Atomjó fotók, avagy: Roni, a katasztrófaturista

Lehet civilként atombalesetek színterén kóborolni?

2011-től hivatalosan nyitva az út a katasztrófaturisták előtt. Én két éve jártam ott, akkor Pozsonyból kéthetente indult csoport, olyan nagy volt az érdeklődés.

Ki vállalkozik egyáltalán ilyenre?

Hát például én, mert számomra fontos, hogy ha utazom, érdekes fényképeket tudjak készíteni. Kíváncsi természet vagyok, érdekelnek az extrém témák. A szüleimet nem tudtam rávenni, hogy tartsanak velem, így egy zenész barátommal utaztam. De a csoportban volt buszsofőr, tanár, nőgyógyász... A tiltott övezetet csak felnőttek látogathatják. Külön engedéllyel lehet belépni, a terület katonai ellenőrzés alatt áll.

Riasztó látvány az a bizonyos 30 km-es zóna, a kitelepített terület?

Érdekes módon én már csak itthon, Komárom, Érsekújvár utcáin járva tudatosítottam a korábbi nyomasztó élményt. A hazai régi szoci bérházak között tört rám, hogy Pripjaty sem volt mindig szellemváros, 50 ezer lakosa volt. Csak most olyan nagy ott a csend, hogy még madárcsicsergést sem hallani. Mindent visszahódított a természet. A radioaktív sugárzás ellenére a növényzet teljesen belepi az elhagyatott épületeket. A kietlen utcák látványa megrázó. A táj mocsaras, a termőföldek megműveletlenek. A burjánzó bokrok, fák közt vadlovak élnek, és visszaköltöztek a farkasok, vaddisznók, rókák is. Mutációkat leginkább a rovarokon figyeltek meg. Ukrajnán belül azonban itt vannak a legjobb utak, ugyanis újra kellett aszfaltozni őket, hogy csökkentsék a sugárzást.

Az ottani radioaktivitás nem veszélyes?

CT-kivizsgálás, röntgen vagy repülés közben nagyobb dózist kap az ember. Mindenesetre örültem, hogy ottlétünk alatt, abban a két napban nem esett az eső, mert olyankor magasabb értékeket mérnek. Minden idegenvezetőnél van doziméter, és vannak megjelölt ún. forró pontok, ahol máig nagyon veszélyes a sugárzás. A mi mérőműszerünk a legmagasabb értéket egy olyan régi tanknál mutatta Kopacsiban, amellyel radioaktív hulladékot takarítottak. Itt a természetes háttérsugárzás négyszázszorosára ugrott a mutató. Ilyen helyeken huzamosabb ideig nem ajánlatos tartózkodni. Az igazi veszély azonban az, ha bekerül az emberi szervezetbe, mondjuk, egy radioaktív porszem.  

Mi mindent mutatnak meg a kétnapos túra alatt?

Maga Csernobil falu 10-12 km-re található a reaktortól. Itt van élet, olyan munkások lakják, akik ott dolgoznak máig a katasztrófaelhárításban. A világ jelenleg legnagyobb mozgó építkezése az új szarkofág (a budapesti Országház kétszer aláférne), amelyet az előzőre fognak ráhúzni, ha elkészült. Még 2013 szeptemberében elkezdték szétszerelni a felrobbant reaktorhoz tartozó eredeti ventillációs kéményt, és mellette felhúztak egy újat, mely majd a későbbiekben fogja szolgálni a reaktort. Emiatt egy kicsit csalódott voltam, mivel a régi kémény igazi szimbólum volt. Jó lett volna látni a 4-es reaktort az eredeti formájában. Az én felvételeimen már csak az új kémény látható.

Pripjatyban mit fotóztál?

Megmutatják a kórházat, egy iskolát, a főteret, a kultúrpalota tornatermét, mozit, kikötőt, vidámparkot, börtönt, uszodát, felvisznek egy magas épület tetejére, ahonnan belátni a várost. Elterjedt néhány mendemonda ezekről a helyekről. Például az iskolában rengeteg gázálarc hevert a padlón, ami azt sugallja, mintha a robbanást követően a gyerekek használták volna őket. Valójában viszont 36 órán át a helyiek sem tudták, hogy mi történt. A gázmaszkokat egy szokásos honvédelmi gyakorlaton viselték csupán. A vidámparkról is született történet, mely szerint május elsején nyílt volna, és így a fényképen látható óriáskereket sosem használták, hiszen április 26-án megtörtént a nukleáris baleset. Az igazság azonban az, hogy már korábban is üzemelt. Sőt április 27-én is pár óráig, az evakuálás bejelentése előtt, hogy szórakoztassák a lakosságot, és azt a látszatot keltsék, hogy nincs nagy baj. Hihetetlen látvány a stadion is a tízméteres fákkal, amelyeket senki sem ültetett. Az épületekben mindenütt üvegtörmelék, omló vakolat, porladó beton.

Látogatható a 30 km-es zóna területén elhelyezkedő katonai bázis is?

Igen, bemehettünk az irányítóközpontba is, tele voltak a falak Amerika-ellenes plakátokkal, Lenin-képekkel. Itt áll a gigantikus orosz fakopáncs, amely a nevét arról kapta, hogy a rádiófrekvencia olyasféle hangot adott ki, mint a harkály. Ez egy Duga–2 típusú horizonton túli rakétafelderítő lokátor volt, vevőjének rácsantennái állnak. A hidegháború idején detektálni tudta az interkontinentális rakétákat. Régebben a térképeken úttörőtábornak álcázták a létesítményt. Erről is született egy összeesküvés-elmélet: állítólag az atomerőműre épp az orosz fakopáncs miatt volt szükség, hiszen rengeteg energiát igényelt a működtetése. Sőt, a további három reaktor a katasztrófa után még 2000-ig üzemelt.

Az ott készült felvételeid megmutattad a nagyközönségnek is?

Nem ezzel a céllal fotóztam, de felkértek kiállításra a volt alma matereim: a tardoskeddi Szemerényi Károly Alapiskola és az érsekújvári Pázmány Péter Gimnázium. Áprilisban pedig a helyi faluházban állítják ki a fényképeimet. Bevallom, most elsősorban a tanulmányaimra koncentrálok. Végzős vagyok a Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Karán, alkalmazott informatikát tanulok.

A következő úti cél már megszületett a fejedben?

A tervem Skandinávia. Koppenhágában már éltem fél évig, ott is gyönyörű felvételeket lehet készíteni. Előre azonban nem szeretnék elkiabálni semmit.