Vasárnapi demokraták

Továbbá egy sor egészségügyi és szociológiai kimutatással példálóznak, mely szerint az embernek biztosítani kell a pihenéshez és a feltöltődéshez, valamint a szabad vallásgyakorláshoz való jogot, a vasárnapot pedig maga a mindenható is erre találta ki, az ő akaratával pedig soha nem volt szerencsés szembefordulni. A KDNP ugyan nem helyez kilátásba semmiféle tíz csapást, ha a javaslat nem arat sikert, viszont megemlítik, hogy a család egységének megőrzése szempontjából szintén nem egy utolsó gondolat, hogy állam bácsi segédletével otthon tartsák a háztartások minden tagját. Manapság ugyanis a legtöbb területen a hetedik napon is folyik a munka, mégpedig egyetlen megfontolásból, a haszonszerzés érdekében. Nem tartoznak ide olyan szolgáltatások mint a busz- és vonatjáratok, vagy azok az ügyeletek, amelyek a biztonság érdekében indkoltak. Ezeknek vasárnapi pótlékot javasol az említett törvénytervezet, nagyon helyesen. Ausztriába például teljesen felesleges vasárnap ellátogatni, minden zárva van, a tulajdonosok pedig inkább nem nyitnak ki, mint hogy megfizessék az alkalmazottak horribilis pótlékait. Nálunk ellenben nyitva tartanak a plázák üzletei, de hogyne tartanának nyitva, amikor hétvégén mindenki rendületlenül vásárol. És itt jön a dilemma. Ugyanis mi köze az államnak ahhoz, hogy melyik üzlet mikor tartson nyitva, továbbá, ha a nép úgy dönt, hogy vasárnap lepi el a plázákat, akkor az minimum mindenkinek a magánügye. Nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, ahol az állam még egészséges mértékben avatkozhat a magánszférába. A vasárnapi munka korlátozása viszont ésszerű ötletnek tűnik. Különösebben nem is kell spekulálni rajta, a törvény indoklásában benne van, hogy mind az embernek, mind az ember környezetének szüksége van a pihenésre, a városokból kitisztulna a szmog, csökkenne a zajterhelés, mindenki megtanulná, hogy a vasárnap arra van, hogy kikapcsolódjunk. Aki meg nem bírja ki, dolgozhat otthon a kertben, a ház körül.