Nagytárkányi Libagaliba

Kora délután van, de szinte néptelenek a falu utcái, a kibírhatatlan hőségben a vakációzó gyerkőcök sem hangoskodnak. Csak az egyik utcasarkon van némi mozgás, közmunkások árkot ásnak. Egy udvarban biciklik sorakoznak, nekem is kínálnak belőlük megvételre, szemben az egyik kapuban, ahogy épp a Sóház felé veszem az utam, két néni diskurál. Még visszajövet is folyik a disputa, s az egyik megérdeklődi, hogy lementem-e a régi Tiszához. Nemleges válaszomra visszafordít, kapja magát és csatlakozik hozzám, hogy kalauzoljon.

A nagy költő fogad

Balassi Bálinthoz már magam sétálok vissza. A magyar reneszánsz nagy alakjának szobra, több más itteni emlékműhöz hasonlóan Ferencz György

alkotása, a tanácsháza előtt fogadja az idetévedőt. A nagytárkányi kastélyban élt ugyanis Balassi testvére, Anna, aki Pachot Ferencnek, Zemplén vármegye alispánjának felesége volt, s náluk nevelkedett 11 éves koráig a költő Dobó Krisztinától született fia, János. Ezt már Kopasz József meséli, amikor leülünk irodájában. A polgármester épp a Márton-napi ünnepségek miatt volt távol. „Harmadik éve tartjuk meg őket, idén Libagaliba címmel. Van itt kirakodóvásár, libából készült ételek, főzőverseny, népszokások, tollfosztás, kukoricahántás, káposztataposás, disznóvágás, az egész bemutató jelleggel – vázolja. – Részben a megye támogatásával, részben a Bethlen Gábor Alap pályázatából és saját erőből rendezzük a falu főterén. Tavaly 2500 ember gyűlt egybe, rengeteg árus volt, vendéglősök, faluk, iskolák jelentkeztek a versenybe, amelyben Benke Laci bácsi mesterszakács zsűrizett. Azelőtt pálinkafesztivállal kötöttük egybe – a győzelem belépő a nagy gyulai rendezvényre –, de nem győztük, a disznótor körül is sok munka van, így az előbbit húsvét utánra tettük át. A tavalyi Disznótourra egy magyarországi vállalkozó elhozta az alkalmazottait, és itt tartottak vállalati bulit. A kóstolójegyekkel persze bárki más is megízlelhette a finomságokat. Balogh Csaba magyar nagykövet is eljött, s két gyereke már kora reggel ott volt a disznószúrásnál, segédkeztek, darálták a húst, töltötték a hurkát.”

Öt uniós projekt

Kopasz József 1998 óta van hivatalában. Amikor hat esztendeje itt jártunk a Vasárnap szerkesztőségével, 1500 körül volt a lakosok száma, és azóta nem változott. Szerencsére, mert volt idő, amikor 1200-ra csappant. A mozgás most is nagy, főleg a szociális segély miatt: a fiatalok átjelentkeznek ide Kistárkányból, és fordítva. Az eltelt időben 5 európai uniós projekt futott le. Az elsőből 2008-ban az utat sikerült kiépíteni a határig, 10 millió korona értékben, majd tavaly Magyarországgal közösen – a másik oldalon állami az út – EU-s pályázatot nyertek a 2100 m-es szakasz folytatására. A községben 800 méternyi útburkolat, útjelző táblák készültek el, ezek 10 8000 euróba kerültek. A 2100 m agárdi útnak egy hónapot csúszik az átadása. A következő, Ember és ember közötti kapcsolat nevű projekt is határon átnyúló volt, a Tárkányok találkozójára készült. 2009-ben hat község találkozott itt, a rendezvényre 650 000 koronát kaptak. Harmadik nekifutásra az iskola felújításához is jött segítség, két épületet sikerült belőle rendbe hozni, 450 000 euróba került. A Vis major alapból származó pénzből 70 000 euró értékben további két épület ajtóit-ablakait cserélték ki. Ez nagyon fontos volt. Jelenleg még egy 30-35 ezer eurós támogatást várnak.

Az itteni magyar tanítási nyelvű alapiskolában szeptembertől 200 körül lesz a gyerekek száma. Ezt a szintet jó egy évtizede tartják. Igaz, tavaly lecsúsztak 190-re, egy erős 9. osztály elment, és igen kevés volt az elsős. Most fordult a helyzet: 15-en mentek el, és szeptembertől 24 kis elsős ül be a padokba. A ’86-ban épült óvodára, amelybe 47 nebuló jár, nagyon ráfért a felújítás: a kiscsoportosoknak most hozták rendbe a mellékhelyiségeket, a nagyosztályosokéit is elkezdték júliusban. Az ötödik EU-s projekt a faluközpont kiépítése volt – főtér, járdák, parkok, utak – 450 000 euró értékben.

Nem öregedett el

Az, hogy a két ország schengeni csatlakozása után átjárhatóvá vált a határ, várhatóan megkönnyíti az itt élők életét. A töltésen Kisvárda 18 km, nyáron kerékpárral járnak oda fürödni az emberek. Ha az út teljes egészében megépül, 4-5 kilométerrel rövidebb lesz a távolság. „Sajnos, munkalehetőség szempontjából nem hoz változást – panaszolja a polgármester –, a határon túli négy-öt falu, úgy tartják, Magyarország legszegényebb része. Amíg nem épült meg a cigándi híd, el volt zárva, Agárdon rengeteg az üres ház, fiatalok szinte nem is maradtak.” Nagytárkányból szerencsére nem sokan futamodtak meg; ez főleg annak köszönhető, hogy 30 bérlakást építettek, ittjártunk óta még egy tizenkettest, és elkészült egy sorlakás is, elöl-hátul kerttel. Továbbiakat is terveznek, kihasználva azt a lehetőséget, hogy egyenesen a lakók pályázzák meg, s az átadást követő napon már a tulajdonos nevére írják a lakást. Több kérvény is van a hivatalban, érdeklődő van bőven. A falunak 1, a lakótársulásnak 2 százalékos kamattal ad hitelt az építési alap. Ez nem sok, ráadásul a község vezetősége elrendez mindent.

Nagytárkányban rendezettek az udvarok, kertek. „Nem sok üres ház van – jegyzi meg Kopasz József. – Sokat megvettek, köztük romák is. Száz körül van a számuk, hárman vannak munkaviszonyban.” Köztük az a férfi, aki a kerékpárt kínálta. A munkanélküliek száma 280 körül mozog, a közmunkásoké110-120, nem mind dolgozik ugyan meg a segélyért, de sok mindent meg tudnak velük oldani. „Azok vannak itthon, akik egyáltalán nem kapnak munkát, mert nincs végzettségük. Körülbelül húszan dolgoznak Ausztriában gondozóként, néhány fiatal a nagyvárosokba vagy külföldre ment. Nincs elöregedve a falu – a nyugdíjasnapon 256 hatvan év feletti polgárt tartottunk nyilván.” A polgármester felhívja a figyelmet arra, hogy nagy az elhalálozások száma, nem sokan érik meg a 60 évet, a csernobili katasztrófa óta több a rákos megbetegedés.

Miből élnek az emberek?

Egykor az itteniek zöme Tiszacsernyőben, a vasúton dolgozott, esetleg a mezőgazdaság adott megélhetést. Ma a földek magánkézben vannak, nyolc család gazdálkodik, egy vállalkozó: Fuchs Sándor tyúkfarmot üzemeltet, ezen kívül az állattenyésztés minimális. Valamikor a kb. ezer hektárnyi tárkányi szántóföldet művelő állami gazdaság 120 embert foglalkoztatott. Néhány környező faluban fóliáztak a lakosok, a két Tárkányban, Bélyben, Dobrán nem nagyon voltak rászorulva (három család fóliázott a községben), s a polgármester szerint erre fizettek rá, mert azután, hogy sokat elbocsátottak a vasúttól, nem tudtak magukkal mit kezdeni.

Helyben van a gyógyszertár, a volt kuglizó átalakításával elkészült az orvosi rendelő, a Csernyőből idejáró Bajza doktor felnőtt- és gyermekorvos egyben.

Az említett vállalkozó, Fuchs Sándor tulajdona a Sóház is – egykor a királyi monopóliumba tartozó sóraktár volt, ma helytörténeti múzeum működik benne. Van itt állandó térképkiállítás, katonaszoba, vendégszobák, és kulturális központként is használják. A sótörténeti könyvtár egyelőre nem valósult meg, a pályázatot még nem fogadták el, így a sóraktár épületének felújítása várat magára.

„A fő- és a megyei út már elkészült, de van még egypár utunk, amely nagyon rossz állapotban van, ezeket kell rendbe tenni. Minden évben felújítunk egyet saját erőből, 22-23 ezer eurót tudunk rászánni. Most egy 300 méternyi szakaszt aszfaltozunk. Tavaly 450 méter készült el. A 8,5 kilométer helyi útból még két kilométert kell felújítani.

„A művelődési ház, az iskola két épülete szintén rekonstrukcióra vár – sorolja a közeljövő feladatait a polgármester, s hozzáteszi: – a legsürgetőbb az lenne, hogy új munkahelyeket teremtsünk. Volt rá kilátás, amikor varrodát akartak létesíteni, de a befektető azzal az érvvel, hogy itt nem tudna 50 alkalmazottat összeszedni, elvitte Ukrajnába, ahol fele- vagy harmadakkora fizetésért dolgoznak az emberek.”