Araszoló lepkék a gyümölcsösben

Az araszoló lepkék hernyója azért araszol, mert kevesebb lába van, mint a többi hernyónak. A lepkék lárváját hernyónak hívjuk, és bár nagyon különböznek egymástól méretben, színben, szőrözöttségben, a lábaik száma többnyire azonos, és eltér más rovarcsoportok lárváinak felépítésétől. A hernyóknak általában 8 pár lába van, ezek közül az első pár ízelt, azután következik 4 pár hasi láb és végül egy pár tolóláb. Ettől eltérően az araszoló hernyóknak egy vagy két pár hasi lábbal kevesebb van. Jellegzetes araszoló mozgásukról könnyű őket felismerni. Lombosodás után a megrágott leveleken vesszük észre először az araszoló hernyókat, pedig károsításuk súlyosabb formája már sokkal korábban bekövetkezett.

A kis és a nagy téli araszoló lepkéje a talaj felső rétegébe, göröngyök közé szőtt gubójából ősszel repül ki, és késő ősszel, gyakran még decemberben is megtalálható a fatörzseken. A nőstény lepke csökevényes szárnya miatt nem tud repülni. A repkedő hím keresi fel a felfelé gyalogló nőstényeket, majd a megtermékenyített lepkék a rügyek mellé rakják tojásaikat. Kora tavasszal a kikelő hernyók azonnal befúrják magukat a duzzadó rügyekbe, amelyeket (belsejüket kirágva) kiodvasítanak. Bizony nem a téli fagy, hanem gyakran az akkor még mákszemnyi hernyók hibáztathatók, ha nem fakadnak ki a rügyek. A hernyók – növekedve – elhagyják a rügyeket és a leveleket rágják, tömeges elszaporodásukkor a fákat teljesen lekopasztják. Mindkét araszoló lepke soktápnövényű faj, a legtöbb gyümölcsfát és sok erdei lombosfát károsít rágásával. Ősszel a fatörzsekre felrakott, ragasztóval bekent hernyófogó öv megakadályozta volna, hogy a nőstény lerakja tojásait, de ha elmulasztottuk ezt a mechanikai védekezést, még összeszedhetjük és elpusztíthatjuk a hernyókat!