Halállistán a kisiskolák?

Az előző tanév végén arról írtunk, hogy Dušan Čaplovič beígért közoktatási reformja ugyan késik, de valószínűleg jobb is nekünk, amíg nem csinál semmit. Jól sejtettük. Egyetlen jelszó van: takarékoskodni kell. Ott, ahol a leggyengébb a láncszem, és a legkevesebb ellenállásba ütközhetnek, mert a kisiskolák többsége már most is a túlélésért küzd.

És az egyetemek?

Ha az oktatási minisztérium valóban szisztematikusan gondolkozna, megszüntetne egy-két presztízsokból alapított, átutazó professzorokkal működtetett egyetemet, és máris finanszírozni tudná a legutolsó isten háta mögötti falucskában három gyerekkel sínylődő kisiskolát is. Csakhogy az egyetemekkel nem kezd ki, ahhoz a felsőoktatás rendszere túl bonyolult, és a rektorok túl erősek, hiszen már az alapításhoz is politikai háttér kellett. A kisiskolák könnyebb ellenfelek, főleg, hogy amúgy is gyengék; a fennmaradáshoz volna szükségük támogatásra, mert a többségük előbb-utóbb magától is bezár. Čaplovič és tanácsadói jól tudják ezt, ezért hangoztatják lépten-nyomon, hogy ha megelőzzük az elkerülhetetlent, még spórolhatunk is rajta. Kerek kétmillió euró megtakarításával számolnak, ennyi maradna meg a 129 kisiskola bezárásával. Arról már hallgatnak, hogy ha a tervek szerint három éven belül ötszáz kisiskolát számolnak fel, akkor is csak a teljes bérköltség két százalékát takarítják meg, azt is csupán az oktatási tárca kimutatásaiban, merthogy a legtöbb pedagógus a munkaügyi hivatalba kerül, és a szociális tárca kiadásait növeli. Arról meg már végképp nem esik szó, hogy abban a faluban, ahol megszűnik a kisiskola, halálra ítéltetett a kultúra és az egész település jövője. Egyelőre úgy tűnik, a helyi önkormányzatok is tudatában vannak ennek, a mostani tanévben még minden érintett vállalta az iskola költségvetésének pótlását. Merthogy Čaplovičék ravasz módon első körben azokat az iskolákat szemelték ki, amelyek tavasszal pótfinanszírozást kértek, magyarán: a fejkvótából nem jöttek ki.

Mitől függ a jövő?

Erre a tanévre még valamennyien meg is kapták, de júniusban figyelmeztette őket a tárca, hogy a következőben már ne számítsanak rá, inkább húzzák össze a nadrágszíjat. Konkrét tanácsot is kaptak: szeptembertől vonják össze az alsó tagozat összes évfolyamát, a 2014–2015-ös tanévtől pedig szüntessék meg a felső tagozatot. Ez főleg a peremvidéken okoz nagy gondot, hiszen ugyan melyik szülő adja majd magyar iskolába a gyermekét, ha előre tudja, hogy a felső tagozatra egy 20-30 kilométerre lévő iskolába kell járnia? Főleg, ha egyelőre azt sem tudja, hol lesz a központi iskola, és a tanulók közvetlen buszjáratok híján hogyan jutnak el oda. A legsúlyosabban a Zoboralját érinti a minisztériumi elképzelés, ahol három iskolát is kipécéztek: a nagycétényit, a pogrányit és az alsóbodokit. Ezekből a nagycétényi és a pogrányi kilencosztályos, az alsóbodoki alsó tagozatos – mindössze öt másodikossal. A nagycétényi alapiskolát 87, a pogrányit 51 gyermek látogatja; utóbbiban akaratlanul is teljesítették a minisztériumi ukázt, mert az alsó tagozaton csak két évfolyam van, összevont 2. és 4. osztály. A kilátások tehát minisztériumi figyelmeztetés nélkül is szomorúak, az iskolák sorsa mindenképp az önkormányzatok bőkezűségén és – mondjuk ki – összetételén múlik. Ott, ahol a gyermekek többsége már szlovák iskolába jár, a szülők, nagyszülők és a közülük kikerülő polgármesterek, önkormányzati képviselők sem fogják a végtelenségig szívükön viselni a magyar iskola sorsát.

Magától megy tönkre?

Eljön az idő – és sajnos, hamarosan –, amikor azt fogják mondani, hogy a falu számára nem kifizetődő fenntartani a magyar iskolát. Ezért kellene minden érintett régióban, nemcsak a Zoboralján, nagyon gyorsan kitalálni, melyik legyen az az egy kilencosztályos alapiskola, amelyik megmarad, amelyet párttagságtól, személyes viszonyoktól és érdekektől függetlenül mindenki támogat, ahová megszervezik a tanulók utaztatását, és amelyikről már ebben a tanévben értesítik a szülőket. Már csak azért is, hogy a beiratkozáskor ne az legyen a döntő érv, hogy ötödiktől úgysem lenne hová mennie a gyereknek. A helyi viszonyokat ismerve a megegyezésre kevés az esély: ahhoz nyíltan kellene beszélni az egyes iskolák színvonaláról, a helyi önkormányzatoknak és az iskolák vezetőségének a viszonyáról, egyesek megélhetési magyarságáról, arról, melyik pedagógusok maradhatnak, kiknek kell menniük, és nem utolsósorban arról is, ki lesz az egyetlen megmaradt iskola igazgatója. Olyan zárt közösségben, ahol mindenki mindenkit ismer, ezek nagyon nehéz kérdések, és a válaszokat sokkal inkább befolyásolja a személyes elfogultság, mint a közösségi érdek. Ezért sokkal valószínűbb, hogy a döntés nem közös megegyezés, hanem háttéralkuk eredménye lesz, vagy ami még rosszabb: nem történik semmi, és minden iskola magától megy tönkre. Mert, őszintén szólva, a magyar iskolák legnagyobb problémája Pozbától Pogrányig és Felsőpatonytól Érsekkétyig nem az, hogy a hatalom már megint ellenünk szervezkedik, hanem az, hogy nincs gyerek. Ezt tudva Čaplovičék nyugodtan hátradőlhetnek, az idő és a széthúzásunk nekik dolgozik.

A minisztérium hajthatatlan

Szeptember 10-én az MKP, a Híd és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének küldöttsége tárgyalt az oktatási minisztériumban a kisiskolák jövőjéről. Megegyezés nem született, a minisztérium nem hajlandó kivenni a jelenleg tárcaközi egyeztetés alatt álló jogszabálycsomagból azt a részt, amely olyan minimális osztálylétszámokat ír elő, melyek az alacsony tanulólétszámú vidéki általános iskolák megszűnéséhez vezetnének. Egyelőre úgy tűnik, csak némi haladékot nyertünk, mert a minisztérium már nem 2014, hanem csak 2015 szeptemberével kívánja bevezetni a változtatásokat. A tárca jelenleg hatáselemzéseket készíttet, ezek ismeretében októberben véglegesíti a törvénytervezetet. Addig lehet aláírásokat gyűjteni, szakmai érveket felsorakoztatni, és jó lenne összefogni a hasonló sorsra ítélt szlovák iskolákkal is. Ugyanis most ugyanabban a cipőben járunk, és a közös tiltakozás nagyobb súllyal esne latba a minisztériumban, elvégre egy árvai faluban több Smer-választó van, mint valamennyi érintett magyar településen összesen.

Halállistára került magyar kisiskolák

* Alsóbodok, Baka, Deáki, Érsekkéty, Felbár, Felsőpatony, Für, Izsa, Nagycétény, Nagyszarva, Palást, Pográny, Pozba

Javasolt létszámok

* Nulladik osztály        min. 8 – max. 16 (nem változik)

* Összevont osztály 1–4. évfolyam min. 13 – max. 24

* 1–4. évfolyamok                 min. 13 – max. 25 (ma az első osztályban 22 fő a maximum)

* 5–9. évfolyamok                min. 15 – max. 29 (ma 28 fő a maximum). Indokolt esetben a maximális létszám legfeljebb három fővel emelhető.

*Középiskolák    min. 16 – max. 31 (ma 31 fő a maximum)

*Kevesebb tanuló akkor lehet az osztályban, ha a legközelebbi iskola 20 km-nél távolabb van, vagy a gyermekek 80 százaléka hátrányos helyzetű családból való.

Szomorú számok a magyar iskolákról

* Szlovákiában összesen 263 magyar tannyelvű alapiskola létezik, ebből 123 – vagyis csaknem minden második – csupán alsó tagozatos.

* 2000-ben még 305 magyar iskola működött – az elmúlt tizenhárom évben csendben közel 40 szűnt meg.

* 33 olyan kilencosztályos magyar iskola létezik, amelyben kevesebb mint 105 gyermek tanul.

* Ugyancsak 33 olyan magyar iskola működik, amelyben a tanulók száma meghaladja a 200-at.

* Több mint hetven alsó tagozatos iskolának van kevesebb mint 40 tanulója.

* 14 kisiskolába kevesebb mint 10 gyermek jár.