Stockholm–Pozsony

Az előző kormányzati ciklusban megszokott primitív és rendkívül agresszív magatartás helyett most egy az együttműködésre és a kompromisszumokra már-már betegesen hajló, az újságírókkal szemben rendkívül nyitott, barátságos kormányfőjelölt áll előttünk, és sokan már nem tudják, hogy a szemüknek higgyenek-e vagy az eszüknek. Fico leginkább ahhoz a bankrablóhoz hasonlítható, aki az első rablásánál kegyetlen módszereket alkalmazott, a másodiknál pedig azzal sokkolja a túszul ejtett áldozatokat, hogy a lehető legjobb oldalát mutatja. Ennek megfelelők a reakciók is. Komoly jobboldali újságírók, elemzők és politikusok nyilatkoznak bizakodó hangnemben, már-már felmentve Ficót a korábbi bűnei alól, abban reménykedve, hogy ezúttal minden másképp lesz.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a szlovák jobboldal egy részét megfertőzte a Stockholm-szindróma. Ez utóbbi egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. 1973-ban a svéd fővárosban két rabló megtámadott egy bankot, túszul ejtett négy alkalmazottat, majd öt és fél napig fogva tartotta őket. A túszok közben annyira megkedvelték fogva tartóikat, hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek a jogi védelmükre. A Stockholm-szindróma lényege, hogy a kiszolgáltatott helyzetben levő emberek szeretetet kezdenek érezni fogva tartóik iránt. Ez olyankor léphet fel, amikor a sok bántás mellett a túsz figyelmet, néha felületes kedvességet tapasztal a rabtartójától, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki. A szlovák jobboldal most hasonló helyzetet él át Ficóval: teljes kiszolgáltatottság és az áldozat megtévesztését szolgáló apró figyelmességek. Csak idő kérdése azonban, hogy mikor dobja el ezt az álarcát. Mindez persze nem azt jelenti, hogy hátat kellene fordítani neki, hiszen egyes esetekben a jobboldal kénytelen lesz együttműködni vele, sosem lenne szabad azonban megfeledkeznünk arról, ki is valójában Fico, és – az elmúlt évek tapasztalatait észben tartva – arról sem, hogy szorult helyzetben mire képes. Ha hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a Stockholm-szindróma, annak beláthatatlan következményei lehetnek, hiszen Fico ennek köszönhetően akár több választási ciklusra is ráerőszakolhatja magát az országra. A pszichológusok szerint a Stockholm-szindrómát átélőknek a szabadulás után nagy szükségük van támogató pszichoterápiás kezelésre, hogy a megterhelő érzelmi helyzet után vissza tudjanak illeszkedni a normális életbe. Valami hasonlóra Szlovákiának is szüksége lesz az elkövetkező választási ciklus után, ehhez azonban előbb még túl kell élnünk a csak most kezdődő túszdrámát.