Állunk rendelkezésére!

Ad Miért nem nézhettük magyarul az olimpiát?

A csalódott néző cikkére megírt válaszon a 2014/10. számban igazán felbosszantottam magam. A sajtó nyilatkozata – Új Szó és Vasárnap – számomra ugyanis nem kielégítő, és nem fedi teljesen a valóságot. Ez eset ugyanis az UPC szolgáltatóra érvényes, a Magio vagy DigiTV sugározták az adást úgy, ahogy az a tévéműsorokban meg volt jelenítve. Én érdeklődtem a szolgáltatónál, és különféle hangnemben, de végül is közölték velem, hogy nem vették meg a licencet a sugárzásra. Azért ragadtam most tollat s szeretném, ha közölnék levelem, hogy használható tanácsot adjak a csalódott nézőknek! Magyarországról kell beszerezni egy set-top boxot Mindig TV-kártyával, és hét csatornát ingyen fog nézni HD minőségben egész évben.

Tisztelettel: B. Ildikó

Megmérettettünk...

Először is gratulálok elnökjelöltünknek, Bárdos Gyulának az 5,1%-ához. Nagyon szép eredmény egy magyar nemzetiségű államelnökjelöltnek, de ha minden itt élő „magyarember” szívügynek tartotta volna ezt a nagy lehetőséget, akkor a „mi” Bárdos Gyulánk lehet, Fico úrral állhatott volna szemben a dobogó legfelső fokán. Hiába volt a buzdítás az újságok hasábjain? Sajnos süket fülekre talált minden szó, kérés. Pedig nekünk, magyar ajkú embereknek dupla ünnep lehetett volna március 15-e. Nem voltunk aktívak! Az eső és egyéb elfoglaltság? Vagy talán kényelem, nemtörődömség miatt nagyon sokan nem használták ki ezt a szép napot, lehetőséget? Kár, mert most lett volna alkalom, hogy sokan és jó helyre tegyük le voksunkat. Nem így történt. Majd legközelebb? Nehogy késő legyen! Vagy soha nem késő, gondolják ezt azok az emberek, akik március 15-én nem éltek választójogukkal? Tisztelettel:

Krizsan Józsefné, Nagyfödémes

Gondolatok a máról

Nem tudom, Önök hogy voltak vele annak idején, az amerikai elnökválasztáskor, amikor Barack Obama, a fekete amerikai először szállt ringbe az elnöki posztért. Nagy esemény volt az szerte a világban. Én is a képernyő előtt vártam az eredményhirdetést nagy-nagy izgalommal. Amikor bejelentették Obama győzelmét, rázott a zokogás. Rövid ideig tartott, de abban a zokogásban benne volt az emberiség egész eddigi történelme. Benne volt annak a felismerése, hogy ha nagyon lassan is, de jó irányba fejlődik és pozitív irányban halad előre a világ. Nem frázis ez, hanem valóság. Hiszen pár évvel ezelőtt ennek még a gondolata is elképzelhetetlen volt, és ma már realitás. (Kisiskolás koromban a Tamás bátya kunyhója ifjúsági regény története nagyon nagy hatással volt rám. Azt is végigzokogtam. Nem a szó igazi értelmében, hanem a lelkem sírt, mint ahogyan ma is, és azóta is az emberek minden nyomorúságán.) A változás nehezen érzékelhető, mert egy-két emberöltő kevés hozzá. Ez egy egész történelem része, amely csak nagy magasságokból, nagy távolságokból tekinthető be, fogható fel, és ez bizony rövid kis életünkben nem lehetséges. Hittük volna valaha, hogy Szlovákiában élő magyar ember is megpályázhatja az elnöki széket? Ma már ez is realitás. Méghozzá szívet és lelket melengető realitás még akkor is, ha tudtuk, az első próbálkozás nem vezet el a sikerhez. Igen, megtört a jég. Lesz még olyan kor, amikor itt, nálunk sem a bőrszín, a nemzeti és más identitás dönt majd, hanem az, hogy milyen a nagybetűs EMBER.

Gál. E. Kassáról

Rájöttem

Az emberi faj nem sokban különbözik az állatitól. Elég sok tapasztalatom van már az életről. A legnagyobb, hogy sokkal kevesebb becsületes, komoly, rendszerető ember él a földön, mint ahogy kellene. Több a bitang, szélhámos, rendetlen, kihasználó, hazug ember. Sajnos, ilyen az élet. Minden országnak vannak salakjai, és azok uralkodnak, azért van ilyen szomorú életük a rendesebb embereknek. Ezt úgy hívjuk, hogy politika, itt használják ki a becsületesebbeket, itt kényszerítik alantasabb helyzetekbe azokat, akik komolyabb, rendesebb életet szeretnének élni. Az élet egy nagy küzdőtér! Ember, állat, ki meddig bírja, meddig tud küzdeni, aztán vége. Sosem felejtem el, mikor valaki belesúgta a fülembe, te is csak egy anyag vagy, semmi több. Hogy ez milyen igaz, idővel mindenki rájön.

Tisztelettel: Megyaszainé

Pered

Ismételten elutasították Pered nevének visszaállítását, amit a falu lakosságának döntő többsége megszavazott. Ez azt jelenti, hogy itt, nálunk, ebben az országban a demokrácia még ugyancsak gyermekcipőben jár, ahol a nép, a szavazópolgárok akaratát semmibe veszik. Nemrég hallottam, hogy Svájcban rengeteg mindenről tartanak népszavazást, és ott a szavazópolgárok akarata szent és megváltoztathatatlan. Ez nálunk mikor lesz végre úgy? Ha persze Pered nem Tešedíkovo volna, hanem valamelyik kommunista nevét viselné, akkor biztos, hogy semmi akadálya nem lenne a régi név visszaállításának. El sem tudom képzelni, milyen indokkal utasítják el a perediek akaratát, hiszen ez a név szláv eredetű. Még csak szlovákosítani sem kellene, mint Tornaljával tették.

Vass Tibor, Köbölkút

Ki érti ezt?

Ki érti a hatalmas mindenséget?

Ki, mit, mikor, miért tesz?

Az elménk kicsi, a szemünk vak,

Nem szabtuk remekbe magunkat.

Ki érti e cudar lelki káoszt,

Zűrzavaros, hitvány, bolond világot.

Mindenre elszánt emberi szívet,

Ki tör, zúz, bánt, megöl, elvesz.

Ki érti ezt?

Jakab Etelka, Kassa

Nahát…?

A szakorvosi rendelő várótermében összetalálkoztam egy rég nem látott ismerősömmel. Beszélgetés közben a szlovákiai magyar lapokra terelődött a szó.

– Te melyik lapot olvasod, fizeted elő?

– Egyiket sem – válaszolta kurtán –, az interneten követem a napi eseményeket, híreket, de az unokám minden héten megvásárolja a Vasárnapot, a te írásaidra is rendszeresen felhívja a figyelmemet.

– Apropó, Vasárnap. Hallgattad a Pátria rádióban Szemet Edit beszélgetését a főszerkesztő asszonnyal? – tettem fel kérdésemet, de még válasza előtt kiegészítgettem. – Tudod, Szemet Edit mielőtt a Pátria rádióba került, a Vasárnap szerkesztőségében dolgozott, s amikor távozott onnan, a főszerkesztő asszony azt írta az egyik vezércikkében, hogy „a mi Editkénk kedves hangját a Pátria rádióban fogják hallani”.

– Pátria rádió? Hát ilyen is van? – fordult felém csodálkozva. – Nálunk állandóan egy anyaországbeli, főleg zenét sugárzó kereskedelmi rádióadó van bekapcsolva. Nejemmel azt hallgatjuk mindig.

– Te nem tudod, hogy az RTVS-nek napi 12 órán át magyar nyelven sugárzó rádióállomása is van? – Felemelt hangú kérdésemre felfigyeltek várakozó betegtársaim is. Miután észrevette a rá meredő tekinteteket, szégyenkezve lehajtotta fejét, s csak később válaszolt.

– Nem!

De feljegyezte a Pátria frekvenciaszámait, és megígérte, hogy ezentúl hallgatni fogják. Többperces szünet után másra terelődött a szó, ám engem még most is bánt, hogy Szlovákiában vannak olyan magyarok is, akik nem hallgatják a Pátria rádió magyar adását, és nem olvassák a magyar nyelvű lapokat.

Budai Ernő, Százd

Remekül sikerült!

Elnézést kérek, hogy megkésve reagálok a velem készült csodálatos, káprázatos interjúra! Jól megírtuk Kövesdi „kollégával”. A fényképek is nagyszerűek. Örülök neki, hogy végre túlestem rajta, kicsit már nyomasztott a várakozás. Szeretek minél előbb túlesni a kellemetlen dolgokon. Nem szeretek magamról beszélni. Inkább történetekbe ágyazva, lassan adagolva adom ki magam. Igaz, ez a mostani tél nem kedvezett tehetségem kibontakoztatásának. Leginkább akkor szeretek írni, mikor lustán elterpeszkedhetek. Odakint nagy pelyhekben hull a hó, én meg csak nyomom a sódert a papirosra. Nos, ez az idei tél nem ilyen volt, majd máskor bepótolom. Muszáj megdicsérnem Kövesdi „kollégát”, mert finoman lekerekítette az interjú végét. Magam sem tudtam volna különben megírni.

Olvastam a főszerkesztő asszony nőnapra szánt írását, melyben sajnálkozását fejezi ki, amiért kimaradt az igazi nagy nőnapokból. Hát van is mit sajnálni rajta. Azért, hogy egy kicsit fájdítsam a szívét, írok róla egypár sort. Ahol én kitanultam, és egy jó ideig dolgoztam is, úgy hívták, hogy Poľana-Opatová. Ez egy textilüzem volt, vagy nevezzük inkább gyárnak. Város a városban. Saját áramfejlesztő és távhőfejlesztő részleggel. A gyáron kívül saját óvodával, bölcsődével, konyhával, étkezdével. A gyár mellett futballpályával, úszómedencével, tekepályával. A belvárosban kultúrházzal, mely egyúttal a város egyetlen mozijaként is funkcionált. A gyáron belül két büfével, orvosi és fogorvosi rendelővel, saját tűzoltó medencével, melyben pecázni is lehetett, és természetesen saját hivatásos tűzoltó-alakulattal. A rossz nyelvek szerint, mikor kigyulladt a fonoda, a nagykürtösi tűzoltók hamarabb a helyszínre értek, mint a saját gyáron belüliek. A gyárban több mint kétezren dolgoztunk. A nők a textilben három műszakban, mi a fémmegmunkáló részlegen vagy százan – két műszakban. A nőnap azzal indult, hogy a főbejáratban felsorakozott a városi rézfúvós zenekar húsz tagja, és hajnali fél hatkor rázendítettek. Mivel ez a főbejárat zárt helyiség volt, elképzelhetik, mekkora zajt csaptak. Volt olyan év, amikor majd be…tam, úgy megijedtem a nagy lármától. Hirtelen nem jutott eszembe, hogy nőnap van. Azt hittem, legalábbis Brezsnyev halt meg, arra van ez a nagy csinnadratta. Egyébként ezeket a szakszervezetis törülközőket nekünk is adták csára-búra, mert gyáron belül készültek. (Talán) még ma is van belőlük. Úgy ragaszkodok hozzájuk, mint ördög a vasvillájához. Némelyik már tiszta cafat, de el nem dobnám őket a világ összes rozsdás konzervdobozáért sem. Nagyon jók kéztörlőnek, sokkal jobbak, mint a mai puccos frottírtörülközők. Arcot nem jó vele törölni, mert az ember pofájáról lemarja a pH-értéket, de kéztörlőnek verhetetlen.

Plavec Gyula, Vilke

Napjaink hősei

Tardoskedden 19. alkalommal rendezték meg az önkéntes véradók bálját, mely a farsangi bálok gyöngyszeme, mert ilyenkor értékelik a Szlovák Vöröskereszt helyi szervezetének egész évi munkáját és tüntetik ki azokat, akik véradásaik számával kiérdemelték a Jánský-emlékérem különféle fokozatait. Községünk polgármestere, Tóth Marián mérnök és Mgr. Geró Margit, a szervezet vezetője az idén 23 emlékérmet osztott ki. Bronz fokozatot (10 véradás) kapott: Borbély György, Bencze Tibor, Blažek Ida, Lancz Mihály, Major Zita, Marenčák Miriam, Oravek Tamás, Pintér Éva, Szabó Laura és Vanya Éva. Ezüst fokozatot (20 véradás): Balogh Ingrid, Batyka Marián, Csányi Tamás, Fazekas Anett, Halzl Otto, Hegedűs Igor, Kurucz Róbert, Morvai János, Ölveczki Mónika és Sipos Arnold. 40-szeri véradásért jutalmazták Csikós Lászlót és Varga Gyulát.

Az idei gyémánt fokozatot Tóth László kapta 80-szori véradásért. A polgármester úr megköszönte nekik és a többi véradónak is önfeláldozó segítőkészségüket, a hétköznapok hőseinek nevezve őket, akik sok-sok ember életét mentik meg.

Csomóné Borbély Magda, Tardoskedd

Szavalóverseny

Február végén Boly községben szavalóversenyt rendeztek az alapiskolában. 27 gyerek vett részt, verset vagy prózát adtak elő. A hat kis elsős kezdte, minden félelmet és lámpalázat legyőzve, bátran szerepeltek, külön kategóriában voltak a szavalók, és külön a prózamondók. Az eredményhirdetéskor a továbbjutottak felolvasása után következett a „megosztott díj”, amit két gyereknek adtak át. Tudom, hogy mindenkit nem juttathatnak tovább, mert meg van határozva a győztesek létszáma, de miért kell a megosztott díjjal még egy szavalónak esélyt adni. Egyforma pontszám esetén miért nem hozott a zsűri egyértelmű döntést? Egykori idős tanárom szavait idézném: „A szavalóversenyeken addig nem fog születni igazságos döntés, ameddig a tanárok csemetéi el nem ballagnak az iskolából.” Milyen igaz. A véleményemet azért osztottam meg önökkel, mert jövőre is lesz szavalóverseny, és elolvasása után egy-két iskola hátha felhagy evvel a régi „hagyománnyal”.

Egy résztvevő a közönségből

Visszaemlékeztünk, és erőt merítettünk

A Csemadok Csábi Alapszervezete ünnepi évzárót tartott március 2-án az alapiskola művészeti termében. Az eseményt Zaťko Ervin elnök nyitotta meg az évzáró hivatalos részével, melyben kiértékelte a 2013-as évet, és ismertette a 2014-re kitűzött célokat. Idén többek között színházlátogatást, színházi előadást, könnyűzenei, orgona- és egyéb koncerteket, megemlékezéseket, kézműves-foglalkozásokat terveznek. Kiemelt esemény lesz a Szeder-napok, melynek keretében Csáb szülöttjének, Szeder Fábiánnak évfordulóira emlékeznek majd (születésének 230., halálának 155. évfordulóján). Balog Gábor, a Csemadok járási elnöke szólt a jelenlévőkhöz, és kiemelte, hogy Csábon mindig aktív alapszervezet működött, ami ma sincs másképp, látható az elvégzett munkán és az idei terveken. Az összejövetel ünnepi része eztán kezdődött, megemlékeztek a Csemadok megalakulásának 65. évfordulójáról. Nagy élmény volt hallgatni Csala László tanárt, volt iskolaigazgatót, aki a régi időkről mesélt, hozzászóltak a régi tagok is, és Pajer József, egyetlen élő tagja a helyi szervezet alapítóinak, György Ferenc a legidősebb volt elnök, valamint Fazekas Kálmán volt tanár. Zatyko Mária az egyik legsikeresebb csoport, a helyi színjátszók 15 évig tartó működéséről számolt be. Végül a jelenlegi vezetőség ünnepélyesen is megköszönte az elődöknek az elvégzett munkát, mellyel elősegítették a község kultúrájának fejlődését és magyarságunk megtartását. Oklevelet és ajándékokat kapott György Ferenc, Csala László, Zaťko István, Balga László és Zatyko Ferenc volt elnökök, valamit Zatyko Mária és Fazekas Kálmán aktív vezetőségi tagok.

Zaťko Ervin