Gömör csiszolatlan gyémántja

 A németek alapította, napjainkban mintegy 650 lakost számláló, a járási székhelytől a rendszerváltás után elszakadt községben ugyanis alig találunk talpalatnyi helyet, amely ne a gazdag – vas- és nemesfémbányászathoz kötődő – múltról regélne. Nem csoda, hogy a csucsomiak számára évszázadokon keresztül a bányászat volt a megélhetés fő forrása. Ha már forrást említünk, a gazdag múlthoz tartozik az egykor virágzó vasas gyógyfürdő is, melyben a hagyomány szerint Sigmund Freud is gyógyíttatta magát. Még a múlt század hatvanas éveiben is üzemelt; történeti leírása oldalakat igényelne, így csak annyit konstatálhat az arra járó idegen, hogy ma elhagyatottan várja sorsát. Épülete és a hozzá tartozó szálloda üresen áll. A múltban csónakázásra és ugyancsak fürdőzésre szolgáló tavacska pedig ma pisztrángnevelde.

Mi sem természetesebb, mint hogy a gazdag hagyományt az önkormányzat, pontosabban Szőllős Sándor polgármester szívügyének tekinti. Bevezetőül megjegyzi, hogy a falu fejlődését-terjeszkedését behatárolja a fekvése, hiszen egy szűk völgyben nyúlik el négy kilométer hosszan, egy patak mentén, amely kettészeli; így nemigen van hová építeni. A falu történelmi része a dombon kapaszkodik, ahol megmaradt a bányászati jelleg. Inkább a meglevő házakat hozzák rendbe a helybeliek s a máshonnan – Kassától Poprádig sokfelől – érkezők, akik vonzónak találják a gyönyörű környezetet, és házat vásárolnak itt. Főleg hétvégi, nyári használatra, de akadnak, akik egész évben benne laknak. A fiatalok megtartása végett néhány éve 18 lakásos, csinos bérházat épített az önkormányzat, állami támogatással. A többi fejlesztést azonban nagyrészt önerőből oldják meg.

Mettercia és skanzen

Szőllős Sándor elmondja, hogy a múlt év is a bányászat jegyében zajlott, ezenkívül 500 éves volt a rozsnyói püspöki székesegyházban látható híres Mettercia-kép (Szent Anna harmadmagával). Tavaly a község brosúrát jelentetett meg a csucsomi bányászat történetéről, továbbá nemzetközi bányászkonferenciát tartottak, amelynek apropóján arany- és bronzplakettet bocsátottak ki. A kutatások bebizonyították, hogy az említett festmény konkrét bányatelepet ábrázol: a Rozgang-hegy nyugati lejtőjén nyíló Csengő-tárót, amely Csucsom határában van. Itt az önkormányzat kisebbfajta skanzent alakított ki, amely azóta is sok látogatót vonz. Ezt teljes mértékben önerőből valósították meg, hiszen a földmunkákat, a lójárgány és a bányabejárat újjáépítését a község közhasznú munkásaival végezték el. Tavalyelőtt a környezetvédelmi minisztérium községfelújítási programjának keretében, a Rozsnyói Regionális Fejlesztési Iroda vezetésével létrehozták A vas útja csucsomban elnevezésű tanösvényt. Ezen nyolc, térképekkel, háromnyelvű (szlovák, magyar, angol) leírással ellátott tájékoztató tábla igazítja el a látogatót. Időközben az évek óta romló állagú haranglábat is takarosan felújították (harangját 1794-ben öntötték).

Ahány ház, annyi vállalkozás

A község elején egyébként ma is nyitásra készen áll az egykori Mária-bánya. Itt található a kontinens legnagyobb ezüstkészlete, amelyet az aktív termelés idején alárendeltek a vasércnek, így ott maradt. Most egy kanadai cég várja a hivatalos engedélyt, hogy újrakezdődhessen a bányászat. Panaszolják, hogy talán nincs még egy ország a világon, ahol ennyire nehéz a hivatali útvesztőkben sikerre vinni egy vállalkozást. A rozsnyói és a város körüli vasércbányákban egyébként több mint kétezren dolgoztak, de a kitermelésre épülő mellékágazatok leépülésével is rengeteg munkahely szűnt meg. Az itt dolgozók pályamódosításra kényszerültek.

Hogy milyen életrevaló emberek a csucsomiak, jelzi, hogy nem roppantak össze, hanem tömegével kezdtek el vállalkozni. Így nem meglepő, hogy alig 40 munkanélküli van a községben. Sokan a fakitermelésben találták meg a lehetőséget, hiszen körös-körül csupa erdő borítja a hegyeket. Van itt autószerviz, tetőkészítő, tisztítószolgálat, motorfűrész-javító, több fakitermelő, tűzifa-forgalmazó, fuvarozó, autósiskolát üzemeltető, erdészetigép-javító, gombafelvásárló, kisállattenyésztők számára forgácsot és szénát forgalmazó kisüzem, tojásszállító és sok más vállalkozás. Ahány ház, annyi vállalkozás. Mellesleg itt él szerényen és sokak számára ismeretlenül a 2013-as háromtusa-világbajnok, id. Szabó Péter.

Iskola nélkül

A falu iskolája a hetvenes években áldozatául esett a körzetesítésnek, azóta a csucsomi gyerekek Rozsnyóra utaznak iskolába. Lehetnek vagy negyvenen, ami annyit jelent, hogy ma is eltartanának egy kisiskolát. Ám ami egyszer megszűnik, azt nehéz feléleszteni. Ennél szomorúbb tény, hogy a gyerekek zöme (két-három kivétellel) a könnyebben megközelíthető szlovák alapiskolában tanul. Így a most még csaknem fele-fele arányban magyarok és szlovákok lakta település magyarságának jövője enyhén szólva kétséges. Iskola híján bekukkantunk az óvodába, ahol 15 gyerkőc tölti a napjait, velük az óvó nénik szlovákul foglalkoznak. Tavaly telt ház volt (20 gyermek), de a következő pár évben is biztosan képesek lesznek fenntartani az intézményt – a bérlakásoknak köszönhetően, ahol fiatal családok kaptak helyet.

Múlt és jelen szimbiózisa

A nyelvhatáron fekvő települést végigjárva önkéntelenül Vlkolínec, Hollókő, de leginkább Telkibánya jut az ember eszébe. A lehetőség itt is adott, hiszen természeti környezet tekintetében Csucsom felül is múlja őket. Látva a polgármester vitalitását, el is tudjuk képzelni, hogy a nagy múltú település egyre inkább fellendül majd. Bár szó esik róla, hogy a legnagyobb gondot az anyagiak hiánya okozza, igyekeznek talpon maradni, és amit lehet, saját erőből megvalósítani. Sok tervük van: a falu közepén megvásárolt üres házban múzeumot szeretnének berendezni, de tervezik a művelődési ház teljes felújítását, az óvodához vezető járda kiépítését is, már folyamatban van az ablakok és ajtók cseréje az óvoda épületén – hogy csak néhányat említsünk. A szennyvíz kérdése idén tavasszal oldódik meg: a község nagy részén kiépült szennyvízcsatornát végre rákötik a rozsnyói tisztítóállomásra. 2010-ben árvízkár sújtotta a falut, ez is sok gonddal, kiadással járt. Harmadosztályú útjának egyharmada saját tulajdonban van, azt is felújították. A megyei út – logikusan – a megye „dolgos kezére” vár. Egyelőre hiába. Sok gondot okoz a patak is. Végül az sem mellékes, hogy a Szőllős Sándor vezette önkormányzatnak sikerült a község gazdálkodását nyomasztó, megörökölt hitelt is nagyrészt konszolidálnia.

Mi sem természetesebb, mint hogy Csucsomban aktív a Csemadok helyi szervezete, a nyugdíjasszervezet, valamint a fiatalok alkotta éneklőcsoport. Ezekkel az önkormányzat természetesen szorosan együttműködik. Nem sokkal ottjártunk előtt tartották a 36. Pozsálói újévi túrát, amelyen nagyon sokan vettek részt. A(z immár 13.) karácsonyi sakk- és dámatorna előzte meg.

A táj szépségére jellemző, hogy amikor két éve nemzetközi tábornak adott helyet a község (török, francia, orosz, ukrán, koreai és más nemzetiségű egyetemisták tárták fel a település fölött levő Major-völgyben a régi, 16. századig meglevő bányásztelepülés maradványait), a világ távoli tájairól összesereglett diákoknak alig akaródzott otthagyniuk Csucsomot. A hegyek ölelésében megbúvó falu látványát lehetetlen szavakkal leírni, ezt egyszerűen látni kell.