Malaga aranya

Született komédiás. Clown, aki még nem fedte fel az összes kártyáját. Színészi titkai vannak, nem magánemberiek. Életéből nem takar el semmit. Focistának készült Malagában, aztán egy csúnya lábtörés miatt a színészet mellett döntött. Két évig senki sem találta érdekesnek, Pedro Almodóvar volt az első, aki ráharapott. Madridban még férj, amikor Los Angelesben már szerető. De nem rejtegetett – nyíltan felvállalt. Nagy érzelmi hercehurca és viharos válás után új kapcsolat az újvilágban. Antonio Banderas, Hollywood első számú latin szeretője párja, Melanie Griffith nélkül érkezett az idei Karlovy Vary-i fesztiválra. Három napra jött, és egy percig sem szomorkodott. Ujjongott, táncolt, mókázott a vörös szőnyegen. Magába bolondította még a napot és a kék eget is.

Vonzereje szemtől szemben ülve vele még erősebben hat. Ezüstlánc, ezüstóra, fekete gyöngyből karkötő, kisujján elegáns gyűrű. Mindehhez egyszerű trikó, farmernadrág, márkás tornacipő. Este fekete öltöny, fekete ing, lila nyakkendő. Desperadós haja már a múlté. Ami van: rövid, göndör és ritkul. Pár fürtöt előre is cserkész, ne tűnjön olyan magasnak a homloka.

*Légy szexi, légy önmagad! Ezekkel a szavakkal reklámozza új parfümjét, a Blue-t. Adta már a nevét sok mindenhez, nem egy divatkreátor lehet hálás érte, de hogy tudja: az én munkahelyi gépemben az ön neve a jelszó.
Beírja, hogy Antonio?

*Beírom, hogy Banderas.
Megtisztelő.

*Három hónap elteltével azonban új jelszót kér a gép.
És előttem? Ki volt a »kulcs«?

*Pitt.
Brad Pitt? Én is bírom őt. Jó fej. Kedvelem. Szeretnék végre egy jó nagyot játszani vele.

*Melanie-ban mi fogta meg annak idején? Nagyon nagy szerelem lehetett.
Megláttam és beleszerettem. Ott, helyben. Én most negyvennyolc múltam, ő ötvenkettő. Hollywoodban senki sem jósolt nagy jövőt a kapcsolatunknak. De még a spanyol barátaim is fogadtak, hogy három hónapnál tovább nem fog tartani a dolog. Azt hitték, kitomboljuk magunkat, és vége, megy mindenki a maga útján. Szegény anyám! Ő irtóra féltett. Neki már az is sok volt, hogy elköltöztem Madridból, és Amerikába mentem. Drukkolt ő nekem, hiszen tudta, hogy én ezzel is bizonyítani akarok, de akkor is! Izgult értem. Belehabarodtam egy nőbe, akinek akkor már két gyereke volt. De megvagyunk mi jól Melanie-val. Tizenharmadik éve vagyunk együtt. Jött volna velem Karlovy Varyba, aztán a családi teendők miatt mégis maradnia kellett. Stella lányunk nyári táborba készült, nem hagyhattuk az anyósomra.

*S azt hogyan viseli, amikor a papájától kell elbúcsúznia?
Nehezen. De könnyebben, mint én. Engem iszonyúan megvisel, ha mondjuk, egy forgatás miatt három hónapra el kell utaznom valahová. Kettőnk közül olyankor én szorulok nagyobb vigaszra. Stellát egyelőre nem fertőzte meg a hivatásunk. Nem hallottuk még tőle, hogy ő is színésznő szeretne lenni. Olvasni szeret, és írni. Különböző történetekkel szórakoztatja magát.

*Ha kitartó, céltudatos lány lesz, akkor az apjára ütött?
Ha nem lesz az, akkor is. A spanyol vérből egyetlen csepp is megteszi a hatását. Lobbanékony és megállíthatatlan, mint én. Ha a fejébe vesz valamit, nem lehet lebeszélni róla.

*Ezzel vitte sokra ön is. A keményfejűségével. Az elhatározásával. Eldöntötte, hogy beteszi a lábát Hollywoodba, és addig küzdött, amíg a végén már mások előtt is kinyitotta az ajtót.
Kikre gondol?

*Penélope Cruzra és Javier Bardemre.
Örülök, ha így látja. Pedig amikor kimentem Amerikába, se pénzem, se barátaim nem voltak. Ráadásul még a nyelvet sem beszéltem. Nehéz évek voltak. De be akartam bizonyítani, hogy nem igaz, amit a világ állít Hollywoodról, hogy európai színész csak olyan szerepet kaphat, amelyben jól jön az akcentusa. Ez már jó ideje nem így van. A Desperado, az Evita és a Zorro után már nem is jött senki azzal, hogy csiszolnom kellene a kiejtésemen. Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok.

*Szenvedélyes, csábító machónak.
Színész vagyok. Leszek én bármilyen, ha jól megfizetik. Amúgy meg egyáltalán nem vagyok macho. Ez csak egy címke a hátamon.

*Vagy másutt.
Mindegy. Nekem egy a fontos. Hogy a feleségem elégedett legyen velem. Nekem elég, ha neki tetszem. És ha most itt volna, látná rajta, hogy mennyire ragaszkodik hozzám.

*Almodóvar viszont már nem ragaszkodik. Öt filmet forgatott vele, az utolsót, Kötözz meg és ölelj! címmel 1990-ben. Csaknem húsz év telt el azóta. Tudna őszintén válaszolni arra a kérdésre, hogy mi történt kettőjük között? Rosszul váltak el, kemény viták közepette, vagy Almodóvar egyszerűen nehezen, vagy inkább féltékenyen viseli, hogy amerikai rendezők kedvence lett?
Nem, nem! Nem erről van szó. Úgy váltunk el, mint két jó barát, s én tényleg sokat köszönhetek neki: hiszen azt az öt filmet, amelyet tőle kaptam, mind a mai napig a legjobb munkáimnak tartom. Bár A vágy törvényét meg kellett magyaráznom az édesanyámnak. Az igazság az, hogy Pedro megsértődött, és még mindig nem tudtam kiengesztelni. 1992 és 2000 között ugyanis két ajánlatára mondtam nemet. Ő pedig az a típusú művészember, aki nagyon nehezen viseli az elutasítást. Meg is haragudott rendesen. Remélem, az idő majd mindent megold köztünk.

*S az édesanyja? Nem értette A vágy törvényét?
Azt nem értette, miért kell a fiának férfival szerelmeskednie benne. Nekem kellemes emlék a film. Nagyon sok akkori íratlan szabályt megszegtünk vele. Huszonkét évvel ezelőtt még rázós témának számított, amit Pedro mutat a vásznon. Spanyol kollégáim közül sokan el is hárították maguktól a szerepet, mert attól féltek, hogy ez majd megállítja őket a pályán. Engem nem érdekelnek az előítéletek. Volt nekem Malagában egy remek tanárom, aki azt mondta: »Ha szerepet játszol, ne törődj semmivel, csak a figura igazságával. Az a fontos, hogy hiteles legyél!« A forgatás szüneteiben persze eszembe jutott az anyám. Mi lesz, ha megnézi a filmet? Kitekeri a nyakamat, hogy én mit csinálok ország-világ előtt. És tényleg majdnem megölt. Ez a film végül Amerikában is meghatározó mozi lett, bár sokan megdöbbentek a nyílt szerelmi jelenetek láttán. Furcsamód az keveseket zavar, ha a kamera előtt emberek végeznek egymással, de ha két férfi vagy két nő szerelmeskedik, azon megakadnak. A fenébe is, hogy van ez? A Philadelphia óta szerencsére sokat változott a világ. Ott ugye Tom Hanks szerelme vagyok, és ott sem zavart a helyzet. Sőt amikor ott ülök mellette a kórházi ágynál, én találtam ki, hogy megcsókolom őt. »Rendben« – felelte Tom, és felém fordított az arcát. »Nem, nem – feleltem. –Nem az arcodat és nem is a homlokodat akarom megcsókolni, hanem a szádat. Elvégre a szerelmed vagyok, vagy nem?« »Igazad van – vágta rá –, jöhet a csók!« És ma is azt mondom: ez így volt rendben.

*Igaz, hogy az idén szőlősgazda lett?
Kétszázharminc hektár szőlőt vettem Észak-Spanyolországban. Saját rosém és vörösborom lesz. Már nagyon várom, hogy Melanie-val és a barátaimmal együtt kortyolgathassuk.

*Becherovkát is kap Melanie?
Már bent van a kofferben.