Gyümölcsfákkal a gyümölcsöző Dunamocsért

A 2018-ban megalakult Dunamocsi Gyümölcsész Egylet is képviselteti magát e nemes célkitűzésben, mert számukra is fontos, hogy a különleges őshonos gyümölcsfák minél nagyobb számban elterjedjenek. A hagyományos gyümölcsfajták már-már kiveszőfélben voltak Dunamocson is. A gyümölcsösökben a régi fajták helyett nemesített alanyokat ültettek és többnyire ültetnek ma is. A nemesített fajtákra jellemző, hogy sok permetezést igényelnek, ami egyrészt költséget jelent, másrészt az ember egészségének sem használ. Ahogy másutt, így a községben is vannak még régi gyümölcsösök, az őshonos fák elsősorban a kevésbé gondozott kertekben maradtak fenn. Napjainkban újra kezdik felfedezni a régi fajtákat, amelyek ellenállnak a betegségeknek. A tájfajták évszázadok alatt bizonyították életképességüket azzal, hogy fennmaradtak. Az évtizedeket, sőt évszázadokat megélt és átélt gyümölcsfajták jellemzője, hogy ellenálltak mindenféle gombáknak, rovaroknak, ezért maradtak fenn. Az ősi alma, körte, vagy barack gyakran nem olyan nagy, annyira szép, talán nem olyan kerek, de garantáltan vegyszermentes, vagyis egészséges. Őrzi hosszú évek alatt megszerzett ellenálló képességét, kevés törődést, idő- és pénzráfordítást igényel – ez az igazi értéke.

Tücsök Zoltán évek óta a megmentésükön fáradozik, melynek érdekében felmérte a dunamocsi állományt, valamint oltványokból álló gyűjteményt hozott létre, a mára szinte kihalt körte- és egyéb gyümölcsfajtákból. Olyan fajtákból, amelyek nagyon ellenállóak, szívósak, műtrágyát, növényvédő szert nem igényelnek, hiszen az eltelt évszázadok óta hozzászoktak Dunamocs talajviszonyaihoz, klímájához. „Az egylet megalakításának ötlete a Molnár utcai körtefasor megújításából eredt. Az 1980-as évekre a régi fajták nagy részét kivágták a faluban, melyek helyére új, divatos gyümölcsfákat ültettek. Napjainkban óriási lett a csalódás ezekben a fajtákban, mert nem váltak be, a helyi klímához, talajviszonyhoz alkalmazkodni nem tudtak. Nem jól fejlődtek, a betegségre nagyon érzékenyek és hamar tönkrementek. Pedig a problémára van megoldás, mégpedig a jó alanyválasztás, illetve a régi, kipróbált fajtákhoz való visszatérés. Körülbelül 30 öreg fa található falunkban, ami 7-8 szaporításra érdemes fajtát jelent” – mondta Tücsök Zoltán.

A régi paraszti világban a gyümölcs fontos táplálékot jelentett. Úgy válogatták, oltogatták össze a fákat, hogy az egész évben ellássák őket gyümölccsel. „Vegyszert elődeink nem használtak, mert ezek a fajták rezisztensek voltak. A rezisztencia ma óriási érték! A rezisztencia szorosan összefügg az alanyhasználattal és csak a megfelelő alany nemes kombinációjában érvényesül. Magyarán olyan alanyt kell keresni, ami a nálunk honos fajtáknak, és az itteni adottságoknak megfelel. A Dunamocsra való alanyokat pedig senki nem fogja kikísérletezni nekünk, ha csak mi nem tesszük meg. A megmentési munkának legfőbb módja az oltás. Az egyesület egyik legfőbb feladatának tartom, hogy oltások segítségével egyfajta dunamocsi génbankot hozzunk létre a megőrzés és a továbbszaporítás céljából. Eddig 16 különböző őshonos körtefajtát sikerült helyben beazonosítani az érési idő szerinti sorrendben. Ilyen a Búzás körte, Zöld Magdolna, Gatyás körte, Úri körte, Csoport körte, ”Pór” körte, Szalonna körte, Muzsika körte, Császárkörte, Nagy szegfű körte, Clapp kedveltje, Nyári citromkörte, Kálmán körte, Ilonka körte, Vilmos körte, Pergamen körte” – magyarázta a fajták megmentője.

A hagyományok újjáélesztése, az őshonos gyümölcsfajták megmentése mellett az egylet további fontos eredménye lehet a szebb, élhetőbb falu, a virágzó vagy éppen termő gyümölcsfákkal szegélyezett utcakép. Az önkormányzattal közösen célul tűzték ki azt is, hogy a faluban a lehető legtöbb gyümölcsfa legyen telepítve. Ezért fontos az egyes fajták kategorizálása. Ez hosszú távú tervezést és széles körű összefogást igényel, de az eredmény is hosszú távra szól: a gyönyörű gyümölcsfákkal szegélyezett utcák képét, a gyümölcsfák és a gyümölcs szeretetét főleg az utódaik élvezhetik és vihetik majd tovább.

Miriák Ferenc