<p>Egykori diákjaként, rendhagyó módon, a VASÁRNAP, valamint az olvasótábor bevonásával afféle „elmondom hát mindenkinek” alapon szeretném köszönteni szeretett tanárnőmet. Köszönteni őt és egyúttal gratulálni is neki egy nagyon jelentős sikerhez, melyről az utóbbi időben sokat lehetett hallani, olvasni.</p>
A somorjai Csali gyermeknéptánccsoport Fölszállott a pává-s győzelmére gondolok. Ehhez a sikerhez bizonyos értelemben a tanárnőnek is köze van. Reményeim szerint e sorokat ő Komáromban fogja majd olvasni, ahová évekkel ezelőtt elköltözött, feltéve, hogy eljut hozzá a VASÁRNAP. Mindenesetre bízom benne, hogy eléri őt ez a néhány köszönő szó, e szeretetüzenet.
Nagy Ildikó tanárnő több évtizeden keresztül tanított Szepsiben az általános iskolában, engem az 1970-es években. A szlovák nyelvet szerettette ott meg velem és mindenkivel, aki a diákja volt. Személyisége varázsának nem lehetett ellenállni, mindannyian meg akartunk felelni az elvárásainak, igyekeztünk, szorgalmasan készültünk, nehogy szégyent valljunk előtte. Neki köszönhetően rendesen meg is tanultuk a nyelvet. Ráadásul nekem különleges szerencsém volt, mivel a szlovák szavalóversenyekre is ő készített fel, ebből adódóan sok időt tölthettem vele kabinetjében a tanórákon túl. Kiváltságosnak éreztem magam, mert ilyenkor nemcsak gyakorolt velem, hanem beszélgettünk is. Már tizenévesen is roppant megtisztelőnek éreztem ezt a külön időt, figyelmet, amelyet nekem szentelt. Ennél is kiváltságosabb helyzetben nála csak a táncos lányai voltak. Őket az egész iskola irigyelte. Félreértés ne essék, ez az irigység tele volt csodálattal és szeretettel. Úgy vették őt körbe a táncosai, mint csirkék a tyúkanyót, lesték minden szavát, teljesítették minden kérését, gyakoroltak fáradhatatlanul, utána pedig olyan lelkesedéssel énekeltek és táncolták a szebbnél szebb koreográfiáit, hogy valóban csak irigyelni lehetett őket. Ők voltak a Fehér Liliomszál, ezt a néptánccsoportot vezette Nagy Ildikó tanárnő sok-sok éven át. Számtalan sikert, győzelmet arattak minden országos rendezvényen és versenyen. Hírét vitték nemcsak az iskolánknak, népszerűsítették városunkat, Szepsit is. Azokban az időkben szinte nem létezett ünnepség az ő részvételük nélkül. Létük, működésük mindannyiunkat örömmel, büszkeséggel töltött el. Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy a Fehér Liliomszál néptánccsoport fogalom volt a maga idejében, és nemcsak helyi, hanem országos viszonylatban is. Ezek után valószínűleg nem okoz meglepetést az a tény sem, hogy a Nagy Ildikó tanárnőtől kapott indíttatásnak köszönhetően jó néhány táncosa választotta hivatásául a néptánccal és a népi hagyományokkal való foglalkozást. Manapság már ők azok, akik mindezek ismeretére, szeretetére és továbbvitelére tanítják újabb és újabb nemzedékek tagjait szerte az országban.
A Budapesten diadalt arató Csalinak az egyik vezetője, Nagy Myrtil is Szepsiből indult, bizony, Nagy Ildikó tanárnő leányaként egész gyermekkorát végigkísérte édesanyja áldásos ténykedése. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy erre eszmélt, ebben nőtt fel, ami magától értődően érvényes két fiútestvérére, Jancsira és Petire is. A tanárnő gyermekei mellett diákok generációit nevelte fel a maga szép példájával. Mindig odaadóan segítette tanítványait abban, hogy tudásuk gyarapodjon, tehetségük kibontakozzon, személyiségük kikristályosodjon. Vonzó egyénisége, kreativitása, elhivatottsága, lelkesedni és lelkesíteni tudása mindenkire hatással volt környezetében. Személyét tisztelet övezte az egész városban, ahol 2000-ben Pro Urbe díjjal ismerték el eredményeit.
Meg vagyok győződve, hogy mostanság Myrtilről is így vagy legalábbis hasonlóképpen vélekednek a tanítványai, táncosai, kollégái, Somorja lakói. „Tiszta anyja ez a leány”, ahogy mondani szokás, de be kell, hogy valljam… A Csali óriási sikeréről értesülvén nekem elsőként mégis az ő édesanyja, az én Nagy Ildikó tanárnőm jutott az eszembe. A hír hallatán arra gondoltam, hogy ez a nagyszerű eredmény, ha átvitt értelemben is, afféle megkoronázása az általa évtizedekkel ezelőtt elkezdett munkának. Jelképes hasonlattal élve, a tanárnő által egykoron elültetett almafa mostanra a sok-sok alma mellé egy aranyalmát is termett, és tette ezt nem csupán egy szűkebb közösség vagy régió, hanem az egész szlovákiai magyarság örömére, gyönyörűségére.
Igaz, hogy pályája során Nagy Ildikó csak egy szűkebb közösség, a szepsi diákok életét ragyoghatta be fényével, növelhette őket tudásával és szeretetével, de egyrészt e tanítványok száma ezrekben mérhető, másrészt mindaz, amit nekik adott, egész életüket gazdagította. Az általa végzett munka értéke tehát felbecsülhetetlen.
Én ezt szeretném most Önnek, tisztelt Tanárnő, a VASÁRNAP olvasóinak a nyilvánossága előtt megköszönni. Ölelem szeretettel!
Váji-Nagy Valéria
Kassán, 2017 tavaszán
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.