Nem lesz többé özönvíz!

„Felújítottuk a faluban a sáncokat – mondja Csuri Árpád polgármester, aki 1989 áprilisa óta van hivatalában. Ha valaki nem tudná, az árkokat hívják így errefelé. – Az átfolyókat felülről kiaszfaltoztuk, kitisztítottuk, a víz mindenütt megmutatta, hogy hol van probléma. Kaptunk rá uniós támogatást, ebből elrendeztük. A mészpesti részen a belvíz meg van oldva, de az árvízzel nem tudunk mit kezdeni, azt a folyószabályozási vállalatnak kell megoldania; egyébként a környezetvédelmi minisztériumban készült rá terv, mivel átszakadt a töltés. Még Miklós László miniszter dolgoztatta ki, e szerint a töltést 50 centivel meg kell emelni, de senki a füle botját se mozdította azon kívül, hogy készült egy átfolyó.”

Megváltozott a kép

A falu mindig is rendezett volt, az itt élő emberek adnak rá, hogy a házuk udvara, az ablakok tele legyenek virággal, szépen zöldelljenek a kertek. Valamikor elöl is zöldséget, epret, szőlőt termeltek, most a legtöbb helyen díszbokrok, cserjék díszelegnek, s a kitisztított, felújított árkok is javítottak az utcaképen. Ma már a tehéncsorda sem piszkítja a falut. 12 éve még 91 tehenet hajtottak naponta a legelőre, ma már üresek az istállók; a polgármester meséli, hogy az ő sorukon már disznót, tyúkokat sem tartanak. A falu elvárosiasodik, nincs ól, nincs csűr, fogynak a háziállatok, az egész udvart befüvesítik. Sok helyen a kert megművelése is gondot okoz, főként az idős embereknek.

Érezni, hogy keleten járunk

Az abaraiak zöme egykor a mezőgazdaságból élt, jól menő szövetkezetből, amíg azt betyár módon tönkre nem tették. Nem volt szegény a falu, mindig is a tehetősebbek közt tartották számon, s a polgármester szerint most is így van, de azért már észrevehető, hogy „igen keleten járunk. Egyre-másra szűnnek meg a környékbeli üzemek, most a vajáni hőerőmű fenyeget további elbocsátásokkal. Nálunk szerencsére nem sok a munkanélküli, az arányt főleg Kucán rontja, az ott élő százhúsz roma – ebbe a gyerekeket is beleszámoltam – közül senki sem dolgozik. Közmunkásunk 46 van, az árvízvédelmire öt embert vettünk fel. Van itt egy mezőgazdasági vállalat, kár, hogy nem úgy működik, ahogy működhetne, ott akár 80 embert is alkalmazhatnának. Mezőgazdasági vállalkozóból van még négy kisebb, építkezésiből egy. Óriási nagy határunk van, fűvel, legelőkkel; a nyolcada sincs kihasználva, a földek el vannak hanyagolva. Az egykori homokos szőlődombot, amely közel van a Laborc és a Latorca összefolyásához, de a falutól jó négy kilométer távolságra, benőtte az akác – lassan mindenki otthagyta.”

Jelszó: takarékoskodni

A válság Abarát sem hagyta érintetlenül. „Spórolni kell, ahol csak tudunk – mondja a polgármester. – Hogy a költségvetésbe beleférjünk, ahogy emelkedtek az árak, érzéssel emeltük az adókat, s a bevételt próbáljuk jól beosztani. Most nyertünk egy uniós pályázatot a közvilágításra, az egész faluban új lámpákat szerelünk fel. Ez nagy energiamegtakarítást hoz majd. Európai pénzeket kaptunk a járdákra és feljáratokra, s ahol nem volt járda, mint a másvégben, most ott önerőből építjük a feljáratokat, hasonlóan Kucánban is. Felújítottuk a talajvizes futballpályát, készül a többfunkciós kispálya, már csak a műfüvet kell lerakni. Kucánban a régi iskolát, amelyben később üzlet volt, művelődési házzá alakítottuk át.” A teniszpályát kevesen használják, a gyerekek is inkább a focipályán játszanak, fociznak. Annak idején létesült egy halastó, de nem volt kifizetődő, a horgászok egy része elégedetlenkedett, így közönséges tóvá minősült vissza. Van benne ugyan hal, de horgászni nem jönnek.

Nincs már kisiskola, csak óvoda

A szomszéd faluban járva Bucsko Tihamér újságolta, hogy Abarán nagy focicsapatot szerveznek. Azelőtt a járási I. osztályban játszottak, a falu is besegített, de mire észbe kaptak, rájöttek, hogy két játékoson kívül csupa „idegenlégiós” rúgja a bőrt. Emiatt a helyiek azon voltak, hogy hozzanak létre még egy együttest. A polgármester nem látta jónak az elképzelést; az idegenek elmentek, s így a csapat egy osztállyal lejjebb esett, és ott az idény befejeztével a középmezőnyben végzett, a 6. helyen. A gyerekekkel van gond: kiscsapatnak is lennie kell, de nincs elég gyerkőc; végül a környékről szedtek össze egy csokorra valót.

Abarán kicsi a születések száma (Mészpesten, azaz Kucánban, ahogy itt emlegetik, a romák viszont szaporodnak). A községben évszázadokon át működött népiskola, nemrég pedig alsó tagozatú magyar alapiskola, de 2007-ben már arról számoltunk be, hogy bár Nagyráskáról is idejárnak a legkisebbek, valószínűleg megszűnik. Sajnos, így is történt. Az öt osztályból három lett, megszűnte előtt egy-egy elsőssel és harmadikossal s két másodikossal. Abban sem reménykedhettek, hogy nagy nehezen kihúznak egy évet, aztán javul a helyzet, bár az óvoda mára már elég tűrhető létszámmal működik, 14 nebuló látogatja. A főleg romák lakta Mészpestről a málci szlovák tanintézetbe járnak a gyerekek. Egyébként az ottani lakosság a polgármester szerint nem okoz problémát. „Ezek zömmel fiatalok, idejárnak közmunkára – persze van, aki nem dolgozik –, de nem jellemző a lopás, a verekedés. Ha megesett ilyen, azonnal hívtam a rendőröket.” Azért azt hozzáteszi, hogy ha a biciklit éjszakára kint hagyná a kapuban, reggel nyilván nem találná ott.

Mi a legsürgetőbb feladat?

„A szennyvíz elvezetése – vágja rá Csuri Árpád, s tudja, hogy nem hagyom megjegyzés nélkül, mert emiatt évekkel ezelőtt kivágatta az utcaszéleken szépen zöldellő fasort. – Invesztáltunk bele két utcában, megcsináltuk a tisztítót, Nagyráskán, mert a projekt közös, a falu felén elkészült; most össze kellene kötni a két községet, de hiába vártuk, hogy kapunk rá pénzt, nem jutott nekünk, ezen az éven nem tudjuk folytatni. Az udvarok feljáróit sem csinálhatjuk azon a részen, ahol nincs csatornázás, mert aztán fel kellene túrni őket.” Van rá kilátás, hogy belátható időn belül megoldódik ez a feladat, mert minden éven pályáznak, de hogy pontosan mikor lesz, az a jövő titka. Akadt olyan esztendő, hogy öt kisebb projektet is beterjesztettek, a mostani, amelyről szó volt, 240 ezer eurós. Ezen belül nemcsak a falu utcáin újítják fel a közvilágítást, hanem a temető felé vezetőn és benn a temetőben is, sőt kifelé a szövetkezet felé is lámpaoszlopokat helyeznek el, Mészpest és a futballpálya ugyancsak ki lesz világítva. Ráadásul a községi hivatalból vezérlik majd a rendszert, hogy mikor milyen intenzitással működjön.

Egykor színdarabokat játszottak, volt élet a faluban, eljártak klubba a fiatalok, a nyugdíjasok; ma egyik sem jellemző. Most az önkéntes tűzoltók szeretnének összehozni valamit, versenyekre járni, ez pedig nem pénz, csak szervezés dolga. Három éve működik egy erősítőterem az óvoda épületében, az érdeklődők jelképes összegért látogathatják.

Abara is küzd a maga gondjaival, az itt élők is várják a válság elmúlását, amikor majd nem kell rettegniük azért, hogy egyik napról a másikra elveszítik munkájukat, létbiztonságukat. Szorgos emberek élnek itt, megérdemlik a nyugalmat és a szórakozást. Nemcsak a helyi bárban, talán újra felfedezik maguknak a kultúra szépségét, lehetőségeit.