szép gesztus volt ez a részéről. Még úgy is, hogy nyilván tudta, hogy ezzel nem dollármillióktól esik el, hiszen Kelet-Európa, azon belül pedig a magyar nyelvterület nem jelent számottevő példányszámot. Egyetlen Clapton-dal kivételével minden eddigi próbálkozásunk pozitív volt. Sikerült megegyeznünk a kiadóval.

* S arra volt már példa, hogy amikor a magyar kiadó nem tudott egyezséget kötni, azt mondta: sebaj, én majd zsebből fizetek?

Ilyesmire nem kerülhet sor.

* S miután a dal magyar változata megszületik, küld belőle a kiadó Stingnek, Chris Reának, Mark Knopflernek és a többi külföldi előadónak, hogy hallják, micsoda költői remekmű született, s ki énekli, és milyen pompásan?

Világsztárokról beszélünk. Az ő dalaikat sokan éneklik. Nem hiszem, hogy ennek külön figyelmet szentelnének.

* Tehát Sting nem ismeri Zoránt?

Biztos, hogy nem. Habár…! Épp vele még kezet is fogtam, amikor Budapesten koncertezett.

* Fordítsunk a kérdésen. Van olyan külföldi előadó, aki Zorán-dalt szeretett el?

Az Apám hitte megjelent német nyelven. Egy aránylag ismert zenekar a mai napig a repertoárján tartja.

* Jól sikerült a feldolgozás?

Nekem nem annyira tetszik. Olyan indulószerűre vették, mert nekik »keletről« jött.

* Újra visszafordulva az album címéhez: előfordult az élete során, hogy elszeretett – valakit? Az érzelmeinek ugyanis nem mindig tud megálljt parancsolni az ember.

Hát, egyszer-kétszer előfordult, az is nagyon régen... De nem amolyan forró váltások voltak ezek. Inkább lanyhuló kapcsolatból született egy új viszony. Legtöbbször jó barátságban is maradtunk azzal a másik sráccal, aki érintett volt az ügyben.

* Utalhatok egyáltalán arra, amit a tízparancsolat tartalmaz, hogy: »Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd feleségét, se szolgáját, se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami a te társadé«?

Mindig újra és újra rácsodálkozom arra, hogy már több ezer évvel ezelőtt is készen állt a társadalom morális értékrendszere. Valamit nagyon tudhatott az emberi természetről az a kor, ha ezt ilyen tételesen megnevezte. De ma is ezeket szoktuk elirigyelni másoktól. Végül is, a jószág az autóját is jelentheti.

* Önnel is megesett, hogy elirigyelt valakitől valamit, amit az élettől addig nem kapott meg?

Eleve nem vagyok irigykedős természetű, általában igyekszem addig nyújtózkodni, amíg a takaróm ér. Persze időnként nekem is meglódul a fantáziám, de elérhetetlen dolgok után ritkán vágyódom. Az viszont sokszor előfordul, hogy valakinél meglátok valamit, amit én is megszerezhetnék magamnak, s olyankor a jó ötletet meg is valósítom. A témába vág például az is, hogy sokszor kérdezik tőlem, hogy nem akartál világhírű lenni? Dehogyisnem! Csak ez a vágy is pillanatokig tartott, még a Metró-korszak idején, amikor azt hittük, hogy innen is ki lehet törni a világba, hiszen mi is egészen jól játszunk. Aztán kiderült, hogy ahhoz, hogy világhírű lehessen az ember, máshol kell születni. Mi jókor születtünk, csak ehhez nem a megfelelő helyen.

* Mégis ugyanabban a sorban áll, amelyben az elszeretett dalok előadói, Sting és társai.

Ez így enyhe túlzás, de jólesik hallani. Még ha be vagyunk is zárva egy nyelvbe.

* Vagy kettőbe.

Igen, a magyar mellett nekem ott a szerb is. Két dalom is van, amely erre utal. A Kóló (Körtánc) és az Ederlezi.

* Előbbi Presser Gábor és Dusán szerzeménye, utóbbit Emir Kusturica filmjéből ismerjük. Máshonnan szólal meg a dal, ha szerbül énekel?

Igen, máshonnan jön a hang, valahogy olyan szlávosan. Nehéz ezt megmagyarázni, mert ez automatikus nálam, hiszen anyanyelvem a szerb.

* Felkerült egy francia dal is az új albumára, a Que reste-t-il de nos amours, amelyet csak a feleségével, Hegyi Barbarával énekel. Ki akadt rá kettőjük közül?

Barbara. Amikor egy televíziós jótékonysági műsorban kimondottan közös dalt kértek tőlünk. Ezen kívül egy másik dalt is énekelünk együtt, a Játssz még! címűt, amely a 2013-as duettlemezemen jelent meg. Egyébként mint férj és feleség ritkán állunk közönség elé, elvből kerüljük az ilyen helyzeteket.

* A nosztalgia mennyire van jelen a mindennapjaiban?

Bár semmi bajom a múlttal, sőt, büszke vagyok az eltelt évekre, mégis sokkal inkább az foglalkoztat, ami éppen aktuális. Vagy a…

* … szép holnap?

Nem szoktam mélázni. Tudom, hogy minden, ami most történik velünk, az a múltban gyökerezik, mégis annak örülök a legjobban, amikor a mai tetteimnek önálló, jelen idejű értékük van.

* Nem is foglalkoztatja, mi zajlott az életében húsz-harminc évvel ezelőtt?

Dehogynem. Rengeteget merítek a múltból. Figyelek rá, nem zárom ki, csak nincsenek olyan gondolataim, hogy jaj, bezzeg akkor milyen más volt! Ezért ha szóba kerül a mai nemzedék, hogy milyenek ők, a mai fiatalok, hogy mennyire tehetségesek, és hogyan csinálják, nem tudom elfelejteni, hogy mi is hasonlóképpen kezdtünk, és bennünket is sokszor lehurrogtak annak idején. Például a hosszú hajunk miatt borzasztó jelzőket kaptunk. De hogy elmerengve sopánkodjak dolgokon, azt nem.

* S a romantika? Ugyancsak kizárva?

Sosem tagadtam, hogy tudok romantikus lenni. Filmeken, például, sokszor elérzékenyülök. Még az is előfordul, hogy kerülget a pityergés. Nincs ezzel semmilyen »macsós« gondom. A Romantika című dalomat pedig, amióta a capella énekeljük a csapattal, egyre jobban szeretem. Hosszú éveken át alapdal volt a műsorunkban, aztán egy időre kiesett, nemrég visszavettük. Csányi István kollégám találta ki, hogy így énekeljük.

* Eredetileg Dusán is, ön is a műszaki pályát választotta, aztán mégis zenészek lettek. A családon belül voltak errefelé mutató jelek?

A mama hegedült ifjúkorában, a papa jól harmonikázott. Mivel két harmonikánk is volt otthon, Dusánnal már kissrác korunkban elkezdtünk zenélgetni. Tehát volt egy indíttatásunk otthonról. A mellettünk levő lakásban pedig egy zongoratanárnő lakott, akihez a szüleink jó érzékkel be is írattak. Az iskolai kórusban, még szoprán korszakomban, szólót énekeltem. Ugyanakkor Dusánnal együtt sokat barkácsolgattunk, hajó- és vasútmodelleket építettünk. Mindkettőnket érdekelt a technika világa is, tehát nem a szülők unszolására választottuk a műszaki egyetemet. Aztán egyszer csak döntenünk kellett: a villamosmérnöki pálya vagy a zene?

* Karácsonykor, gyerekkorukban, nagy zenélések voltak otthon?

Mire Belgrádból Budapestre kerültünk, politikailag kemény idők jöttek. Nem volt erre igazi vágy, és az életünk sem úgy alakult, hiszen a papa éveken át börtönben ült.

* S ma? Bekúszik a zene a család karácsonyi együttlétébe?

Igen, úgy, hogy feltesszük az ünnepi alkalomhoz illő kedvenc lemezeinket, amelyek között Mozarttól John Lennonig sokféle stílus található.