Szlovákiai látogatása során a pápa kitüntetett figyelemben részesítette Róbert Bezák volt nagyszombati érseket. Magánaudiencián fogadta őt családjával, majd gondoskodott arról, hogy eljusson Sasvárra, és ne a hívők között, hanem az oltárnál foglaljon helyet.
Róbert Bezák mégsem beszél rehabilitációról, azt mondja, az tíz év múltán már lehetetlen. A kérdésre, hogy ha nem erről volt szó, akkor miről, azt válaszolja, elégtételt érez, és belső nyugalmat. Mostanáig azt akarták elhitetni az emberekkel, hogy az előző pápa azért váltotta le, mert valami nagy hibát követett el, akkorát, hogy azt meg sem lehet nevezni, ezért nincs más lehetősége, mint alázatosan és csendben a periférián maradni. Ferenc pápa azzal, ahogy ez alatt a négy nap alatt viszonyult hozzá, ezt mind cáfolta. Olyan volt, mint egy figyelmes, gondoskodó atya. Sokan próbálják bagatellizálni a vele való személyes találkozásokat, mondván, hiszen ő bárkihez lehajol, a bűnözőket is meglátogatja a börtönben, mintha nem lenne választási lehetősége, mintha futószalagon mennének hozzá az emberek. „Tudom, hogy ő dönti el, kit fogad, és érzem ennek a jelentőségét is, mert semmi sem lehet több, mint az embertársunknak szentelt idő és figyelem.”
Mikor tudta meg, hogy a pápa szeretne találkozni vele és családjával? Milyen volt ez a találkozó? Mit ajándékoztak a pápának? A Szentatya gesztusai gyógyírt jelenthetnek a sebére? Tudta előre, hogy a pápai misén is ott lehet az oltárnál a többi püspökkel? Honnan volt miseruhája, ha nem készült erre a lehetőségre? Mi történt a bazilikában? Beszélt a többi szlovák püspökkel? Összegezte már magában, miről szólt ez a négy nap a pápával? Mit tart a pápai látogatás legfontosabb üzenetének, amit mindannyiunknak a szívünkbe kellene vésnünk?
Vrabec Mária interjújában ezekre a kérdésekre is választ kapnak a már megvásárolható Vasárnapban.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.