Környezetbarát karácsony

Az egyik helyi élelmiszerboltban dolgoztam negyven évig, ebből harmincötöt pénztárosként. Szellemileg nagyon fárasztó munka volt, kipihenni naponta csak kézimunkával tudtam. Tavasztól őszig ott a kert, de a hosszú téli estéken korábban is mindig hímeztem a tévé mellett. Egy éve nyugdíjas vagyok, akkor bukkantam rá az interneten a papírfonásra” – mondja Gizka asszony.

Kimondottan olcsó hobbi után kutatott. Először tejes- és sörösdobozok, PET-palackok újrahasznosításával próbálkozott, mígnem a papírból font alkotások teljesen rabul ejtették. Mára az emeletes családi ház egyik szobája dugig van tetszetős kosarkákkal, ötletes vázákkal, egyedi szalvétatartókkal. Van itt jópofa kalap, hattyú, cipő, szélmalom, taliga, babakocsi, ceruzatartó, húsvéti nyuszi, feszület, karácsonyfadísz...

„Az ismerősök hozzák rendszeresen az alapanyagot, tudják, hogy hozzám szórólappal kell jönni. Cserében senki sem mehet el üres kézzel. Ezeket a tárgyakat én mind elajándékozom” – mutat körbe a hatvanéves asszony.

Renike, a tizenkét éves unoka volt az egyik első megrendelő. „Idejött tavaly adventben, hogy készítsek neki hatvan darab karácsonyfagömböt, mert az iskolában velük fogják díszíteni a fenyőt.” Azóta már több alkalommal volt lehetősége gyerekeknek is tanítani a technikát. A helyi Élő Hagyományok Polgári Társulás szervezésében alapiskolásokkal és sérült gyerekekkel is foglalkozott. Novemberben az újvári gimnazisták hívták a diáknapra, adventben a regionális művelődési központ alkotóműhelyének vendége volt.

„Az újság lapját feltekerem hurkapálcára, a papírtekercs végét ragasztóval rögzítem – mutatja az egyszerű módszert. – Mondjuk, egy teljes hétig csak ezeket a papírcsöveket készítem, utána nekiállok kemény kartonpapírból kivágni a tárgyak alját. Maga a fonás már hasonló, mint amikor fűzfavesszővel vagy náddal dolgozik az ember. A kész tárgyak felületét korábban festettem, most már gyerekbútorlakkal kezelem, ettől lesz erős tartásuk. Esténként egy fűszerkosarkát tudok elkészíteni.”

Nevetve mutatja a legelső, kicsit csálé darabot, amely a kezdetekkor került ki a keze alól. Megőrizte. Most jó összehasonlítási alapnak, hogy az ember lássa: a kézügyesség fejleszthető. Kitartó gyakorlással születik a mestermunka.

A tardoskeddi székhelyű Lucerna Polgári Társulásnak köszönhetően a közelmúltban szülőfaluja nagyközönsége előtt is bemutatkozott a faluházban. A kiállítás megnyitójáról a meglepett látogatók egytől egyig ajándékkal távoztak. „Mindenkitől megkérdeztem, melyik darab tetszik neki, aztán a kezébe nyomtam, hogy vigye haza, az övé” – magyarázza Gizka asszony. Számomra nagy élmény volt felfedezni ezeket a ritka alkotásokat és látni ezt a karácsony előtti önzetlen ajándékesőt.

A fürge ujjú asszony hűséges olvasója a Vasárnapnak. Amikor arról kérdezem, lapunkból font-e már valamit, máris előkeres néhány régebbi számot. „Ez is jó alapanyag” – állapítja meg. És varázsol gyorsan egy ceruzatartót.