Olvassunk Hrabalt 4. Levelek Áprilkának

Ám szó sincs holmi érzelgős vallomásokról, inkább a sokat megélt, idős férfi saját életére való ironikus, gyakran önironikus visszatekintéséről. De nem szégyelli elárulni azt sem, hogy „elhalasztottam a meghalásom időpontját, maga hintett meg az élet megszentelt vizével, és én hirtelen ismét tudtam írni”. A levelek helyzetjelentések az 1990-es esztendő és az azt megelőző néhány év történéseiről, Hrabal szemével látva ezeket. Akik emlékeznek Václav Havel köztársasági elnökké választására, azok – Hrabalt olvasva – újra átélhetik azt az eufóriát, mely minden jóérzésű embert eluralt abban az időben. És arra is emlékszünk, amit aznap este „az Arany Tigrisben fiatal nők meséltek felháborodva”, hogy az elnök úr ünnepi nadrágját igencsak elfuserálták, mert „egy egész felhajtással kurtább lett”. Hrabal a levelekben magyarázza el Áprilkának, kik és miért kezdték el a bársonyos forradalmat: „diákok, színészek és bohócok, akik fogékonyak az emberiességre, a tisztességre és a humorra…”. De képet kapunk Hrabal olvasottságáról, a T. S. Eliot nyomában szervezett angliai útjáról, megtudunk egyet s mást a Prágai Kisjézusról, de arról is, milyen a macskák bolondórája. Egyébként a macskák, felesége halála után, fontos szerepet kapnak Hrabal életében, külön könyvet is ír róluk, Áprilkának azonban elsősorban az irántuk érzett felelősségtudatról számol be. Megdöbbentő a Totális félelmek című levele, amelyben a rátelepedett titkosrendőrség gyalázatos, embernyomorító ténykedését írja le. Egy másikban pedig egy afrikai törzsnek a hatalomváltást jelképező szent fa ágát letörő, új törzsfőnökével hasonlítja össze Havelt, aki „minden tisztességes és halandó ember érdekében letörte az aranyágat”. Ezt a könyvet elolvasva Hrabalt egy jelentős korszak nagyszerű krónikásának ismerhetjük meg.