Állunk rendelkezésére!

Kedves Olvasóink!
A Kopertába írt vélemények nem feltétlenül tükrözik a miénket, ezek olvasói vélemények. A közlésre érdemes levelek beérkezés vagy téma szerint és szerkesztve jelennek meg. Rövid megjegyzéseiket SMS-ben is várjuk, a 6663-as mobilszámon. A beküldés módja: KOP(szóköz)szöveg, név (legfeljebb 160 leütés). A visszaigazoló SMS ára 0,50 € áfával.
Legyen eredményes a hetünk!

Ad Mobilis kényelem
Kedves Főszerkesztő Asszony! Az az Ágnes asszony üzeni, aki a patakban fehér lepedőjét mossa, hogy ő bizony sohasem mosott mángorlóval semmit a patak vizében, mert erre a sulyok való. A mángorlóval a vasalás műveletét végezték valamikor az otthon szőtt vászonkészítményeken, pl. a törülközőn s egyebeken. Az üzenetet tolmácsolta:
Jakab István nyelvész

Aktív hagyományápolás Losoncon
A 2008-ban Losoncon megnyílt Szabó Gyula Emlékház immár négy kiállítást rendezett Szabó Gyula hagyatékából. Az Emlékház célja a bemutatott műveken keresztül a látogatóval megismertetni Szabó Gyula gazdag gondolatvilágát, mindazt az erkölcsi, történelmi és eszmei tartalmat, amelyet festményei és grafikái közvetítenek. Annak ellenére, hogy 40 év telt el a halála óta, műveinek stílusa és tartalma a mai napig időszerű, mondhatni, megelőzte korát. Az eltelt 40 év alatt már két nemzedék nőtt fel, a mai fiatalok számára a XX. század, a művészt ihlető események a „régmúlt” ködébe vesznek. Ezért rendezett az Emlékházat működtető Szabó Gyula Barátainak Klubja Polgári Társulás 2010-ben művészeti műveltségi versenyt az iskolások számára. Ennek sikere arra sarkallta a szervezőket, hogy a verseny ismétlésével teremtsenek hagyományt.
2012. június 10-én immár harmadszor rendeztük meg a versenyt. Az alapiskolák 5–9. osztályos tanulóiból álló háromtagú csapatok az első fordulóban tesztet töltenek ki. A kérdések művészeti technikákra, stílusokra és zsánerekre vonatkoznak, Losoncon élt, itt született vagy a környéken alkotó művészek nevét kell ismerni, tudni, hol vannak Szlovákiában galériák, s nem utolsósorban ismerni néhány adatot Szabó Gyula életéből. A második fordulóban a tanulók az Emlékház kiállításán látott képek szerint rajzolnak, majd élőszóban ismertetik, elemzik a képeket. A három év alatt egyre nőtt a versenyzők száma, és egyre bátrabban vállalkoznak a szóbeli képelemzésre is. A 2012-es versenyen már 60 tanuló vett részt olyan kitűnő színvonalon, hogy az öttagú zsűrinek nehéz feladat volt eldönteni, kiknek ítéljék oda a díjakat. A verseny védnöke Alexandra Pivková polgármester, aki díjjal jutalmazta az egyik csapatot. A körzeti hivatal vezetője, dr. Gottreich szép, művészeti tartalmú CD-vel ajándékozta meg a második legjobb eredményt elérő csapatok tagjait. Az első díj Szabó Gyula egy-egy fametszetének eredeti nyomata. Losonc város önkormányzatának kulturális bizottsága és a Besztercebánya Megyei Önkormányzat is jóváhagyta a verseny támogatását.
Szabó Gyula születésének 105. és halálának 40. évfordulója évében ez a verseny, melyen a gyerekek aktívan vettek részt, az emlékezés egyik legjobb módja.
Szabó Haltenberger Kinga

Matovič gyermekei
Milyen bajban volt Matovič, hogy a barátaival kivittek 13 ezer gyermekcipőt az SNP térre, melyek üresek maradtak, mert az anyukák kb. 13 000 gyermeket vetettek el! Őneki ez fáj – nincs más gondja! Elsősorban őneki és a papoknak mi közük hozzá? Azért kell harcolni, hogy egy nő, anya saját maga döntse el – legyen hozzá egyedülálló joga –, hogy megtart-e egy nem kívánt gyermeket. Például van olyan eset, hogy egy szegény lányt megerőszakolnak – megszüli, és egész életében, arra fog gondolni, és utálattal fogja nézni? Továbbá minden józan gondolkodású embernek csak annyi gyereke van és kell, hogy legyen, amennyit tisztességesen fel is tud nevelni – eltekintve a mostani gazdasági válságtól, nehézségektől. Ez, reméljük, hogy csak átmeneti, és idővel jobb lesz, tiszta szívből kívánom. Nem tudom, hogy Matovičnak és pártfogóinak hány gyerekük van, és hogy tisztában vannak-e azzal, hogy egy gyerekre és ötre mennyi a kiadás, mert mindegyik szépen szeretne járni, mindegyiknek kell koszt, iskola, közlekedés, osztálykirándulások stb. 1962-ben a mi iskolánkból is mentek a Tátrába kirándulni a gyerekek, kb. 90-100 korona volt, és én nem mehettem, mert a szüleimnek nem volt rá, többen is így voltunk, és nagyon fájt nekünk is. Ez most is így van. És aki nem tud modernül öltözködni, azt meg lenézik.
Én nem vagyok a népszaporulat ellen, hisz nemcsak a társadalmunknak van szüksége rá, hanem nekünk is, mert a gyermek az emberiség éltetője, boldogság, öröm, a család összetartó ereje, és elképzelhetetlen lenne az élet, ha gyerekek nem születnének. Akiknek van, tudják, mekkora az öröm, amikor egy családban gyermek születik. De azért azt az egyet nem szabad elfelejteni, hogy csak annyi gyereket vállaljunk, amennyit tisztességesen fel is tudunk nevelni, és ezért még egyszer hangsúlyozom: minden nőnek adassék meg, hogy ebben a kényes kérdésben a saját belátása szerint dönthessen.
Tudjuk, hogy nagy gond, ahol 5-6 gyerekkel már évek óta szociális segélyen élnek. Oda vigye a Matovič úr és a barátai a 13 000 üres gyerekcipőt, ezekkel csináljanak valamit.
Nagy Ferenc, Dunaszerdahely

Gyermeknapra
Sok mindenről írtam a Kopertába, most gyermeknap alkalmából a legdrágább unokámat szeretném köszönteni. Az ő érdeme, hogy az egyik legjobb nagyi lehettem a Vasárnapban. Rebeka most lesz tízéves, igen talpraesett, különböző versenyeken (matematika, magyar nyelv) is szerepel. Az iskola igazgatósága dicsérő levélben méltatta eredményeit a szülőknek. Az egyik legjobb tavaly elért eredménye Pitagorasz-versenyen az országos 13. hely. Még nem volt kétéves, amikor férjemet egy alattomos betegség legyőzte. Rövid ideig ismerhette a nagyapját, gyakran látogattuk a temetőt. Biztosan érezte a bánatomat, mert egyszer azt mondta: Ne félj nagyi, az apáka (ahogyan hívta) ott van fent az angyalkáknál. Nehéz időkön mentem keresztül, neki és Istenbe vetett hitemnek köszönhetően túléltem. Lányaim akkor jártak egyetemre, a hétvégék évekig az együttlétről, sok-sok mókáról szóltak. Főztünk, sütöttünk, görkorcsolyáztunk, tanítottam biciklizni, mellette nem lehetett unatkozni. Két éve szilveszterkor közös családi üdülésre készültünk a Tátrába. Karácsony előtt azonban hirtelen elveszítettük édesapámat, nem akartam egyedül hagyni édesanyámat, itthon maradtam. Az unokám naponta hívott: Képzeld, már tudok síelni, beírattak síiskolába... Újév küszöbén éjfélkor a kis unokám is hívott, keservesen sírva alig tudta elmondani: Hiányzol, nagyi! Akkor értettem meg, ha az élet néha kegyetlen, nehéz elfogadni a megváltoztathatatlant, de ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor átölel, senkivel nem cserélnék a világon.
Felhőtlen, gondtalan gyerekkort és szeretetben eltöltött gyönyörű éveket kívánok neki! És a világ összes gyerkőcének. A nagyszülőknek pedig ilyen ragaszkodó kis unokát.
Bitter Valéria, Zselíz