Andalúz hangulat narancs- és pálmafákkal

Sevillának nincs tengerpartja, így talán nem olyan vonzó, mint Málaga vagy Cádiz. De ahhoz, hogy elbűvöljön, nincs is szüksége tengerpartra. Labirintusszerű, kanyargós, szűk utcácskák, tündérmesébe illő kertek, parkok, az arab időkből fennmaradt csempék díszítette falak, égbe magasló pálmafák, szökőkutak, illatos narancsfák a macskaköves utak mentén. A belváros utcái barátságos, kisvárosi hangulatúak annak ellenére, hogy több mint 700 ezer lakost számláló nagyvárosról van szó.

Mit nézzünk meg?

A Guadalquivir folyó mentén fákkal, bokrokkal övezett macskaköves út fut. Szinte mindegy, melyik napszakban jártam arra, a part mindig tele volt élettel. Nem zsúfolt: hangulatos. Olyan, ahol egy rossz nap után ha végigsétáltam, mosollyal az arcomon mentem haza. Horgászok, csacsogó gyerekek és hangoskodó kamaszok, turisták, utcai zenészek, kerékpárosok, romantikázó párok, csónakázók, kenusok és sétahajók. Élettel teli. A folyó túloldalán mézeskalács házra emlékeztető színes épületek sorakoznak. Olyan nevezetességek vannak itt, mint az Aranytorony, amely Kolumbusz harmadik útjának kiindulópontja volt, vagy a hatalmas hárfára emlékeztető híd, a Puente del Alamillo, és a María Luisa park, amelyről joggal állítják, hogy Európa legszebbje.

Sevillában található a világ egyik legnagyobb gótikus székesegyháza, benne Kolumbusz sírjával. A város legmozgalmasabb sétálóutcája, az Avenida de la Constitución mentén áll. Itt van az Alcázar Real is, ahol a Trónok harca néhány jelenetét forgatták, a újmór stílusú Hotel Alfonzo és a Sevillai Egyetem neoklasszicista épülete, amely a 18. században dohánygyárként működött. Saját börtönnel és óvodával, mivel a dolgozók túlnyomó része nő volt. A katedrális, az Acázar Real és az Archivo de Indias irattár a világörökség része. Mellettük halad el a világ legrövidebb villamosvonala, mindössze másfél kilométer hosszú. A végállomástól ötperces séta a Plaza de España. Félkör alakú épület szegélyezi, végein egy-egy toronnyal. Hatalmas tér, közepén szökőkút és négy híd található, amely 1929-ben épült a világkiállításra. Igazi turisztikai látványosság. Az épület fala mentén 48 fülke van egy-egy térképpel, amelyek Spanyolország tartományait ábrázolják. Hasonlóan elbűvölő az Alcázar Real. A 10. századi, mór építésű palotában tényleg mesevilágban érezhetjük magunkat. Szebbnél szebb kertek, szökőkutak, tágas termek.

A legrégebbi, bikaviadaloknak építetett aréna, a Plaza de Toros de La Maestranza is Sevillában van, akárcsak a világ legnagyobb faszerkezete, a Metropol Parasol. A darázsfészekre hasonlító, 28 méter magas gomba alakú építmény 2011-ben készült. A La Encarnación tér fölé emelkedik, bárok, üzletek, piac és múzeum bújik meg alatta. Finn barátnőmtől tudom, hogy a fát, amelyből épült, Finnországból importálták, és azt is, hogy a tervezettnek a kétszeresébe került. Sokan pénzkidobásnak tartják az egészet, mivel még árnyékot sem ad. Viszont a turistáknak tetszik.

Jönnek a királyok, édességgel

A feria de abril egy hétig tartó áprilisi ünnepség, melynek nélkülözhetetlen résztvevői a flamencoruhába öltözött hölgyek. Több helyen állítanak fel sátrakat, ahol enni-inni, de főleg táncolni lehet. Ilyenkor Sevilla hét napon keresztül éjjel-nappal mulat.

A nagyhét ünneplése húsvét előtti vasárnapon kezdődik. Az időszak sevillai ceremóniája világhírű. Mindennap felvonulásokkal emlékeznek meg Mária és Jézus életének és halálának fontos eseményeiről. A gondosan megszervezett körmenetet egész évben gyakorolják. A szoborkompozíciókat cipelőknek nagyon jól kell ismerniük az útvonalat, ugyanis az emelvény alól semmit sem látnak. Lassú, csoszogó lépésekkel haladnak, mivel egy-egy építményt 30-40 ember visz, fontos, hogy összhangban mozogjanak.

A karácsony is más, mint nálunk. A spanyol gyerekeknek nem a télapó vagy a Jézuska hozza az ajándékot, hanem a három király, január 5-én. A napot hatalmas felvonulással ünneplik, a királyok hintón jönnek, édességgel. Érdekes még a karácsonyi lottó. December 22-én sorsolják, a győztes nyereménye 4 millió euró. A szelvényeket júliusban kezdik árulni, s december közeledtével napról napra nő a lottózók előtti tömeg. Van egy különleges szilveszteri spanyol szokás is: az éjfélt megelőző 12 másodperc alatt12 szem szőlőt fogyasztanak el. Akinek ez sikerül, arra 12 hónap boldogságvár.

A spanyolok különlegesek

Az időzóna ugyanaz, mint nálunk, viszont bő egy órával később megy le a nap. Talán emiatt is, a spanyolok mindent később csinálnak. Később kelnek, étkeznek és járnak aludni. Egy élelmiszerüzlet például reggel 10 órakor nyit, ebédidő délután 3 körül van, vacsora pedig este 10 előtt nem nagyon. A kisfiú, akire vigyáztam, 8 éves volt, és 11 után járt aludni, édesanyja pedig szinte soha nem feküdt le éjjel 1 óra előtt. Ottani barátaim többnyire 11 felé hívtak fel, ha ki akartak csalni. Mert addig vacsoráztak. A spanyol fiatalok éjfél után járnak szórakozni, a diszkók is csak éjjel 2 körül nyitnak. A fiesta reggel 7-8-ig tart. Itt bizony nem csak a húszéveseké a világ! Minden korosztály szórakozik. Az idősebbek és még a gyerekek is (persze szüleikkel) legalább éjfélig korzóznak. A legtöbb bárban flamenco-előadással szórakoztatják a vendégeket, melynek nagy hagyománya van egész Spanyolországban, kiváltképp Andalúziában.

Gasztronómiájuk egyik sajátossága a tapas. Az ebéd és a vacsora között 7-8 óra telik el, s közben gyakran beugranak egy-egy tapasbárba. De a bárokban, sörözőkben is lehet kapni. Ritka ugyanis, hogy a spanyolok harapnivaló nélkül fogyasztanának el egy italt. A sörhöz általában olívabogyót, garnélarákot vagy éti csigát esznek. Népszerű csemege az ibér sonka. Kizárólag makkal etetett ibér sertésből származik, s a húst nem füstölik, csak sózzák és kiszárítják. A legtöbb bárban kapható, és sose vágják géppel. Ismert étel még a tengeri herkentyűkből és rizsből készült paella vagy a tortilla de patatas (spanyol krumplis omlett). A spanyol konyha rendkívül színes. Akárcsak a helyi kultúra és élet.